A csempe

Kis múlt: kicsit messzebbről indulok neki, mert csak a csoportban írtam le (ha már olvastad akkor irány a második bekezdés), hogy elegem lett az állandóan fájó bokámból, hogy idén két pár cipőt vettem futni és mindegyikben jelentkezik, de ha leveszem és a pályán mezítláb futok akkor jó és elmúlik. Elegem lett az elhúzódó far tájéki fájdalomból, hogy miatta nem tudtam edzeni, emiatt nem gyűltek a kilométerek, ez idegesített, aztán mikor elmentem futni akkor meg lassú tempónál is ziháltam, óra pittyegett mutatta milyen lassú, mondom akkor kuka minden cucc (sajnos a cipőt nem tudom eladni), órától másnap megváltam, innentől úgy futok ahogy jól esik és visszatérek a szandálhoz, abban nem fáj semmi (majd fog más, nyugi). Csütörtökön Renátónál megcsinálom amit kér, egyébként pedig csak a kikapcsolódás és állagmegóvás érdekében indulok neki. Van épp elég bajom ezen kívül is.

Mostan: ahogy írtam visszatértem mezítlábas futáshoz, szoktatom szép lassan a talpam, bokám vissza, hiszen már volt rá példa hogy nyomtam ebben a cuccban és szembejött egy ismerős által szervezett verseny a közelben, na mondom másnem hétvégi hosszúnak megteszi, jó kis edzés, de mégis van frissítés, kis környezetváltozás na meg akkor megmutathatja a talpam is hogy bírja-e! Irány a IV. Sándorfalvi Terepfutás. A képeken jól mutatott, de mire kiderült hogy tudok menni, már csak a helyszíni nevezés maradt, sebaj, fél kilencre ott voltam (minek azt nem tudom mert 10-kor volt a rajt, de mindegy), kinezio szalaggal leragasztottam a már ismert részeket amik ki vannak téve a pánt dörzsölésének, ez már kiderült hogy tök jól bírja a strapát, ma sem kellett csalódnom, nem úgy sajnos a „terepben”…

Verseny közben a kurva nagy magyar Alföld kellős közepén messze mindentől, a földúton egy letört csempedarabot láttam meg. Mivel az ingerküszöbömet simán megugrotta ez a kis apró érdekesség, agyaltam, hogy vajon hogy kerülhetett ide? Sehol nem volt se előtte se utána csempedarab, leeshetett egy utánfutóról ami törmeléket vitt, de vajon hol lehetett eredetileg? Kinek a falán állhatott? A konyhában vagy a fürdőben? Ha a konyhában, akkor fröccsent-e rá finom tarja szaftja? Tanúja volt-e jó hangulatú baráti vagy családi vacsoráknak? És vajon aki kiválasztotta, mi alapján választhatta? A tulaj vajon, futott-e, sportolt-e? És ha futott, talált vajon magányos csempedarabokat? Vagy aki készítette a csempét, mit érez ha ilyet lát, széttörték a munkáját, ott hagyták magára a rohadt unalmas Alföld, nem kevésbé unalmas földútján…

Hogy ne csavarodjak be, ezen filóztam kb. 20 kilométerig, mert ugyan terepfutásnak hirdették, de a szutyok pusztán keresztül kocogtunk 500 kilométeres tök egyenes utakon, árnyék nélkül, majd kanyarodtunk egy balost vagy egy jobbost és akkor csak egy 300 kilométeres egyenes jött, komplett délibábszínház volt előttem, untam és untam és untam, semmi látnivaló nem volt, az agyam már próbálna ősz üzemmódba kapcsolni, erre odabasz még a Nap a mai versenyre, a frissítést kicsit elamatőrködtem, nem vittem sót (bár volt a paradicsomon) és lehet kevés volt egy idő után, csak izóból meg kólából próbáltam megoldani, pedig egy kis Sponsert vihettem volna + a szandál vajon mit tartogat a számomra, jaj anyám érjünk valahova oda ahol van valami, ami után nem megint semmi jön… 20 km-nél picit több mint 2 órás idővel fordultam, ennek örültem, de innentől ment a hiszti, belesétálgatás, bal nagylábujjon egy fasza kis vízhólyag, mert agy nagyon frankón tapad a szandál talpa és a mozgástól kicsit összegyűrte. Amikor nem gyűrte akkor a homokon csúszott, bár ez utóbbi inkább jobb volt. Hogy ne úgy landoljak, kicsit sarkasra vettem a figurát, amire csak itthon derült fény, mikor újra rá kellett állni a lábamra, kicsit szétvertem, de mire lefürödtem (3 óra alatt jó hűvös vízben) helyrejött, már nem fáj. Igazából a vízhólyagon kívül nincs bajom, a körülményekhez képest jól bírtam, erőnlétileg nem vesztettem sokat szerencsére a kihagyás alatt, de melegben még mindig kurva sokat kell frissítenem, de nem tudok neki mit csinálni, sokat fogyasztok. Szóval beértem végre, az utolsó 3 km nagyon kínlódós volt, mint kiderült 31 km lett a táv, 3 óra 18 perc alatt sikerült abszolválni, jó volt ez, én gondoltam komolyabbra közben a dolgot, főleg a 20 km-es időmet látva, majd érmet is kapok postán 😉

Posted in Futás, Versenyek | A csempe bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva