Akik belefutottak egy itt nemrég megosztott angol cikkbe azok már tudják mit próbáltam ki nagyon hosszas belső vívódás után. Mostanában edzések után a levezetést igyekeztem mezítláb megoldani, mert bevallom, érdekel ez a része a futásnak, a teljesen természetes, genetikailag kódolt mozgás, nem pedig a cipők által kisimított világ. Mivel tavaly év eleje óta gyakorlok egy az előzőnél teljesen másabb futótechnikát (ChiFutás c. könyv alapján) így a mezítlábas élményeim nem okoztak akkora meglepetést, hiszen cipőben is próbálok hasonlóképpen futni, de sose sikerül, csak amikor lekerül a cipő. Igen ám, de így is szereztem pár fájdalmas pillanatot a pályán lévő kavicsoktól, gallyaktól, stb. nincs mit szépíteni városi talpam van: kényes és csikis.
Boltokban pár helyen lehet kapni „mezítlábas” cipőket, majdhogynem lábtyűket, amik tényleg csak annyitól védenek, hogy a bőrt ne sértse fel semmi, de beszari voltam berendelni egyet. Most azt mondom jól is tettem, ugyanis itthoni udvari futkározásaim során (hozzál már anyukádtól olajat, szaladj már át pelusért stb.) feltűnt, hogy a közlekedésre használt eszközben milyen frankó érzés kocogni, de társadalmi megítélése miatt magam is kiröhögtem, ebben kizárt, hogy utcára menjek futni.
De persze nem is én volnék, addig húzta az agyam, amíg ma elszántam rá magam (gondoltam hátha esőben kevesebben vannak az utcán) és futottam egy Crocs papucsban.
Azt kell mondjam hosszabb távon is azt hozta amit a rövid udvari sprintek alatt, teljesen hasonló mozgás a mezítlábashoz, bőségesen elég hely a lábfejemnek, nagyon jól tudtam támaszkodni végig, egyszer nem volt olyan érzésem, hogy le akarna esni, pedig bőséges a helykínálat, nem csúszkált a zoknim, a talpam egyáltalán nem fájt, egyedül az achilles jelzett, hogy köszöni, de lassíthatnék is.
Placebo hatást elkerülendő 10km-t tettem a papucsba és köszönhetően annak, hogy négy napja nem voltam futni 58:16-os időt mentem nettóban. Biztos ami biztos 2,5 km-enként megálltam kicsit nyújtani, hogy az achillesem pihenjen, de gond nélkül letudtam a dolgot. Természetesen fogom folytatni az edzéseket benne és egyelőre úgy tűnik teljesen jó társra akadtam, aki végig itt volt míg én hol olcsóbb hol drágább cipők között vacilláltam 😀
Ha beválik a nejem máris engedélyezte havi 3 pár beszerzését, ami a cipők esetében eddig nem volt elmondható 😀 😀 Egy baj van vele, hogy a cikkek alapján akár 2000 km-t is kibírnak 🙂
Aki kíváncsi esetleg cikkekre a témában keressen a „crocs running” kifejezésre, sokan használják 🙂