Írhatnék sokat a mai versenyről, de nem fogok, mert úgysem tudnám átadni mennyire vagyok feldobva 🙂 Az utolsó erőpróba a 12 órás előtt, olyan élmény volt, amire soha nem gondoltam volna, ha mondják se hiszem el, hogy ilyen lehetséges. Az időjárás tökéletes volt, a pálya 1 km-es és dugókával kellett minden kört regisztrálni, ami után kicsit nehéz volt újraindulni néha, láb alá kellett figyelni mert elég hepehupás volt a járda, de ez sem érdekelt. A frissítés maximális, nagy választék folyamatosan pótolva, nem kifogyva. 4 km-enként (az elejétől) ittam (víz + kóla), 8 km-enként ettem és ittam (víz + kóla + magnézium pezsgőtabletta (200mg / tabi) + két falat zsíros kenyér + mazsola, vége felé szőlőcukor). Ezt magamnak is írom, mert nagyon jól éreztem magam végig, kétszer volt kisebb gyomor rendetlenkedés, volt hogy nem kívántam a kaját de legyűrtem és jobb is lett.

44 km-nél kértem egy fájdalom csillapítót, mert a talpam addigra eléggé lángolt, erre megkérdezték fenékbe vagy tabletta formában… annyira jól azért nem voltam hogy fenékbe kérjek bármit, így maradt a tabletta, ami 47 km-nél kezdett el hatni, 48-nál jött a kajálás és olyan erőre kaptam, hogy az maga a szervezet csodája! A folyamatos frissítéseknek köszönhetően végre először végig erőteljes és magabiztos voltam, kérdés nem merült fel bennem hogy lassítsak-e, stabilan tartottam a 6:10-6:20 körüli időket, mint egy gép úgy éreztem magam végre 3 év után, egy kibaszott futógép 😀

Egy biztos és erőteljes 50 km volt a célom mára, amit 5 óra 40 perc után el is értem, de olyan jól voltam, hogy még mentem egy 6:30-as 51.-et meg egy levezető kocogós 52.-et, így 5 óra 53 perc alatt 52 km-t sikerült menni és mosolyogtam a végén, magamban és kifelé, a lábaim (vádli + comb) abszolút nem voltak fáradtak, a talpam persze azért fájt picit, tudtam enni és kb. úgy éreztem magam mint aki 10 km-en van túl. A legfontosabb: hazavezetés után a kiszállás a kocsiból abszolút nem okozott gondot, nem álltak be, alig savasodtam el ami totál hihetetlen számomra, ugrálni tudnék örömömben, csak nem akarok 😀

Nem bízom el magam, de ezzel a lökettel az agyamban iszonyat jó lesz odaállni két hét múlva és csak menni, menni, menni… 12 órán át. Egy szandálban. 🙂

Köszönet illeti a családot, akik lehetővé tették a részvételt és Szőllösi Renátónak külön köszönet, habár sokszor utállak, de azért vagy 😀

Kezdhetném egy nagyon gyenge szójátékkal, hogy a címben elrejtettem mind a két lábam, de totál béna volna, szóval nem is írom le. A következők miatt volt a mai egy leg-futás:

• legtöbb kör (106 db)
• legvékonyabb talp a lábbelin (11 mm)
• leghosszabb szandálos menet (42.2 km)
• legjobb maratoni idő (4 óra 22 perc – 6:12 / km)
• legkésőbbi fal (37-38 km környékén)

Jöjjön a töltelék:

Mivel a vasárnapi boltzárat eltörölték így a SPAR maratonunk megrendezése veszélybe került az idei évben. Szerencsére okt. 23-a vasárnapra esett, így gyorsan írtam a Family Centernek volna-e kifogásuk ellene, ha már tavaly nem volt. Idén se lett, szóval körbeharangoztam az eseményt Facebookon a csoportban és hát túl sokan nem jelezték (legalábbis ott), hogy eljönnek, de mivel nekem kellett egy rendes hosszú futás meg Endre és Sanyi is jelezte hogy ők jönnek, gondoltam lemegyünk, kirakjuk az asztalt és majd jön még aki szeretne.

A 8:00 órás rajtra nem gyűltünk össze túl sokan, de szerencsére később mindig csatlakozott valaki hozzánk vagy éppen máshoz, az eltérő frissítések, meg hogy éppen ki mennyit tud futni szétrázták a mezőnyt, de mindenhol kocogtak színes ruhások a majdnem kihalt parkolóban, mert ahhoz jó nagy hülyének (jó értelemben) kell lenni, hogy egy 400 méteres körön cirkulálj reggeltől délig, de ahhoz még nagyobbnak szerintem, hogy ünnepnap menj bevásárolni. Minden 2-3. körre akadt egy-egy balek, aki jött és csak bámult befelé miért nem nyílik a forgóajtó. Persze kimehet az ember fejéből, de hogy akkor elmegy és megnézi a másik ajtó esetleg nyitva van-e, sőt, volt aki tőlem megkérdezte:

„Elnézést fiatalember, nem tudja véletlen, minden bolt be van zárva itt?”
„Persze, ünnepnap van…”
„Jó tudom, de akkor is…”

Na ezen jót elderültünk ott magunkban – kedvencünk a bevásárló kocsit kihozó majd sokáig álló, majd végül visszatolóak voltak – miközben nyomtuk a köröket a pályán.

Pár mondatot írnék a futásomról is, mert azon vettem észre magam, hogy már lassan 20 km felé járok és még mindig 6:00 körüli ezreket megyek, ráadásul nem is volt dráma belőle, a frissítéseket 5 km-enként követtem el, ehhez meg kellett állni, ami annyira nem volt jó, de szegyén ember vízzel főz bulifutás volt ez nem verseny. Nekem viszont egyre inkább kezdett azzá válni, úgy voltam vele, ha 30 km-ig sikerül tartani a tempót, akkor onnan már valahogy megcsinálom a legjobb a maratoni időmet, ami 4:29 volt. Sikerült és ott meg is fordultam, mert a sok balkanyar kikezdte a bal lábam 🙂

Szépen haladtam előre, de egyre inkább éreztem hogy kis homokszem került a gépezetbe, legalábbis a gyomromba tuti, mert enyhe émelygéssel kezdtem küzdeni 36 környékén, amikor már csak 6 km volt hátra (ami 15 kör :D), 37-28 km környékén 100-100 méterekre bele is kellett sétálnom míg elmúlt, de ott már nem lehetett sétálva befejezni, a kis sétától jobb lett és próbáltam ugyanazt a tempót menni, de a cukorhiány egyre inkább kiütközött, de még tudtam tartani a 6:17-6:20 körüli időket. 40-nél már tudtam, hogy meglesz, csak azt nem hogy mennyivel és még akkor mindig volt 5,5 kör, az már nagyon bosszantott akkor, addig 100 körig letojtam, de onnantól idegelt 😀 Mondjuk ezt tudom magamról, hogy ha látom a végét az agyam feladja és átvált hisztis kislányba, de most elkussoltattam, és egy futótárs segítségével, aki nyúlnák állt mellém az utolsó 3 körre még megnyomtam amit tudtam és végre eljött a vége 🙂

Visszabotorkáltam a rajthoz valami cukrosat nyomatni, a lábaim korrektül beálltak, a talpam alá szorult gyufa pedig a 26-27 km környékétől kigyulladt, ugyanis egyre jobban égett a talpam. Nem csoda, mert ennyit mezítláb (értsd: zokni + kemény talpú szandál) még sose kellett menjen, sérülés nem volt, csak még nem szokta meg. A 12 órásra – elveimmel ugyan ellenkezik – de jó eséllyel viszek fájdalomcsillapítót, ugyanis a talpamnak nincs baja, de fejben fog hátráltatni a folyamatos fájdalom, a Zen mesteri képzésemen meg még nem vettük „A talpfájdalom elűzése + házi gyakorlat” fejezetet.

Nagy eufória nem volt a cukorhiány miatt, persze nagyon örülök, hogy másfél év után sikerült javítani az időmön és igazából tök magabiztos voltam így visszagondolva, a 6:00-s tempót hosszú távon sikerült fenntartani és ha csiszolok a frissítésen elkerül a baj is (vagy jön másik :D). Lényeg a lényeg, sikerült amire nem is gondoltam és az elmebetegség egy újabb fokára sikerült felkapaszkodni a 106 körrel 😉

Az óra általi idők, hogy miért nincs térkép nem értem, a GPS be volt kapcsolva: https://connect.garmin.com/modern/activity/1416899606