Igaz megfogadtam, hogy elköszönök, de arról a pár eseményről amin részt veszek és félmaratonnál hosszabb, magamnak meg az utókornak csak firkálok pár sort, na meg hátha érdekel mást is.

A fogadalmamat tartom, túlságosan komolyan is, ugyanis egyáltalán nincs a fejemben a futás. Semennyire. Írtam hogy már ez jóideje így van, de hogy ennyire nem érdekel azon magam is meglepődtem 🙂 Júliusban volt az UTT, abban a hónapban még elmentem 2×8 km-re, augusztusban is 3 futás volt, ebből egy félmaraton egy 24-es meg egy 7-es. Szeptember már ergyább, 8, 9, 17, októberben meg eddig szintén 3 futás volt 13, 11 meg 8. Az sejthető laikusnak is hogy ez nem sok 😀 Ez 134 km három hónap alatt. Nem az a klasszikus fussunk maratont felállás. Plusz ehhez jött hogy fejben se vagyok a pályán, soha. Inkább ez jár most a fejemben, hogy mit és hogyan oldjak meg rajta, erre megy az agy nagy része, de legalább halad szépen:

Szépen haladok azon dolgok tanulásával is amik ehhez kellenek, lézerezés, cnc marás stb.

Viszont magát a futást továbbra is szeretem, ezen pár edzés ami volt mindig nagyon jól esett, többnyire jó társasággal mentem, kényelmes tempóval, nem kapkodva, ha kell sétálva, csak örömből. Mivel eddig az összes Szeged Maratonon célt értem, ahogy a Vásárhelyi Félmaratonon is így adta magát, hogy nem kéne kihagyni. Azért 1+3. Szeged Maraton mert az EPAM szervezett anno egy első Szeged Maratont, azon vetettem be először a Crocsot mint csodafegyvert, emiatt is indultam újra abban, hátha a varázsa a lábamba költözik és végigcsoszogok. Aztán a ProgRun előről kezdte a számozást, tehát lett még egy első Szeged Maraton és ez volt a harmadik. A póló idén annyira nem adja nekem, de az érmek mindig nagyon szépek! Az idei is az!

Úgy voltam vele, majd októberben futok többet hogy azért mégse így álljak oda, de mint olvashattad ez elmaradt, fostam is reggel hogy mi lesz, mert tudom az eddigiek alapján, hogy nagyon hosszú verseny. Béna táj, töltés, puszta, falvak, semmi izgalom, hosszú kilométereken át. Persze imádtam ezeket mikor benne voltam nyakig és edzett voltam, mert tudtam „futni” 😀

Most viszont az érdektelenségtől felszaladt 2-3 kiló is rám júliushoz képest, az már a kisebb futásokon is feltűnt hogy a 6:00-6:20-as utazó elment 6:20-6:40 irányába, persze nem csodálkoztam, ide is úgy jöttem, csak be kell érni. Persze az 5 óra 23 perc sokaknak nem futás tudom és van is benne valami, de amíg annak adnak érmet aki 6 órán belül beér addig elindulok ezeken. A mai például egy fantasztikusan jó élmény volt minden percével együtt, nem fontos most az idő, a teljesítmény, sokkal jobb volt hogy a rutin mennyit jelentett.

Nem bíztam magam a gyári frissítésre, inkább vittem magammal kis szőlőcukrot, sótablettát illetve egy puha kulacsot amibe anyukám birsalma zseléjét töltöttem felhígítva. Ez gyakorlatilag cukor szirup biralma fehanggal, hosszú lecsengéssel, torokban enyhe kesernyés ízzel. 2019-es évjárat volt, nem barrique. Fél liternyi ilyen gumibogyó szörp volt nálam, 3 km-enként szürcsöltem belől egy kicsit, minden asztalnál aztán kényelmesen ittam vizet, izót, aztán kólát is, egy egy karika banán és nyugodtan elindultam tovább, felesleges volt rohanni.

Mentem is a magam kis tempójában, de már 12-14 km-nél éreztem a combom hogy kicsit erőlködik, nyilván nem volt csoda, de úgy voltam vele majd lesz valami. Persze mindez Tiszaszigetnél szinte, a semmi közepén, se telefon se semmi 😀 Nyilván ez lökést is ad az agynak, mert meg kell oldani a helyzetet, nem fog kimenteni senki. Ez szerintem nagyon fontos. Bár ha meg nagy gond van, sérülés akkor meg szarban van az ember, de valamit valamiért…

A papucsnak mezítláb azért voltak hátulütői, mert leghosszabban egyszer mentem benne, 17 km-t. Egyszer. Itt meg éreztem hogy azért csikolja a talpam pár helyen, hát mondom ha ez még majd 30 km-t kitart nem a comb fájdalom lesz a legnagyobb bajom hanem a vérző lábfejem. Úgy kell nekem. Viszont ha tócsába léptem akkor a vizes láb már frankón csúszott a gumin, nem volt olyan vészes, de ez egyszercsak megszáradt és a tócsából a kosz ott maradt, így a kis porszemcsék dörzsölték a már piros bőrt, fantasztikus volt. Úgy kell nekem. Egy bazinagy tócsába gázoltam mondom legyen már valami, na ettől meg pont olyna hangja lett minden léptemnek mint itt Tomnak az elején 😀 😀

Elengedtem ezt a vizezés témát, inkább mentem és legnagyobb meglepetésemre nem lett szarabb, éreztem, de tudtam kocogni.

27 km-ig.

Eddigre a birs zselé körbefolyta a gyomrom belső felét és enyhe hányingerrel küszködtem, de a frissítő ponton egy hölgy rákérdezett hogy a kultúrált kultúrház mosdója nyitva van-e, nyitva volt így ugrottam a budira, a ballaszttól megszabadultam, ez feldobott, plusz a derekamnak is jót tett a kis ülés, arcot mostam stb. Na uccu neki, mehetünk tovább.

Eddigre már csak 7 perc körüli volt a tempóm, de fejben nagyon jól voltam, nem zavart, haaldtam, viszont a kaki se segített a gyomromon, 28 km-nél meghoztam a döntést: van elég időm, ha minden kötél szakad besétálok.

8:20-8:40-9:00 körüli ezeket sétáltam, persze így sokkal hosszabb volt, de ha megpróbáltam kocogni akkor újra rámjött a hányinger. Persze tudom, igazi futó ilyenkor okádik egyet, na de ne már. Mert ha tegyük fel megszabadulok tőle akkor mi lesz? 20 perccel hamarabb érek be? Úgyis csak a teljesítés volt a cél, így 13 km-t sétáltam. Ez persze dörzsölte a sarkam is. Úgy kell nekem. De viselhető volt. Elfogadtam a helyeztet, végig tudtam tartani a tempót, nagyon nagyon jól voltam fejben, nem zavart egyáltalán hogy ebből már nem lesz futás. 5 óra 30 körülre tippeltem a célt. Teljesen jó. A frissítő pontokon azért próbáltam kólát nyomni hátha elmúlik a hányinger, meg kis banán hogy szilárd is legyen a gyomorba, nem segített. Így besétáltam. Majdnem a célig. Mert hogy aztán fejben kapcsolt ki a sztori vagy tényleg elmúlt nem tudom, de 41 km környékén ment a kocogás, ott ahol abbahagytam 7:00 perces ezrekkel, szépen begurultam a célba 5 óra 23 perces idővel. De a legfontosabb, borzasztó jól éreztem magam ott is, nem volt az hogy de szarul vagyok, nem esett le a cukrom, tele voltam endorfinnal és még most este kilenckor is tart. Igaz már kis bor után 😀 A combom, térdem kapott rendesen, csak lesnek ez mi a franc volt, de a kipirosodott bőr a lábfejemen már be is gyógyult, a combomnak meg kell 2-3 nap és fasza lesz minden. Szóval ez így nagyon fasza volt!