Sokat gondolkoztam mit is írjak egy év végi posztban, hiszen az egész év szinte visszakereshető, olvasható itt és azok a posztok sokkal hitelesebbek, hiszen közvetlen a futások után születtek. Végül arra jutottam, hogy egy kis összefoglalót írok, amolyan tényszerűen, összeszedve mit sikerült elérni ebben az évben, életem első teljes futóévében illetve pár szóban összefoglalni mit is várok az új évtől, nem keveset ezt elárulhatom 🙂

1. Az év eleje elég furcsán telt, megfelelő ruházat híján, csak elvétve jutottam ki futni, 8 km is gondot okozott, januárban és februárban összesen futottam annyit, amennyit a későbbiekben szinte hetente.
2. A legerősebb hónapom az október volt 182 km-el.
3. Egész évben 1555 km-t futottam.
4. 133 alkalommal voltam futni vagyis kb. minden harmadik nap.
5. 7 napot és 7 órát töltöttem futással az évben.
6. Kb. 360 db hamburgert égettem el és ami sajnálatos, hogy ennél kevesebbet ettem meg 🙂
7. Leghosszabb teljesített táv: 48 km 6 óra alatt
8. Leghosszabb folyamatos futás: 38 km
9. Leggyorsabb 5 km: 26:32
10. Leggyorsabb 10 km: 53:57
11. Leggyorsabb félmaraton: 1:55:41
12. Leggyorsabb maraton: 4:45:28

Igazán sikeres volt az év, sikerült komolyabb sérülés nélkül megcsinálni mindent amit elterveztem, sőt olyat is amit nem is terveztem. Az idei évre a következő célokat tűztem ki magam elé:

• Elsajátítani minél inkább a ChiFutás könyvben olvasott dolgokat, már 5 edzés után látszódik, hogy jó az irány
• A rendszeres úszás elkezdése, lehetőleg eljutni a folyamatos 4 km-ig év végére (80 hossz egy 50m-es medencében :D)
• A előző 1555 km futás túlteljesítése, a 2000 km-t mindenképp szeretném elérni
• Felkészülni és teljesíteni egy 12 órás futást, lehetőleg 100 km közeli eredménnyel
• Négy és fél óra alá vinni a maratoni időmet, végig futva, séta kizárva, sajnos idén nem sikerült megvalósítani, pedig közel voltam hozzá az év végére
• A végére hagytam a legfontosabbat: abbahagyni a rendszeres dohányzást. Ez egy nagy harc lesz, de tudom, csak az eleje nehéz. Hogy vizuálisan is segítsem, az átlag napi 8 el nem szívott cigaretta képét kiteszem ide egy blokkba, hogy lássam mennyit nem szívtam el és ez mennyi pénzbe került volna.

Szóval lesz miért dolgozni az évben, de valami azt súgja, sikerülni fognak, tavaly év elején is hihetetlen volt mindaz amit szerettem volna és messze túlszárnyaltam.

Most már biztos, hogy nem futok idén többet, a kis csoportunkkal zártam az évet, ahol 10,9 km-t futottam. A közös futás ebből kb. 7-8 km lehetett, beszélgetős, 6:10 körüli tempóban, nagyon kényelmesen. Egyre kevésbé kell figyelnem az új technikára azt vettem észre, erőlködés nélkül ment a dolog és csak a dőléssel ment az iramváltás. Ezt volt alkalmam kipróbálni, ugyanis hazafelé egy biciklis pár után kocogtam, mikor eldöntöttem befogom őket. Elkezdtem jobban dőlni, nőtt a lépéshossz de erőlködésben semmi sem változott, csak szaporábban kellett szednem a levegőt, ritmus maradt. Elég volt az oxigén, ez a hideg levegő hatékonyabb mint a fülledt meleg és sikerült is az utca vége előtt eltrappolni mellettük, olyan jó 5 perces tempóban kb. Hát az nagyon világi volt! 🙂
Sajna most láttam mikor hazaértem, hogy 1554,53 km-el zárom az idei évet, ha tudom, akkor azt a szutyok 500m-t hozzáfutom, elszámoltam magam, de mindegy, ez is másfélszer több, mint amit terveztem, álmodtam.
Kilométerekben gazdag, boldog új évet kívánok Mindenkinek! Jövőre folytatás!

Rengeteg futó volt kint az idei futáson. Két táv volt: 2.2 km és 9.1 km. Tavaly a 2.2-n indultam, mert féltem a 9-től, most persze bátran álltam a 9 km-es rajthoz és remek tempót sikerült mennem az elejétől fogva. Kicsit hideg volt, a torkom, tüdőm megérezte, de elsősorban a technikára figyeltem, ami úgy tűnik kezd beválni. A végére annyira ráéreztem a ritmusra, hogy sikerült egy 5:04-es kilométert mennem, az átlag 5:21 lett és azt mondom messze a legkönnyebben eddig. Combom mintha semmit se csinálta volna, a vádli alatti rész viszont annyira befeszül, hogy emiatt elzsibbad a lábfejem… ezen kell a közeljövőben dolgozni!

A karácsonyi zabáló és ittas túra második felvonása előtt egy gyors 6.2 km, 35 perc alatt. Jól esett, kitisztult a tegnapi méreganyag 🙂 Sikerült túlöltöznöm így izzadtam mint a ló…

Tegnap rám írt egy ismerősöm – akinek már korábban megígértem, hogy ha itthon lesz futunk egyet – hogy ma délelőtt jó lenne-e… Hát mondom, tegnap eléggé elfáradtam, de egye fene, ezen ne múljon 🙂 Úgyhogy túl is estem 11 beszélgetős kilométeren délelőtt 🙂

Nem sokkal kevesebb mint egy éve a helyi bejgli futáson 2.2km távon mertem elindulni, mert a 9-et soknak éreztem.
Most, hogy a mai 22 km-el átléptem az idei 1500. kilométerem, nem lesz kérdés, hogy 27-én melyik távon indulok majd az idei bejgli futáson 🙂
Kicsit többet szerettem volna ma, de mikor az elágazáshoz értem a töltésen, megálltam az addigra már szikrázó napsütésben és csukott szemmel hagytam, hogy a szervezet eldöntse mit akar. A makacsságom és kivagyiságom természetesen a 30-as irányba terelt, de már éreztem a változtatott futóstílus jeleit a vádlimban és a derekamban, így engedve az áramló chinek 😀 a rövidebbik úton mentem.
Nem bántam meg, még elég megterhelő figyelni a dőlésre, talajfogásra, légzésre, lábak lazítására, cserébe a combomban eddig jelentkezett fáradás, fájdalom, térdemben a megerőltetés a végén egyáltalán nem jelentkezett, jó persze a vádlim érzem mint az állat, de ezt zilaci mondta is, hogy így lesz. Néha próbáltam a csípőmet is tekergetni futás közben, de idegen volt még, elég lesz egyelőre itthon gyakorolni, mikor nem lát senki. Sajnos a derekamnak nem megfelelő a testtartásom, vagy rosszul állok vagy eddig álltam rosszul, januárban a közös chifutás edzésen kiderül, érzem hogy fáj most. De hogy ne csak panaszkodjak, fantasztikus volt a szembe széllel úgy megküzdeni, hogy nem nagyobbakat léptem és fogcsikorgatva húztam magam előre, hanem csak jobban előredőltem és röhögtem a mocskos pofájába, tartva a tempót, belül ordítva: „Csak ennyit tudsz?” Hasonlóan könnyedebb volt a töltésre vezető emelkedő megmászása is, persze itt azért kellett dolgozni izomból, de meg se fordult a fejemben, hogy elsétáljam.
Menjetek futni, mert csak!

Reggeli hideg, de napos chifutás edzés. A táv most is ugyanannyi, mint hétfőn, de most gyorsabban futottam, ne kérdezzétek miért 🙂 Természetesen még szokatlan, most csak a talajra érkezésre figyeltem illetve a dőlésre, a orrlégzés ehhez a tempóhoz kevés lett volna, na meg taknyos is vagyok… Talán mintha tényleg kevesebb energiát igényelne ez a fajta mozgás, szerintem már azzal nyertem, hogy nem fékezem magam futás közben. Sajnos a jobb lábfejem valamiért elkezdett zsibbadni 4-5 km környékén, eddig mindig elmúlt, de most meg kellett állnom pár másodpercre míg újra jutott bele chi 🙂
7.21 km gyűlt, 39:52 alatt, ami 5:32-es átlag. Pulzus: 157-es átlag, 166 max.

Hét indító reggeli futás. A cél a ChiFutásból eddig elolvasott és nem elfelejtett részek gyakorlása. Így nyilván nem a gyors futás volt a cél, de meglepő eredmény született.
Az edzés első részében próbáltam a teli talpra érkezést megvalósítani, előredőlni és odafigyelni, hogy a vádli és boka laza legyen, ne feszüljön, ne rugaszkodjak el róluk, hanem csak hagyjam megtörténni a dolgokat és „felső combból” futni Valami nem állhat még jól a struktúrában, mert a derekamat éreztem, hogy fájdogál (vagy eddig volt rossz és a rosszhoz idomult hozzá?).
A második részben, már mellévettem a légzést is. Csak orron át vettem levegőt, ami a hát ugye a hideg levegő miatt, tudjátok, szóval voltak akadályozó tényezők, de megszabadulva tőlük ment rendesen a dolog. Bőven elég volt a levegő a 3 km-en keresztül, figyeltem a ritmusra illetve, hogy „hasba” lélegezzek, ezzel is pumpálva ki-be a levegőt. Persze néha túl sok lett a figyelnivaló, akkor kicsit szétesett a dolog, de összeszedtem magam, laza vádli, gurul a láb, mozog a has és mégy még egy kört.
A telemetriai rendszer folyamatos figyelése mellett eltelt az idő gyorsan, 7.21 km-t mentem 42:36 alatt, ami 6 percen belüli átlag, orrlégzéssel… Abszolút nem volt megerőltető a futás, mikor előzni kellett, csak jobban megdőltem és vitt Newton előre. Tetszik a dolog, de még nagyon messze a cél.

Heti közös edzés zilacival. A vasárnapi maraton óta nem futottam, idő se volt sajnos illetve jó eséllyel ott megfáztam picit és köhögök, de már muszáj volt mozogni. A feladatok alatt megpróbáltam az új előredőlős futótechnikát alkalmazni, ha már volt külső szakértő, megkértem mondja el kívülről hogy néz ki, mert elég furán érzem az egészet. Alapjába véve jó, de persze sokat kell gyakorolni a dolgot.
Év utolsó előtti napjára kaptam meghívást egy szegedi csúcs-évzáró futásra, igazi koronaékszere és koronája lehetne az évnek, de még át kell gondoljam 😀
4.5 km gyűlt összesen, 20-ra vagyok az 1.500-tól, gond nélkül meglesz 😉