Rég jártam már a kedvelt útvonalamon így alig vártam, hogy nekivágjak reggel. Zenével eleve készültem, hogy elősegítse a koncentrációt, mert nem egy kis kocogásra indultam. Szeretek hosszan és lassan, nyugodtan kocogni, de néha olyan jól esik belekóstolni milyen lehet azoknak akik tudnak futni is gyorsabban. Sipka János István​ gyakran végez állapotfeméréseket magán, így elhatároztam, megnyomjuk és kiderül mi lesz. Kíváncsi vagyok magamra. Sikerült tökéletesen felöltözni, kis bemelegítés és akkor menjünk. Első kilométer: 5:16, hoppá, második kerek 5:00, majd megyek alá… sajnos sokáig nem volt fenntartható ez az állapot így a legjobb 5 km megdöntése lett a reális cél, ugyanis az oxigénhiányból fakadó stressz hormon túltermelés elöntötte az agyamat + az utolsó kilométerre felerősödő szembeszél se az volt amire akkor vágytam. Ennek megfelelően szétesősre sikeredett a vége, de megérte: 24:56 új egyéni csúcs. És új egyéni legjobb 3 km, illetve Cooper teszt rekord 2.45 km-el. Kis magamhoz térés után folytattam utam, mert még több mint 12 km volt hátra, de azt már a kényelemre bíztam. Arra a kényelemre amit szeretnék a jövő heti Vásárhelyi Futófesztiválon érezni félmaratonon. Szép lassan elértem az utazót, 5:40-5:30 / km, de érdekes mód mindig sikerült kicsit gyorsulni egészen a végéig, 5:12-vel zártam az utolsó kilométert,,, Rettentő jól esett!

Konkrétan: 06.12.81 ? 08.15.252

Ma reggelre már csak a bal bokám jelezte, hogy nem múlt még el nyomtalanul a múlt hétvége, műtve volt réges régen, kicsit már sok volt neki amit kapott, de nem vészes.
Gyönyörű napsütéses, szélcsendes idő van, soha jobb alkalmat a friss és megérdemelt új technikai póló felavatására. Kiléptem a házból és meleg volt basszus, reggel nyolckor szabályosan meleg volt. Kis bemelegítés majd irány le a futópálya… Az első lépések után csak kellemesen mosolyogtam magamban, tudod már a leckét fejből, bármikor, álmodból felkeltve is, könnyedén és magabiztosan mentem, nem siettem, megtanultam, nincs hova… A pályán aztán folytattam a robogást, mert egyre gyorsultam, csak úgy szőr mentén ugyan, de amíg orron át el tudtam látni oxigénnel mindent addig fokoztam a tempót, óriási volt, alakult szépen a pulzus is 152-158 és nagyon jó volt futni.
Átmozgatásnak lehet kicsit erős volt, de ami jól esik az nem árt nem igaz? 🙂
9.6 km | 56:46 | 5:55 / km

Hát rég voltam ilyen kellemesen ideges… ezért még egy utolsó kis átmozgatásra lementem a pályára. Persze idegből mentem, így sikerült 5:40-el nyitnom, aztán észhez térítettem magam és 3 db 6 perces kör következett, amit egy versenytempós 6:30 zárt. Mivel gyönyörű idő van felénk, ezért még egy kör sétát ráraktam és a nyújtást se siettem el, végre nem fázom 🙂
Kóla, mandula és aszalt áfonya a menü, holnap pedig utolsó símitások, elvileg minden megvan, pólóért ma megyek így holnap csak a pakolásra kell koncentrálnom.

5 km | 30:26 | 6:05 / km

Csepergett mikor elindulatam itthonról, így a Pirelli esőgumiját húztam a cipő talpára és óvatos tempóban mentem le a pályára a csoportunk közös edzésére. Szerencsére csak jobban rákezdett, így kicsit fázós volt az edzés, ami főként kényelmes, örömteli kocogással telt az elején kis futóiskolával. A vérnyomásom egész nap az egekben volt, jó volt kis levegő és azért a fokozókat rendesen megfutottam, hogy kikormoljam a rendszert.
A kocogást kihasználtam arra, hogy chiszoljam a technikát, főként arra mentem rá, hogy annyi időt ne töltsön egy lábam a földön, kicsit jobban kapkodtam, természetesebbnek hatott, nagyon jól esett (az eső is :)). A tempóról nem sok fogalmam volt, valahol 6:30-6:40 körül lehetett, tehát a jövő heti tervezett versenytempóm. Bíztató, hogy nagyon kényelmesnek éreztem, semmi sem fáj, légzés laza, orron át… még az is lehet, hogy sikerül? 😀

Annyira forog az agyam a BSZM körül, hogy már a munka rovására megy… Így elmentem kicsit kiszellőztetni. Gondoltam egy tizes elég lesz rá, hogy lenyugodjak, mert még ugyan több mint egy hét van, de olyan közel van közben és annyi mindent kell összeírni, kiagyalni, hogy leköti a hasznos energiáim 🙂
Kipróbáltam a Runtastic-ot, mert egy-két ismerősöm szeretné követni hogy haladok a Balchin majd, de ez akksi gyilkos progi, még keresgélek hátha lelek valamit ami 2-3 km-enként bejelentkezik és feltölti a pozícióm valami térképre.
A maiban volt minden, gyors, lassú, séta és közepes tempó is. Az első 7-est megfutottam rendesen, hogy a gondolatok tisztuljanak, utána kis regeneráló séta majd hazakocogás kicsit gyorsabban mint a cél tempó.
Így lett 10.25 | 1:03:03 | 6:09 / km

Mi ma nőnapoztunk! Szép számmal megjelentünk és ki a pályán körözött ki ment a városba egy hosszabbra. Gyönyörű idő volt, végre alig kellett felvenni valamit. Nejem és nagyobbik fiunk is eljött, ők 2 km-el, én 5 km-el zártam, volt benne lassabb gyorsabb, király volt:)

Csak a bemelegítést, futóiskolát terveztem velük, utána 5 laza kilométert akartam menni a pályán, de mint kiderült hasonlót terveznek csak a városban. No mondom, ez jó lesz nekem is… persze 8,5 lett belőle 6 perc alatti ezrekkel, amit nem bánok, de másra készültem 🙂
BSZM: T-14 DAYS 😉

Utolsó hajrá a BSZM előtt, 5 nap folyamatos, 5 .nap
A törés
Azért csak bejött, hogy szar lesz ez az 5 nap… Szerencsére csak ma jelentkezett, de most úgy istenigazából. Már reggel éreztem, hogy nem pszichés bajom van, annyira mindennapos lett a futás, hogy már nem is kellett győzködnöm magam, hogy menjek. Nem úgy a lábaim. Már fekve éreztem, hogy enyhe izomláz és kimerültség lett úrrá rajtuk. Pedig igyekeztem rendesen étkezni, pótolni amit tudtam, de elfáradtak.
A terv mára 32 km lett volna, de már induláskor azon szörnyűlködtem, hogy a fenébe fogom ezt kibírni. Aztán ahogy bemelegedtek a futóművek, volt hogy jól is esett a futás, de végig fáztam. Nem voltam alulöltözve, szél is csak lengedezett, de a fáradtságtól fáztam amitől mindenem lett csak jó kedvem nem. Ahogy teltek a kilométerek, éreztem, hogy nem lesz jó vége, inkább okos legyél most mint makacs, se egy ájulás nem hiányzik se egy sérülés, így a 10. km-nél lévő frissítéskor eldöntöttem, hogy rövidítek, nem kockáztatok. Megnéztem a kedvenc holtágam, jól van köszöni szépen és hazafelé vettem az irányt. Szólt a zene fülemben, ez azért sokat segített, de az utolsó 5-6 km-en már bele-bele sétáltam, nagy elfáradtam, a combjaim égtek a vádlijaimat valahol félúton elhagytam, próbáltam dőlni és lazítani a lábaim, de már mindegy volt. Becsülettel végigfutottam (az állapotomhoz képest) azért ezt a 22 km-t, az óra csak a frissítéskor állt és így is 6:34 / km-re jött ki az átlag. Ezen meglepődtem, de örülök neki és annak is, hogy vége. Pár rövidke futás van már csak hátra pihentető jelleggel, de a felkészülést ezennel lezártnak tekintem 🙂
Még nem tudom ott mi vár rám, gondolom valami hasonló, csak sokkal szarabb, majd látjuk mi lesz.
Az öt nap szummázva:
1. 17.2 km | 5:58 / km
2. 17.2 km | 5:40 / km
3. 17.2 km | 5:35 / km
4. 30 km | 6:55 / km
5. 22 km | 6:34 / km
Összesen: 103,6 km és ezzel át is léptem az 500-as határt az idén!