Az idei első hosszabb – Mártélyi pelenkás keringő

Ma is tökéletesen tették a dolgukat. Mármint a szandálok 🙂

Az utóbbi időszak nem épp futás-centrikus, a kisautóm körüli hercehurca elviszi a fókuszt jócskán és az időt is, de azért én még mindig szeretek járni ilyen helyekre, kicsit szétcsapni a szervezetem hogy aztán az öngyógyító folyamatok által egyszer én legyek Superman. Már ha kapok akkor alsógatyát ami nem szakad szét rajtam. Hogy miért írom ezt az mindjárt kiderül.

Erre az eseményre a szomszédos faluban került sor, régebben nagyon sokat futottam erre, itt is ahol a verseny zajlott és a pálya végig nagyon jó volt, nem volt unalmas egyáltalán, haladós volt fejben is és nem végeláthatatlan kínlódás. Ehhez nagyban hozzájárult, hogy most új frissítőt hoztam magammal, nemrég volt egy online előadás hogy ilyenkor mi játszódik le a szervezetben és elég meggyőző volt az előadó, így hát vettem a termékükből. Igaz nem edzek sokat, de eddig mindig elkedvtelenedtem hosszabb futásokon, gyomrom szar volt, elemnt a kedvem és pont ezekről mesélt az előadó, hát mondom teszek egy próbát.

Nem okozott csalódást, fejben és gyomorban (majdnem) végig tök jól voltam, éhes voltam többször is amire már nem is tudom mikor volt példa, nem voltam fejben béna és nem akartam abbahagyni a francba az egészet mikor kiürültem. Persze messze nem tudok jól frissíteni, de már végre van egy alap amiből ki tudok indulni. Sokkal jobb volt a lábkomfortom is, kevésbé álltak be az izmaim és bármikor (ha a fejem úgy gondolta) tudtam kocogásra váltani. Sokkal könnyebb volt rászánni magam és magamhoz képest egész jó tempóval tudtam csoszogni még a végén is. Persze az edzés hiánya kiadta, a hátam kivan mint a fos, sokat kéne erősíteni a törzsizmokat, de örültem ha akadt 1-1 órám padozni, de végre azt éreztem hogy legalább azt a kevés állóképességet ki tudom kocogni magamból, legalábbis nagyrészét, nem az van hogy fos a gyomrom és szarok az egészre. Azért 4 óra után már kicsit azért a gyomromnak is elég lett a szmötyiből és kezdett hisztizni, nehezen büfiztem, de legalább kellett pisálni, ez is új elem volt a versenyen 🙂 Ekkor inkább átváltottam sótabletta + Monster Energy + víz kóla egyéb szilárd cuccokra és visszaállt szépen a helyzet a hasamban, maradt az edzetlenség miatta csoszogás.

Ami miatt viszont úgy volt otthagyom a picsába az egészet, az a hacukám. Vettme nemrég egy minsőgéinek gondolt tapadós rövidgatyát, mert hát alul jócskán összeérnek a combjaim (Töci szerint a vádlijaim is, de nincs kikopva a szőr, szóval hazudik) és az eddigi nadrágjaim pont ott voltak varrva. Vettem korábban egy olyat ami nem ott van varrva hátha tovább bírja. Tovább bírta mitagadás, de mikor fossa össze magát? Hát persze hogy versenyen. Először nem is értettem mi csíp odalent, mikor ez jó nadrág, tapiztam magam odalent és meglett a rohadék, hát hátul a varrásnál elszakadt és frankón dörzsölt. Mondom király, mert amim van hosszú nadrágom, az is szét van szakadva (van olyan ami nincs, de szerinted azt hoztam?) hiába veszem fel. Na de hoztam magammal egy guriga kinezio szalagot. Haha! Körbetekerem a combom, van elég és problem solved. Ahan, ahogy képzeltem. Megálltam, elővettem a szalagot, ollót, elkezdtem lehúzni a hátulját hogy ragadjon és elkezdtem pelenkát csinálni magamra kinezio szalagból. Hogy ugyan mit gondoltak rólam azt nem tudom a többiek, kétrét görnyedve matatok a tökeimnél, lóg belőlem 5 méternyi kék szalag, mert persze kiesett a kezemből és elgurult, összecsavarodott, összeragadt, felbasztam magam feltekertem amit tudtam, amiből persze a legkevesebb jutott a gatyalukra, de legalább elszorította a combom, gyorsan visszavettem a rövidgatyát, legalább nem látják és mentem tovább. Persze gondolhatod hogy nem tartott sokáig, mondom akkor felhívom cimborám aki azt mondta egy körül kinéz (ez negyed egykor volt), addig cowboy járásban eltotyogok, hozzon már otthonról egy jó gatyát nekem. Nem vette fel. Írtam SMS-t, hívtam öcsém (mert Macánál ebédkor nincs teló), ő se vette fel, na mondom szarok a világra, visszaveszem a szakadt hosszú gatyát, hátha nem ott van a luk azon mint ezen, felhúztam a hónomaljáig, megkötöttem, mindent felhúztam amennyire tudtam, rögzítettem és egész jó volt, amíg két körrel később pisálnom nem kellett… Gondolhatod.

Végül így mentem inkább végig, egész viselhető volt és fürdéskor sem akartam berepeszteni a tükröt az ordításommal ahogy víz éri. Az időjárás futáshoz jó volt, de ha megálltál a metsző hideg szél nem viccelt, így sokáig állni nem volt opció mert garantált tüdőgyuszi a vizes ruhában, lehet tudat alatt ez is hozzájárult hogy inkább kocogtam amennyit tudtam.

Mint írtam tök jól éreztem magam közben a nehézségek ellenére, örültem hogy a gyomrom viszonylag oké, edzeni meg majd fogok ha akarok, de valahogy nem akartak gyűlni a kilométerek amit nem értek a mai napig. Tavaly a szegedi hatóráson kurva sokat sétáltam, szét voltam hullva, szar volt az egész, de mentem 45 km-t. Most alig akart meglenni a 44 km, pedig sokkal többet kocogtam és ahogy néztem a köridőim, olyan sokat nem ültem (vagy álltam a pelenka készítéssel) mint akkor. No mindegy, hát ez így jött ki, hazaérve relatíve tök jól tudok járni, jobban mint máskor, nagyon jól esett enni, jókedvem volt szóval bevált ez a cucc. Amúgy ez az i:am cég izotóniás itala, óránként ittam meg egy zacsit, óra végén meg kis zsíroskenyérrel nyomtam szilárdat is a bélbe hogy ne csak lötyögjön az izo.

Azt nem tudom idén még hova keveredek el, bár Szegedre tuti megyek októberben, de a Tisza tó idén nem opció…. vagy de? 😀 😀