Hosszas rábeszélő munka árán sikerült lecsalni a nejem is futni ma délelőtt 🙂 Készül élete első „versenyére”, a palkonyai dűlőfutásra, neki ez a motiváció, hogy sikeresen teljesítse a majd 9 km-t.
Ma lejött velem a futópályára, az első kilométeren elkísértem, hogy ne siesse el a dolgot (8 perc felett mentünk picivel), utána séta, majd újból futott, megint séta stb. 5 km-t sikerült így teljesítenie, pulzusmérő így is becsipogott, 165 felé járt mikor futott, de legalább elkezdte, ha minden igaz heti kétszer megy majd kocogni.
Én próbáltam közben pár gyors kört beiktatni, a pályára is szaladva mentem – ő biciklin kísért – összesen 10,5 km gyűlt nekem, a tempósabb időszakokban ahogy számoltan kb. 5:10-5:20 körül mentem amit bírtam szinte végig orron át és olyan 1.5-2 km-en keresztül. Ez eddig még nem ment így… Nagyon jól esett a futás, élveztem hogy lehetett trappolni gyorsan, de jövő hétre egy kis pihentető hetet iktatok be, nem akarok se kiégni se túledzeni magam…

Terv nem lévén újból hosszút futottunk közösen, körbe a városban, jót beszélgetve, kellemes tempóban. Végig nagyon jól éreztem magam, nem voltam nagyon fáradt, kényelmes volt és jól esett a futás. Odafelé és hazafelé kicsit erősebb tempóban mentem, de igazából meg se kottyant, egyre jobban megy a dolog és nagyon élvezem 🙂
Annyit trappoltam, hogy kedvenc téli futózoknim megadta magát 🙁 Kilyukadt, így kukáztam szegényt.
Ami fontos: túl vagyok az idei 300. km-en!!! 300!! Alig több mint két hónap alatt 😀 K*rva jó 😀

Ma reggel a szokásos körömre készültem, de már eléggé unalmas szegény, így kigondoltam, hogy viszek zenét magammal. Rendes fülesem továbbra sincs, de a sapka ott tartotta így azzal nem volt gond.
De volt gond agyban cserébe, ugyanis kiötlöttem, hogy az új technikával még nem is futottam gyorsan, na mondom itt az ideje egy kis fartleknek, nyomjunk 5x1000m-t gyorsabban, egy lassú-egy gyors bontásban az első 10 km-en. Imádok gyorsan futni, csak sokáig nem bírok 😀
Neki is lódultam mindjárt a második kilométernek mint a bolond és hát őszintén szólva lesz*rtam a zenét, annyira ziháltam 🙂 Meg is volt az oka: 4:41 nyitásnak. Jesszus mondom, kicsit vegyél vissza nem vagy te Schumacher. A következő kilométer kicsit lazább lett 6:20-al, majd akkor gyerünk, ésszel egy újabb gyors. Végére megint meghalós lett, olyannyira sikerült odafigyelnem, hogy mentem egy 4:38-at 😀 Ezek szerint tavalyról megmaradt a fafejűségem, ez jó hír. A többi három sorban: 5:01, 5:06, 5:16 (sajnos itt cipőt is kellett kötnöm, mert a sebességtől megolvadt a műanyag a fűzőben :D).
Visszafelé inkább próbáltam kicsit gyorsabb tempót mint amivel szoktam ezt a távot és azt egyenletesen tartani, nagyjából sikerült, végig orron át lélegezve kellemes 5:45-6:00 körül mentem. Majd ilyet még csinálok, ha megint elmegy az eszem, úgy kb. jövő héten 😀