Idénre már erősítő, gyors edzés nincs, elég volt, amit sikerült felszedni az itt van, ami nincs az majd jövőre feljön 🙂 Csak a lassú kellemes futásoknak szentelem az időmet, ami jól esik. Így is indultam neki reggel, azt se tudtam mennyit akarok, 10 és 15km között gondolkodtam, a GPS nem beszélt egy kukkot se, mert frissítés után újra meg kellett neki adni a hangmintát, de mindegy is volt, lehet ezért is tetszett, kellemes tempóban köröztem a pályán, nem fájt semmi, nem érdekelt a tempó. 10.3 km lett a vége, ráadásul nem is rossz idővel, 6:18-as átlagot mentem, a 10km 1:02 lett. Alig várom a következőt.

Mára egy ki rövidke verseny volt beiktatva, 14 km a kiírás szerint, ami mire célba értünk kiderült alig több mint 12. Mivel még a héten akartam hosszút futni, így kitaláltam vissza is futok a busz helyett. Ehhez sikerült társat is találni, együtt vágtunk neki a kétszer 12 km-nek. Odafelé nem akartuk elsietni, mert tudtuk visszafelé is kell kraft. Ehhez képest folyamatosan 6 perc körül mentünk, a vége felé be-be kukucskáltunk 6 perc alá is. A hivatalos idő szerint 1:10 perc alatt sikerült abszolválni a távot, korcsoport 26-ik lettem, de az eredmény mindegy is. Jó tempót mentünk, élveztük. Ott ettünk-ittunk kicsit és mivel az eredményhirdetés nem érintett minket visszaindultunk.

Visszafelé már lazább tempót irányoztam elő, 6:30 körül mentünk mikor mentünk, de volt szervíz szünet, pisi, ivás stb. Élveztük a futást. Kollégának ez volt az első 20km feletti futása és nagyon jól bírta, bár katona lévén elvárható valahol 🙂 A GPS megadta magát visszaúton, így pontosan nem tudtuk mennyi is van még hátra, én fejben nagyon elfáradtam, hosszúak voltak az elmúlt hetek, edzések is keményebbek mint szoktam, szóval vártam a végét.

Jó hír volt viszont, hogy csak müzli szelettel és 1 izóval csináltam meg a távot, semmi hydrogél nem volt. Egy szendvics is becsúszott féltávnál, hogy a sókat is pótoljam. Izmok működtek rendesen, nem volt fájdalom, fáradtság. Ki fogom próbálni ezt legközelebb is. Idénre még egy megmérettetés van hátra, egy bajai 6 órás, ott a maratont végre szeretném lefutni és ami a fölött van az mind nyereség 😉

Ma nem sikerült amit elterveztem. 10km tempós lett volna a cél, ez már harmadik keményebb hetem, eléggé fáradt is voltam illetve a hidegebb időben nehezebben melegszik be sípcsont mellett lévő izmom és hiába az 1 km-es kímélő bemelegítés, gimnasztika, kevés volt és túl is erőltettem. Az első km-em 5:20 volt, aztán 5:40-5:50 környékére lassultam, de a fájdalom nem múlt, így inkább mentem egy lassú, séta-kocogó kört és lenyújtottam. Néha ilyen is kell

A héten első edzésnapra tettem a résztávozást, mert a hétvégén verseny, ahol mondjuk tök mindegy hanyadik leszek, de jó tempót akarok menni a 14 km-en. A szokásos 1 km bemelegítés után (aminél odafigyeltem, hogy lassú legyek – 6:40) a szokásos menü jött: 4×500, 4×200, 4×100 kicsit kevesebb pihenővel közöttük.

500-on sikerült kicsit gyorsulni 1:56-2:02 között alakultak, a 200 maradt 40 sec, 100-on pedig megpróbáltam csak előre taposva, a lábfej elülső részén futni. Hát majdnem orra estem, kellett kapkodni, hogy időben meg tudjak támaszkodni 🙂 sikerült egy 15.77-es 100-at menni, a többi 16 valamennyi lett.

Sógornőmmel többször beszéltük, hogy sajnos itt a környéken elég kevés a futó rendezvény, pedig itt a frankó rekortán pálya, tök jó lenne valamit. A gondolatot tett követte egy csináltam egy csoportot a Facebookon, aminek célja összekötni a pályát használó emberkéket. Szaporodott szépen a csoport és múlt szombatra kitaláltunk egy rendezvényt. Egy javaslatra direkt nem versenynek hirdettük, hogy nehogy elriasszuk a kezdőket. Mindenki ugyanolyan oklevelet kapott a végén aki teljesítette a 2,5 vagy 10 km-es távot. Nevezési díj sem volt, cserébe annyit kértünk, hogy valami ropogtatni valót, sütit, vizet hozzanak, hogy a végén közösen elfogyasszuk és kicsit beszélgessünk. Időmérést is szerveztünk, egy segítőnek köszönhetően tájfutós elektronikus rendszer volt, ahol ugyan minden körben meg kellett állni és megvárni a pittyenést, de nem akadt fel senki rajta 🙂

Szerencsénk volt az időjárással, pont kellemes napos idő volt, persze nekem sikerült túl öltöznöm… reggel még franc se tudta eső lesz-e vagy napsütés. Sikerült a nevezéssel időben végezni, 10-kor pontosan el tudtunk rajtolni. Mondjuk mivel a nevezéssel voltam elfoglalva így a bemelegítés kuszára sikerült, de nekilódult a 32 induló. Volt kicsitől a nagyig, kezdőtől a profiig mindenki, még szegedről egy Spartathlon induló is átjött kocogni, de volt kétszeres IronMan is.

Magam részéről 10km-t vállaltam, rég futottam ennyit a pályán és nem változott a dolog, továbbra is nagyon unalmas oda-vissza futkorászni az 1km-es pályán. Próbáltam egy kellemes tempót menni, de elvitt magával a többiek tempója picit és éreztem, hogy ez nem a komfort zóna, de igyekeztem tartani végig a sebességet. Meg is lett az eredménye, sikerült egyéni legjobbat futni 10km-en 56:32-es idővel. Ez 5:39-es átlag és picivel több mint 40 másodperccel jobb az eddiginél. Ha életem első első 10km-éhez képest nézem, akkor kb. 2 perces javulás kilométerenként, kevesebb mint egy év alatt. Tetszik, várom mi jöhet még 🙂

… de volt egy jóleső résztávozásom! 1 km bemelegítő körrel indult, ami leendő sógornőmnek köszönhetően a végére igencsak sietős lett, de nyertem 🙂 Kb. 6 perces volt, utána kis nyújtás és nekiláttam a szokásos adagnak: 4×500, 4×200, 4x100m gyors futás. Meglepő volt, hogy a második 500m után se feladni se meghalni nem akartam, gyorsan kipihentem és ráadásul gyorsultam is 5-7 másodpercet előző héthez képest. Ez a kellemes élmény folytatódott a többi távon is, sikerült gyorsulni és kevésbé fájt 🙂 37-39 sec volt a 200m, 16-17 sec a 100m. Alig várom a jövő hetet

Még nem voltam biztos benne, kell-e a lábamnak, mert tegnap is eléggé fájt, de úgy döntöttem egy 5km-es kocogást megérdemel. Öcsémmel és kollégámmal is meg volt beszélve, hogy jönnek, pletykálva kocogtunk volna, de nem jöttek. Így a picit szemerkélő esőben saját tempóban vágtam neki a dolognak, ami egyre gyorsult… Nem akartam széthajtani a lábam, de olyan jól ment, hagytam 🙂 Sikerült is 5 km-t teljesíteni, 5:37-es átlaggal ami bőven a megfelelő kategória nekem.

Igazán különleges futásra készültem a hétvégén, ugyanis mikor nekiindultam, a kilométer számlálóm 995km-t mutatott. Az idei évre egy nagyravágyó cél volt az 1000 km lefutása, januárban mikor eldöntöttem el se tudtam képzelni hogy lesz meg, főleg azért, mert januárban és februárban összesen valami 50 km futottam. Szorgosan gyűjtögettem hol hosszabb hol rövidebb távokat, lett félmaraton, majd két maratoni táv is, a legerősebb hónapomban közel 175 km-t futottam.

Itt álltam a kapuban és egy kényelmes, kellemes hosszú futással terveztem átszakítani a képzeletbeli 1000-es szalagot. Szombat délután tudtam csak menni, míg a család aludt egyet, utána vendégek jöttek, így az ünnepi maraton próba elmaradt, de egy 30-ast bevállaltam. Most annyira nem érdekelt az idő, szép nyugodtan készítettem el az italaimat a kutaknál, kényelmes tempóban futottam és egy picit más technikával ráadásul. Persze nem 30 km-es futással kell átállni és gyakorolni, de hát ha egyszer kíváncsi voltam 🙂 Persze meg is lett a böjtje, kikészítette a vádlimat, még most két nappal utána is érzem, túl lett erőltetve.

Tüdővel bírtam, tempó se volt rossz, ment minden a maga módján és meg is lett az 1000. km sikeresen, kellemesen szemerkélő esőben. Este volt kis ünneplés is részemről a haverokkal, nagyon fárasztó nap volt maradjunk ennyiben 😀

A kemény hétvége miatt adtam a lábaimnak egy plusz szabadnapot, rájuk fért, nagyon elfáradtak. Egy kellemes 5 km elég lett volna átmozgatni őket, de mivel a héten csak két futás van tervben, így résztávozást tartottam.

A menü:
4x500m = 2:05-2:15 között
4x200m = 40-42 másodperc között
4x100m = 17-19 másodperc között

Nagyon kikészített, de jól esett mikor abbahagytam 😀 Ezzel január óta megtettem 994,5 km-t amit nem gondoltam volna, a hétvégi hosszú futásom pedig méltó lesz remélem az 1000 km átlépéséhez!