Végre beállni látszanak a munkanapok, teendők, szóval megcsináltam a téli kis kilométergyűjtő beosztásom és a héten neki is vágtam. Kellett is, elég feszült vagyok / voltam az elmúlt napokban, sajnos nem alakulnak jól a dolgok a családban, mondhatni a baj nem jár egyedül.
Persze ettől a dolgok nem oldódtak meg, de kicsit kiszellőzött az agyam. Egyedül mentem a kis nyugodt tempómban, orron át lélegezve, fokozatosan vetkőzve („You can leave your hat on….” :)), odafelé pofaszéllel, visszafelé hátszéllel. Az utolsó 5 kilométerre bekapcsoltam a frissen beszerzett metronóm alkalmazást a telómon és megnéztem az eddigi tempóm mennyiben tér el az ajánlott 170-től. Nem sokban szerencsére, sőt, kb. 165-el mehettem eddig is. Nem mondom a végére már rohadtul idegesített a kattogás 🙂 de nagy levegő, ritmus igazít és gyí tovább. Eltelt ez picit több mint 17 km rendben, nyújtás, tus majd indulhat a meló.
Szép napot mindenkinek!

Jaaaaj gyerekek, mikor délután kisütött a nap bebizsergett a lábam. Végre jó idő, a napnak melege is volt nem csak fénye, 10 fok kb., alig vártam, hogy hazaérjünk a bevásárlásból, egy szál pendelyben nekilódultam a szokásos körömnek Mártély irányába. Nem vittem magammal semmit, se vizet se kaját, csak pulzusmérő volt rajtam, tojtam a tempóra, egy dologra figyeltem a technikán kívül, hogy orron át vegyem a levegőt. Végig sikerült tök nyugodtan lélegezni (csak a fika ne ugrálna folyton), mivel így nem akartam meghalni, így a végét se vártam annyira, jól esett, élveztem minden percét.
22 km lett 2:21 alatt, 6:24 / km de ennél gyorsabban ha kergetnek se fogok hosszút futni amíg tart a tél, alig fájt valami és most is tök jó állapotban vagyok, végig zónán belül voltam, fasza volt na 🙂 !

Idei második alkalom még csak sajnos, közös edzés a kis csoporttal, benne 5×1 km fozokódó tempóban, körök végén véroxigén szaturáció ellenőrzéssel (savasodás végett). Nekem az jött ki, amit sejtettem a lihegésből 5:20-5:30-ig jó vagyok / km, az 5 percesnél már elkezdett esni (a szaturációm, nem én össze :))
Ami jó volt: végre voltam megint futni, egy 10-es összejött azért, beöltöztem rendesen, nagyon nem fáztam, újra jól esett (kivétel az a pár lihegős kör) és edzőbá’ szerint szépen alakul a chi technikám is, mármint ami a testtartást / talajfogást illeti, átfogóbb elemzés, beállítás jövő héten lesz egy edzés keretein belül. Végre újra le tudtam sz*rni a tempót, úgy futottam, hogy jól essen.
Ami rossz volt: az nem is most volt rossz, hanem az ezt megelőző időszakban, futásokban. Ez a k*rva hideg demotivál, de rohadtul. Az ajtóig van bajom, ha kilépek onnan már nincs gáz, de addig igen erősen kell győzködnöm magam. A rendszertelen napok az ünnepek körül rendesen hazavágták a bioritmuson vagy mim, ültem és szétestem agyilag, semmi fókusz, semmihez se volt kedvem és ez kihatott a futásra is. Mikor végre rávettem magam, akkor meg elfutva az elejét, lihegve, küszködve, fájdalommal teli szarul eső cucc lett a vége, kudarc élménnyel, ez még jobban hazavágott. Komolyan alig vártam, hogy helyreálljanak a dolgok körülöttem.
De helyreálltak! És míg oda illetve hazafutottam az edzésről, saját kényelmes tempót mentem, 6:10-6:20 körül, de végre nem érdekelt, jól esett és pozitívan, feltöltődve értem haza.
De van még ennél is fontosabb! Amolyan elcsépelt újévi fogadalomként január elsején abbahagytam a dohányzást. Azóta egy szálat se szívtam és jelentem jól bírom a dolgot. Ha még melléteszem ezeket a jóleső futásokat amíg tart a tél, simán megcsinálom. Leszokni nem lehet, csak abbahagyni!

Olyan felemás futás volt a ma délutáni… Telizabálva, minimális bemelegítéssel, fájós háttal, ugráló tempóban, áhh, meg kedvem se volt, de muszáj volt már menni, mert ez a sok henyélés se jó 🙁
Szóval megkezdtem az évet ezzel a mai 22 km-el, a szokásos mártélyi körömön, 60%-ban orron át lélegezve, néha egész jól kijött a ritmus, végül a tempó se lett olyan rossz mint hittem, picivel 6 perc alatti… ami tekintve a körülményeket meglepő. A végén már fáztam is, jól esett a forró tus.