Nem kell mondjam mennyire ki voltam már éhezve egy hosszabb futásra és mivel a doktornőtől azt az utasítást kaptam terheljem, hogy lássuk hogy reagál, alig vártam a hétvégét.
Csajokkal vágtam neki a távnak, hamar elrepült ez a kicsivel több mint másfél óra, amíg másról beszéltünk nem is jelzett a lábam, mikor megkérdezték hogy vagyok, azonnal nyilallt egyet, hogy tudjam hol a helyem 🙂
Ezeken kívül szerencsére semmi probléma nem volt, jól esett a tempó, a kis eső is ami elkapott minket, a táv is pont elég volt most, az utcánkba fordulva még fel is pörgettem a tempót, jaj az de jól esett. Ha két nap alatt ennyit javított a kinezio szalag remélem jövő hét végére még jobb állapotba kerül a lábam, addig még kocogok két rövidet…
17.2 km | 1:49 | 6:20 / km