Jóóóóóó reggelt 😀 Váááá micsoda nap ez eddig! Hát ki a f*sz gondolta még szombaton azután az elkeserítő semmire se való futás után, hogy ma lemegyek a szokásos kocogós kilométer gyűjtögetésemre és futok egy egyéni legjobbat 10 km-en 😀 😀 (lehet az a szombati így többet ért bárminél). Azt sajnálom, hogy a harmadik kört eldumáltam, de mentségemre szóljon, hogy akkor még nagyon meg se fordult a fejemben a personal best. Nem mondom, a végére már alakult a sípolás, de nem akartam meghalni mikor abbahagytam és hamar helyreállt a pulzusom. Combomra kicsapódott a só, kellemesen égnek de csak jelzés szinten, vádlim még minden pillanatban a következő összehúzódásra készül, ha most beleülnék a kádba tuti megtölteném adrenalin és endorfin mixtúrával. A picsa mindenit, de állat volt 😉
(Ennyit a lassú téli alapozásról mi?)
Új egyéni legjobb: 56:05 (ha nem dumálgatok 55-ös lenne)

Nem volt jó, de gondolhattam volna. Elég nehéz volt ez a hét és a munka volt ebből a kisebbik gond, egyszer tudtam menni futni, na majd a hétvégén, de jó lesz, grandiózus tervek meg miegymás. Ehhez képest fel kellett adjam, fáradt voltam, már 10km-nel éreztem nem biztos, hogy jó ötlet, 18km-re az otthontól már biztos voltam benne. Fájt a lábam végig mintha már 35km-en túllennék, fejben feladtam, hívtam is öcsém vigyen haza. Ez most ilyen volt, ilyen is kell, nem bánom, holnap alszok egész nap. Meg azért majd 24km így is gyűlt 🙂 Ezzel átléptem az 1300km-t idén 😉

Kis hét indító, reggeli, fázós, 8,5 km. A hétvégén elcsaltam a futást az az igazság, szombaton időhiány, vasárnap pedig körömpörkölt csülökkel többlet okozott némi zavart az erőben, így már jó volt ma reggel menni. Az endo megint csendben volt én pedig mentem ahogy jól esett – egy darabig. 6 km-nél úgy volt, áhh, elég lesz ez, de valahogy kitoltam 8-ig. Mikor megálltam akkor láttam, hogy 6 perces ezreket mentem, így nem is csodálkoztam hogy nem akartam most többet 😀