Mai terv szerinti feladat fél óra bemelegítő kocogás majd egy óra emelt tempójú futás, 5:20 alatti ezrekkel, a végén levezetés.
Kicsit faramuci volt a ma reggel, minden gyerek szabin, a nagyobbik persze lázas, szerencsére jobban lett így átadhattam maminak és még el tudtam menni elvégezni a feladatot. Vagyis megpróbálni, nem voltam képben nagyon, fáradt is voltam meg éhgyomorra ki kell jöjjön a lépés és a nejem tegnapi isteni fasirtjai után… hát… 😀
Mivel később tudtam nekivágni, így a bemelegítés 3 km lett valahol 7 perc alatti ezrekkel, kis nyújtás, ivás és akkor lássuk, induljon a ki mit tud.
Persze 5 km-ig megint jól ment minden, szerencsére nem sikerült elfutni, 5:20 körül mentem, a stopperről való számolgatás kellemesen lekötötte a figyelmem egészen a 6. km végéig, itt kicsit megborultam, meleg volt eléggé ehhez nekem és inni nem akartam megállni, a pulzusom is inkább volt 170 mint 160, úgy döntöttem csinálok két nagy kört a dombbal, a dombra fel tempós séta, ott kis szusszanás és akkor már csak egy sima kört kell futnom utána. Ez vitt némi változatosságot bele így átlendültem a holtponton és láttam, hogy jó időben vagyok, rá kellene menni a legjobb 10 km-re ami 53 valamennyi… Számoltam a pálya mely pontján leszek pont 10 km-nél, kellett kapkodni a chi-csülköket és a pulzusom is a 180-at verdeste alulról, amikor az órámra néztem az általam kalkulált pontnál kerek 53:00-at mutatott. tudtam, hogy melgett, de azért tiszteséggel befejeztem a maradék 300m-t, hogy itthon majd az Endomondo kiszámolja mennyi lett. Nem is tévedtem sokat:
Egyéni csúcs 10 km-en: 52:52, 5:17 / km.
A végén még kocogtam egy levezető kört, így ma 14.4 km lett a vége, ezzel le is zárult idei hamradik legerősebb hónapom, 280 km-el, csütörtökön átlépem az 1600-at idén, szépen alakulnak a dolgok (nem csak a kilométerek és idők, de visszafelé a kocsihoz már majdnem elfogadható kép tárul elém a Müller kirakatából, mikor elsétálok mellette :D)

Ma egy igazán hosszú napnak néztem elébe. A közeli településen Mindszenten szerveztek terep félmaratont. Ingyenes rendezvény volt, ott a helyem, de mi lesz a hétvégi hosszú futással? Gondoltam majd próbálom emelt tempóban csinálni, de egyrészt ez sikerült csütörtökön másrészt terepen nem kellene lesérülni…addig agyaltam, hogy kitaláltuk a csoport edzésén mi lenne ha kifutnék, megcsinálom a félmaratont majd hazakocogok nagyon lassan.
Megnéztem itthonról 19 km-re volt a rajt, reggel hatkor már úton voltam, hogy időben odaérjek, kényelmesen. Kiértem, regisztráció és volt még másfél órám a rajtig, addig pihiztem, töltöttem egy kis cuccot magamba. Természetesen a cél csak a teljesítés volt a versenyen, spóroltam ahol tudtam, a legvégén beszélgettünk Klisics Sándor​ral, röhögtünk, tehát a spórolás nem sikerült 🙂 A terep nagyon jó volt, igazi dzsungeles, ág alatt átbújós egy darabig tudtuk is követni a szalagozást, de ennek ellenére voltak olyan félmaratonosok akik egyszercsak oldalról csapódtak mellénk, állítólag frissítő pont is volt már, ez annyira nem esett jól, mert meleg volt és éreztem jól esne egy kis víz. Ezt enyhítendő nekiálltunk ringló szilvát
falatozni egy fánál, mit ad isten, 300 méter után ott volt a frissítő pont is 🙂
Egy fás-árnyékos részen viszont alattomos módon elémugrott egy kiálló fatuskó, amit sikerült úgy kellemes chi módra telibetalálni… Szerencsére a nagyon lassú kocogás még ment, de nagyon fájt, így tudtam ha beérek vége mára.
Sajnos mindenhol kérdezni kellett merre kell menni, hogy hol tartunk a frissítőponton nem tudták, egyiknél azt mondták még majd ide visszahoz az útvonal, sose láttuk őket többet, mindenki kóválygott össze vissza… Végül 19.5 km-t mentünk, szóval majdnem meglett, de volt aki 22 felett futott, remélem minden futó beért a célba 🙂
A célban érem, víz, család, ők a 3 km-en indultak, de a sok szúnyog és a két fáradt kölyök visszafordulásra késztette őket, de kaptak érmet 🙂
A cipőmet nem mertem levenni, mert mi van ha nem tudom visszavenni, itthon megnéztem, szerencsére se lilulás, se vérzés, de fájás az van, így a mozgás éjszakája is ugrott, pihentetem kicsit, meglátjuk merre alakul, nagy baj nincs ez a lényeg.
Így viszont az eredeti 59-es terv helyett 38,5-et sikerült futni, amit azért kicsit bánok, de a sérülés nem vicc.

Hát ez nem volt a mai napban fejben a reggeli edzés után. Eléggé elfáradtam és még volt az esti edzés ami szintén nem az önfeledt kacagásos kocogásról szól, hanem meló van.
1,5 km bemelegítés és futóiskola után 2×3 km volt a feladat, közte 3 perc szünettel. Hát a reggeli után nem lett volna muszáj, de én rápróbáltam a feladatra, az eredmény:
1. etap: 15:41
2. etap: 15:28
Elégédett voltam én is és az edző is, végig erőteljesen, vége meghúzva, max 160-as pulzuson 😉 A mai majd 30 km után nem kell altatni 😀

… de minek? Nem elég, hogy kicsit alábbhagyott a lelkesedés a versenyek miatt, mostanában az edzésmunka sem az igazi, kedden se ment és ma se 🙁 A feladat két óra futás lett volna, de nem ment megint.
…
1:56:34 után megálltam, mert meglett az idei legjobb félmaratonom 😀 😀 😀
Kb. 1 perccel rosszabb a mindenkori legjobbnál, 5:31-es átlag jött ki, megint tökéletes futóidőben, esővel fűszerezve, persze a vizes póló megint elintézte a csöcsöm, de most holtpont nélkül, 155-160 között tartva a pulzust, kivétel az utolós körben amit sikerült még meg is nyomni, jaaaaj de nagyon kellett is meg jó is volt. Este még edzés, nem tudom mire leszek képes 😀

A cím nem véletlen, ugyanis találtunk közös metszetet Jolival az edzéseinkben. Igaz ő már a vége felé járt mire én nekikezdtem az érdemi munkának, így neki mondhatni levezetés volt az én tempóm.
A mai feladatom fél óra laza kocogás után 1 óra futás 5:15-ös átlaggal. Lett volna. Ha nem esek szét fejben megint és darabolom fel az 1 órát. Muszáj volt, hiába volt tökéletes futóidő, nem ment egyben, helyette ez sikerült: 5 km : 25:00, ivás, pihi, holatüdőm?, 3 km : 15:36 (5:12), egy kör laza kocogás, majd: 1 km : 4:30, meghalás, nyújtás.
Összesen 15,5 kilométert sikerült összetrappolni. Szép napot mindenkinek!

Még este hozzácsaptam 4 km-t a mai adaghoz. Közös edzésünk volt, nagyfiammal tettem meg ebből 3 km-t az ő tempójában. Mivel a többiek elmentek a városba kóringyálni, így megkértem, hogy egy kört hagy nyomjak egyedül, ő megvárt a kulacsoknál, addig pihizett.
Sajnos nem vittem órát magammal, így valahova 4:30-4:45 közé rakom azt a kört, ami jó volt, hogy most nem kapcsolt le az agyam a lihegés miatt. Eddig mindig letiltott, most nem akartam feladni és végig bírtam a tempót, jó volt…

Hát ez se úgy sikerült, ahogy írva volt, félek este meglesz a böjtje 🙂 1 óra laza kocogás helyett lett „csak” 40 perc, benne megint 27-es 5 km-el (~5:24 / km) végére 2 km tempósabb levezetés… tettem mindezt azért, mert sajnos én sem vagyok időmilliomos és már nagyon vágytam az újonnan elkészült kültéri edzőparkba.
Még csak kóstolgattam a dolgot így csak 20 percet gyúrtam vazzegh, de ez is elég volt. Saját testsúlyos gépek, igyekeztem főleg hát, kar, váll, csöcs, has környékére összpontosítani és 100-as szériát csinálni huszasával. Van egy chípő forgató készülék, na azon 2×2 percet ráztam a picsám 😀 Jó egy 100-as comb is becsúszott a végén… és még este jön az érdemi munka, mi lesz itt?

Már a hétvégén kellett volna egy órát kocogni, hogy ne macskásodjanak össze a lábaim, de a családi rendezvény miatt elkummantottam. Szerencsére minden probléma nélkül zárult a pénteki futás, a lábaim teljesen jó állapotban voltak már szombatra, vasárnapra pedig a talpam is helyrejött így már vágytam ma a mozgásra. Laza kocogás volt felírva, ehhez képest nyitottam egy 27-es 5 km-el, jól esett kicsit megpörgetni a lábakat.
Mikor végeztem a sógornőm jött a pályára edzeni, nyári szünetes nagyfiával, így a második fél órát az aprósággal kocogtam, addig ő tudta végezni a felírt dolgait. Ez levezetésnek teljesen tökéletes volt. 9 km körül gyűlt ma, valahol 1450 körül járok, jó kis év lesz

Nem is tudom hol kezdjem, olyan fantasztikus volt a mai nap. Tavaly életem első maratoni távjával ünnepeltem a születésnapomat, sivatagi forróságban ugyan, de ha egyszer aznap van akkor aznap van, meg kell próbálni. Akkor sikerült, meglett a táv maradjunk ennyiben, mai fejjel totál hülyeséget csináltam, csoda, hogy meglett.

Idénre mást szerettem volna, már hétvégi hosszú futásaim része a 40-44 km szerettem volna minden eddigi távomat felülmúlni, ami a Híd túl messze van túra 54 kilométere volt. Ehhez persze a számmisztikát hívtam segítségül, valahogy ki kellett találni a távot. 34 éves lettem, a 34 kilométer (bocsánat) snassz. Nem kihívás már szerencsére, kell egy keményebb cél. Mivel két éve futok kb., így mondom szorozzuk össze őket, legyen 68 kilométer. Ez egy darabig maradt is, aztán bevillant, hogy a születési évem utolsó két számjegye még vonzóbb, még betegebb, 81 kilométer.

Menjünk rá, írjuk össze, tervezzük meg, soha nem jártam 53-54 fölött, minél többet kocogok felette annál több tapasztalatot sikerül szerezni. Papíron 10,5 óra alatt meglett volna 😀 A hétre szabadságot vettem ki, mindent alárendeltem a fejben való felkészülésnek, megvettem a frissítőket, elintéztem mindent. Mivel egyedül terveztem, így, hogy elérhető közelségbe legyen a frissítés városunk frankó rekortán pályáját jelöltem ki helyszínnek. Van a közelben WC, kút, egy része árnyékos (mondjuk ami nem az durva), padok ahová letettem a szatyrom.

A frissítőim a következőből álltak: szőlőcukor, mazsola, sós vajaskenyér, víz (később kaptam kólát is), aminosav és sótabletta, magnézium. Egy nagy kör a pályán 1530 méter, ebből kellett volna 53-at teljesíteni, tekintettel a melegre minden körben ivás, 4 körönként (6 km) nagy frissítés, akkor ettem mindegyikből és papírra vetettem hol tartok. Négy kört még furcsa elmeállapotban is meg tudok jegyezni, ezzel nem is volt gond. Vittem vazelint is ha beüt a gyomor krach újra tudjam kenni a súrlódó részeket 🙂 Ebből a szatyorból volt összesen három, ha ellopnák a padról csak szólok öcsémnek, hogy hozzon le egy újat, ezen ne bukjon el a sztori, szerencsére nem bántották.

Szintén a meleg miatt hajnal ötre tettem a rajt időpontját. 4-kor keltem, vazelinezés, kis reggeli, öltözés és séta le a pályára. A városban senki, de senki, totál kihalt volt, na mondom jó kis poszt-apokaliptikus kép és én meg megyek szétütni magam elsőfokú hőségriasztásban. Leértem a pályára, hát egy futó már tölti az üvegjeit… mikor megláttam kicsoda, na micsoda véletlen (nem volt az :)) Kis Jani futótársunk aki nemrég teljesítette a 7 nap 6 maraton versenyt a sivatagban 12 kilós hátizsákkal. Mondta lejött megnézni mi újság, ekkora hülyeségben (mondja ő) még úgyse vett részt, az elejére elkísér. Van közös ismerős, mondom biztos hallott róla mire készülök.

Öt előtt pár perccel rajtoltunk egy harkály kopogtatására, a céltempó 7 perc volt. Kellemes hűvös volt még, jól esett a futás, bár izzadtam rendesen és a pályára is szállingóztak a futók hat körül, mi róttuk a köröket, beszélgettünk, hallgattam az elképesztő történeteit a futásairól, déli sarkotól kezdve a különböző maratonokig, a sivatagi versenyen át… szaladtak a körök, ittunk, röhögtünk, majd 6-7 között 3 csoporttársam jelent meg a pályán, gondoltam meló előtt kicsit kocognak (ekkor még galád tervük rejtve maradt előttem :)), aranyosak voltak, velük is ment a trécselés, majd kb. egy óra után ők megálltak, majd újabb csoporttárs, mondom most mi lesz, mindenki megjelenik itt óránként? 🙂

Ezek összefogtak a hátam mögött és beosztották ki mikor jön nekem segíteni, egy-egy órára, pár körre, hoz friss vizet, kérdi kell-e valami. Kaptam kólát, csokit, még szőlőcukrot stb. és nagyon örültem, hogy kis csoportunk ilyen dologgal kedveskedett nekem. Bár azt megjegyeztem viccesen, hogy leszervezem a napot, hogy egyedül lehessek a kedvenc hobbimmal, zenét hallgatva, csendben (ahogy melegedett az idő azért már a beszéden is spóroltam, mert vitte a pulzusom) erre jönnek és szóval tartanak 😀 Persze ezen nem múlott semmi és igazán kedves gesztus volt a részükről és ez csak a kezdet volt.

Teltek a körök, én mindig csak 4 körben, egy frissítési ciklusban gondolkodtam, nem akartam belegondolni mennyi van hátra. Fél négyig volt a terv, már három(!) órája kocogtunk és még csak reggel nyolc volt. Ezek a négy körök jól számon tarthatóak voltak és ha vége volt volt egy nagyobb szünet, kaja stb. De jött a meleg…

Az a meleg, ami nem a barátom, sosem bírtam, a 15 kiló túlsúly, amúgy is izzadékony vagyok, itt meg már a hűvössel csurom víz volt a pólóm és kikezdte a csöcsömet, a pólót le kellett venni. Ezt később felkötöttem a fejemre így védve voltam a nap elől. Nagyon féltem tőle, de tényleg, olyan gyomoridegem volt már két nappal a futás előtt, hogy enyhe hasmenéssel küzdöttem, a vicc, hogy három(!) kilométer után már mennem kellett WC-re 🙂 Ugye milyen jó, hogy volt nálam vazelin 🙂 Ez az esemény még a maratoni táv után megismétlődött, aztán nem volt gond vele. Szóval szó szerint fosás volt a naptól így egy nagyon jó cikkben olvasott javasolt frissítési metodikát vetettem be, 10 percenként (kb. körönként) 1,5-2 dl víz. A hatás elképesztő volt, de tényleg, az első pisilési inger után olyan boldog voltam, és most bocsánat, de ez vele jár, a színe is rendben volt nem volt nyoma kiszáradásnak. Szerencsére aztán az ingerek szaporodtak, szóval tudtam, ezzel nincs gond. tudtam enni is mindent minden frissítésnél, éreztem is hogy kicsit feltöltött, aztán a 3-4 körben ahogy haladtam előre a távval egyre hamarabb ürültek. A negyedik kör végére már megváltás volt egy kis pihi, kaja. Persze egyre nyúltak az ivások, a hűtés, az evés, így szép lassan elnyúltam a tervezettől, de nem ma volt a napja annak a „tempónak”.

Nem is csináltam ebből gondot, egyedül kb. 1 órát voltam persze ebéd után 🙂 Itt zenével toltam, jöttek a balatoni emlékek a szupermaratonról és lassan ugyan de haladtam előre. Addigra már pont nem érdekelt, hogy milyen iszonyat monoton egy körpályán körözni, mindegy volt az elmémnek, próbáltam kikapcsolni agyban. Aztán jöttek az újabb csoporttársak, zene ki, beszélgetés. A pulzust végig néztem, a kiszáradás jele ha felmegy a pulzus, nagyon jó érzés volt, hogy sikerült 145 körül tartani, a 8 perces etapnál egész 130-135-ig ment le.

Teltek a körök, már 8 órája voltam napon, fejben jól voltam, comb, vádli rendben, talpam nagyon éreztem, a kislábujjam megint széttapostam, ez fájt. Az Ildi-Zsuzsi páros következett és 62 kilométernél eldöntöttem, nincs értelme végigcsinálni. Még négy kört bevállaltam, már jó ha 8:30 körül mentem kilométerenként, csak vonszoltam magam, érjünk a végére, az agyam is átkapcsolt és egyre rosszabb volt ahogy fogytak a körök. Mikor látom a végét, tudom, hogy mindjárt itt van, nagyon beesik a koncentrációm. A pályán van egy kis dombocska, ezt a legelső körtől elsétáltam felfelé és lefelé is, mondtam a lányoknak, utolsó kör, most a kis kört sétáljuk, dombot futjuk 😀 Fel is mentünk, de éppen-éppen, még 500 méter és 9 óra 43 perc után leállítottam a stoppert és elterültem a pályán. Nem érdekelt hogy állok fel, csak ne kelljen állni a talpamon. Nem voltam rosszul, minden rendben volt, szép lassan összeszedtem magam és hazavittek…

… ahol gyorsan le kellett tusolnom, mert a csoport még egy kis összejövetelt rendezett a pálya melletti játszótéren, a gyerek játszottak mi pedig üdítőztünk, volt aki sörözött, kis jégkrém torta, stb.

Annyiszor megköszöntem nekik, de nem lehet elégszer, úgyhogy álljon itt is: Köszönöm a Vásárhelyi Futópálya Szorgos Népének az egész napos pesztrát, az összejövetelt! De ugyanekkora ha nem nagyobb köszönet illeti a családomat, hogy lehetővé tették a mai napot és nem kellett foglalkoznom nap közben semmivel, még elmentünk vacsizni, fagyizni egyet este.

Mit mondjak leégtem, piros vagyok, de (ez most nagyképű dolog lesz) bemutattam a középső ujjam a hőségriadónak és sikerült teljesíteni az elsőként kitűzött tervet. Tudom ez másképp is elsülhetett volna, de nem így történt, a nagy fokú félelem tiszteletet parancsolt a meleg iránt és megfelelő frissítéssel sikerült magamat totálisan felülmúlni, szóval a foglalkozás elérte célját mindenféle heroikus küzdelem nélkül. Jó állapotban vagyok 7 órával az esemény után, a talpam érzékeny, de nincs egyéb gond a lábaimmal. A cipő fantasztikus volt, nincs vízhólyagom és végig kényelmes volt. Jó, rekortánon könnyű volt neki 😀

Pár számadat a végére:
Teljesített táv: 68 km
Össz idő, frissítéssel mindennel: 9 óra 43 perc
Tempó: 8:43 / km, ami jórészt a végén nőtt meg 🙂
Kalória: 7300
Zsír: kb. 70 deka
Folyadék bevitel: nem számoltam pontosan, valahol 12-16 liter között
Hőmérséklet: kb. 35-37 fok árnyékban.
Endorfin szint: minden felett 😀

Megpróbálok valamit, ami kb. akkora hülyeség, mint amikor tavaly rápróbáltam a maratonra. Ott a felkészülés kicsi hiánya illetve az iszonyat meleg készített ki, most úgy gondolom jobban felkészültem a holnapira mint tavaly, de most se fogok fázni. Úgy látszik, ezek a szülinapi futások már csak ilyenek lesznek. Szerencsére a pálya inkább árnyékos, de ami napos az durva… nem tudom mi lesz, hülyeséget nem fogok csinálni az biztos, de vágyom a távra 🙂 Reggel ötkor indulok és elvileg fél négykor végzek, ma már votl gyomorideg, enyhe hasmenés, ami kell. Mindent előkészítettem, frissítőkből van tartalék is ha ellopnák a padról a szatyrom, bár biztos ami biztos nyomtattam rá egy lapot, hogy ne babrálják.

34 év | 10,5 óra | 81 km

Holnap kiderül hogy sikerül…