Kellemes kis zenehallgatós kör volt ez a mai, nem túl korán, időben hazaérve, nem sietve a szokásos mártélyi útvonalon. Ha nem leszek nagyon tohonya, mégis sikerülhet még egy dolog idén 🙂

Újraaktivált sportolói életem második teljes évét fejezem be december 31-én. Igen sok dolog történt idén, korábban elképzelhetetlen versenyeken sikerült célba érni és egyszer még dobogóra is állhattam volna ha lett volna és ott is maradok az eredményhirdetésig 🙂

Először azonban jöjjön egy lecke, amit most hétvégén kaptam a futástól.

Az évet -mint tavaly- a békéscsabai Adventi Maratonon szerettem volna egy új egyéni legjobb idővel zárni. Páran mentünk csak a csoportból, a maraton rajtolt a legkorábban, szerencsére egy csoporttárs is hasonló időt tervezett mint én, bár neki ez a 4 óra körüli eredmény visszalépés a májusi 3:38-ához képest, de nekem jól jött, hogy van iramfutó mellettem. Szerettem volna 4 óra körül beérni, mivel másfél éve futottam első maratonomat 5:36-os idővel, így ha sikerült volna, akkor 1,5 év – 1,5 óra lett volna a poszt címe, de nem jött össze a dolog, pedig jól sikerült a bemelegítés, ebben a hidegben nagyon nehezen bírom munkára a lábaim, az 5:40-es tempót másodpercre pontosan tartottuk bruttóban, frissítettünk (persze ezt is sikerült elrontani), beszélgettünk is közben, minden ok megvolt a bizakodásra, de tudtuk, a féltáv 30 km környékén van. Két órája futottunk, mikor Pisti úgy érezte hogy tudna menni jobban is, mondtam menjen nyugodtan, próbálja meg, nekem bőven elég ez a tempó, lévén már éreztem a lábaim kezdenek savasodni és egyre nehezebbnek éreztem őket. 23 km-nél értem újra frissítő ponthoz és az azt követő elindulás már nem volt olyan mint kellett volna… Itt fogalmazódott meg először a fejemben, hogy baj lesz. A cukrom is ingadozott korábban, bár nem értem miért, ettem a szőlőcukrot ahogy eddig, de nem jött az erő. Mondom semmi gond, két óra megvolt 5:40-el, a következő két óra elég 6:00-os átlaggal is és 4 felett leszek picivel. De sajnos a gond csak egyre nagyobb lett, a lábaim egyre nehezedtek, nem akaródzott nekik a futás, aztán 1-2 km-el később már a kocogás se, belesétáltam…

Ez szinte sokkolt, főleg az hogy esélyt sem láttam hogyan folytassam. Sétáltam egy kicsit, gondoltam hátha rendbe jövök agyilag és lábilag és tudom folytatni még ha lassabban is.Elkezdtem újra kocogni, de annyira nehezek voltak a lábaim, hogy nem sokkal később újra sétáltam. Elkezdtem gondolkozni mi legyen, néztem az órát, a célom a 4:29-es időm megjavítása lett volna, az álmom a 4 óra legeleje, akárhogy számoltam még a javítás se jött volna össze, annyira kiürültem. Hideg volt, hiába a napos idő, én csurom vizesen, visszahűlve fáztam, már akkora tempót se tudtam volna menni hogy felmelegedjek, a 2,5 év alatt először tűnt reális döntésnek, hogy kiszállok. Furcsa érzés volt mit ne mondjak, eddig ahol elindultam mindig befejeztem, de valahol jó döntésként könyveltem el magamban. Annyi dolgom volt csak, hogy akinek a kocsijában van a cuccom azzal a kocsi környékén jöjjön ki a randevú, nem akartam sokáig feltartani a versenyében. Jól számoltam ki az érkezést és szerencsém volt, a barátnőjénél volt a kocsikulcs, így ő mehetett tovább egyből. Leadtam a chipem és befejeztem a versenyt.

Míg a többiek akikkel jöttem befejezték a futásukat volt időm a gyógymedencében kicsit elagyalni mi történt, összeszedem egyrészt magamnak -bár egy életre bevésődött- másrészt hátha másnak is hasznára válik, mire jutottam:

• Az idei évet a hajdúszoboszlói 12 órással befejezettnek nyilvánítottam magam részéről, fejben lezártam az évet és hiába volt cél a 4 órás idő, nem vágytam rá, csak szerettem volna megcsinálni
• Ehhez kapcsolódóan, már olyan intenzív edzésmunkát sem végeztem az utóbbi 4-6 hétben, a szervezetem is leeresztett egy kicsit, hogy lehetne így csúcsra járatni magam ugye
• Az hogy a nyáron, egyszer sikerült 34 km-t megtenni ilyen átlaggal, az korántsem biztos, hogy bármikor megismételhető főleg más időjárási körülmények között, nem szabad elbíznia magát az embernek, ha ágyból kikelve megy bármikor, akkor lehet megpróbálni
• Hogy hogy sikerült elbénázni a frissítést a mai napig nem értem, de két óra alatt 3-4 dl folyadékot vettem magamhoz, holott izzadni majdnem ugyanúgy izzadok csak kevésbé látványos a sok cucc miatt, de sikerült eltolni ezt is, mint egy igazi kezdő.
• Túl nagy volt a falat, sokat akartam egyszerre javítani miközben meghaladta a képességeimet. Egy 6 perces átlagú 4:12-4:15-öt kellett volna belőni, az se biztos hogy sikerül az edzések lazasága miatt, de nagyobb esély lett volna rá. Nekem az időkön történő javítás sokkal több munkát igényel, mint a távok növelése.

Lehet a versenyt nem sikerült befejezni, de tanulni sokat tanultam az esetből, tehát pozitívan távoztam a helyszínről.

Most pedig jöjjön egy kis felsorolás az idei évben elért eredményeimről, amikre nagyon büszke vagyok!

• Híd túl messze van | 54 km – sárban, esőben, 2 fokban 7 és fél órán át
• 8. Spuri Balaton SzuperMaraton | 194,5 km 4 nap csoda és majd 100.000 Ft-nyi támogatás az éhező gyerekeknek: 1. nap | 2. nap | 3. nap | 4. nap | Összefoglaló
• I. Palkonyai Dűlőfutás | 20 km első igazi terepes megpróbáltatás
• M43 autópálya | 46 km izgalom, videóval
• Egy különleges szülinap | 68 km hőségriadó, csapatszellem
• Bajai 6 órás | 40 km szintén hőségriadóban újjáéledve
• Az első 12 órás | 90 km korosztály 3. hely
• Valahol 2850 km körül fogok zárni az idén, ami majdnem duplája a tavalyinak

A jövő év teljesen más kihívások elé állít, lévén márciusban érkezik a 3. kisfiunk, akit nagyon várunk, így az edzések ugyan maradnak, de sokat rövidülnek, ugyanakkor gyorsulnak reményeim szerint, nejemnek jeleztem, hogy ha van rá mód futó babakocsit nézzen, kerülök szívesen a kölökkel majd 🙂

Hát igen, a crossfit nem a 100 kiló felettiek világa. A mai közös edzésen bemelegítés után 5 széria volt ebből: 400m futás (80%-on), 15 db 4ütemű fekvő, majd újabb 400m futás, utána 3x 10 másodperc térdemelés, 10 másodperc terpesz ugrás. Már első széria után halott voltam, a pulzusom szerintem mérni sem tudtam volna. 90 km nem fájt ennyire mint ez a mai 7,5… Lényeg a lényeg, legjobb tudásom szerint végigcsináltam, lassan végére érek az első nasimentes hétnek is, hát volt már jobb ötletem is mint ez, de muszáj 🙁