Eredetileg menet közben úgy voltam vele elintézem ennyivel az egészet, semmi különös nem történt a már megszokott dolgokon kívül. Sajnos. Vagy nem is sajnos. Nem tom.
Ugyan a sporttal gyakoribb kapcsolatban vagyok mint az ezt megelőző időszakban, de azon kívül hogy megmaradjon ez a valamicske kis állóképességem nem igazán érdekel a dolog. Pedig heti három padozás van, jó nem szaggatom szét a felületet rajta, olyan tatásan, de 6-10 km között összekaparok rajta, mellé behoztam súlyzós edzéseket is heti kétszer, mert a derekam csak nem szereti ha kocogok, szóval váll, kar, felülés, plank mittomén próbálok odafigyelni jobban hogy ne csak egysíkú dolgot csináljak mint eddig, heti 5x minimum hengerezek, válltól bokáig, sok alap fájdalom csökkent tőle az elmúlt időszakban, de más nincs, ami igazán hiányzik a hétvégi hosszabb 3-4 órás futások, de arra olyan szinten sajnálom az időt, hogy azt el nem tudom mondani.
Szóval próbálom csinálni, de ennél többet most nekem nem ér a dolog, nem igazán érdekelnek versenyek, teljesítendő céljaim nincsenek, de utálnám ha teljesen leépülnék. Főleg hogy könnyebb nem lettem az elmúlt időszakban sem, szép lassan kúsznak fel a 10 dekák, de az a kúra amit 3 éve csináltam azt nincs az isten hogy újra megcsináljam, nem azért mert annyira durva, hanem nekem nem ér annyit. Inkább legyen mellé valamennyi állóképességem aztán kész.
Jelenleg minden gondolatom a közeli jövőm körül forog, a kisautó amit kitaláltam és megcsináltunk Csabival nagyon közel van ahhoz, hogy kiderüljön meghatározó része lesz-e a jövőmnek, akár annyira hogy csak azzal foglalkozhassak akár csak mellékesként, mindkettőnek nagyon örülnék és ha ez nem lenne se lenne szorosabb kapcsolatom a futással, egyszerűen nem érdekel már annyira, csináltam az elmúlt 8 évben sokmindent, rengeteg jó élmény kapcsolódik hozzá, de ennél többet nem akarok rá áldozni, de amennyit rááldozok az remélem sokáig megmarad.
Szeretem azért csinálni, nagyon jól kipucol fejben és nagyon jó társaságot köszönhetek neki, nem csak helyben hanem pl. itt Szegeden is. Habár most csak a szandálos (nem létező) kategória dobogójának legfelső fokára sikerült fellépni, a 100+ kg-os (khm 110+) dobogón (szintén nem létezik) a második helyre szorultam, erről mindjárt írok részletesebben.
Szóval adott volt az idei második versenyem a Tisza tó után, idén több már nem is lesz és ahogy írtam hétvégén hosszabbakat nem futok hogy a frissítést gyakoroljam, kipróbáljam, nosza, itt ez jó lehetőség. Így aztán nem is érkeztem kilométer céllal, csak annyit szerettem volna hogy ha lassan is de 6 órán keresztül tudjak kocogni úgy hogy nem baszódik el a gyomrom. Három és fél óra után viszont megint elbaszódott, éreztem hogy feszül, alig ettem szilárdat, folyadékból vittem be a szénhidrátot, sok folyadékot se ittam az tuti, kb. 8 decit óránként, de vagy ezt az izót nem bírja vagy nem tudom, de megint jött az enyhe émelygés, feszülés büfögni se tudtam hiába ittam szénsavasat, mindegy is, majd egy következő alkalommal máshogy csinálom. Igen ám, de magamhoz képest olyan jól ment az első 3 óra, hogy 27 km-el fordultam rá a második felére, jaj mondom de jó lenne 50 km-t menni, ám ekkor még nem voltam gatya.
De fél órára rá jött megint ami a Tisza tavon, csak most biztos más miatt, mert ott a sok szilárd kaja okozhatta, itt meg a folyadékos talán, de mintha falnak mentem volna 30 perc alatt visszaesett a tempóm, persze az edzetlenség is belejátszik, de szerintem az lassabban következik be és legalább kifutom a combomból ami benne van, most annak semmi baja. Hát akkor ennyit az 50 km-ről, de ebből nem csináltam drámát, így alakult, elsétálok maratonig, aztán leülök és megvárom a többieket. Szépen gyűjtöttem a köröket, a cukros cutymutytól fejben tök jól elvoltam, bár elfelejtettem eltenni az MP3-amat, de így is valahogy tök gyorsan telt az idő, sétáltam ahogy tudtam, persze közben kezdett minden lemerevedni meg fájni, főleg a jobb talpam ami még a Renátó féle 400m-es versenyről származik, azt egyszerűen nem tudtam helyrehozni, de majd most kipihentetem.
Telt múlt az idő, minden körrel jött 1-1 km is, és ahogy néztem az órát arra lettem figyelmes, hogy hát nekem biza’ maradni fog még vagy 25 percem a maraton után. Ó bazmeg, mondom magamban, nem akarok szégyenszemre fél órával a vége előtt leülni és nézni a többieket (tudom az elején ez volt a tervem), inkább sétálok tovább az is még két kör, legalább többet megyek mint tavaly 🙂 Hát igen, de hogy néz ki hogy 44 km-t megyek (hajrá Hamilton!) mikor 45-öt lehetne, csak hát ahhoz kéne valami kocogást imitálni. Hát akkor imitáljunk.
Nekiduráltam magam, szédítő 7:40-es tempóra sikerült feltornászni az addigi 9:30-asokat, de kurva szarul esett, a gyomrom nem volt az igazi, hiába próbáltam csak osonni, csak lötyögött ott bent a cucc, de mindegy, 45-öt mész Kiss Attila ha a fene fenét eszik is! A versenyen csak a befejezett kör számított, tört kört nem mérték le, az utolsó körre 5:51-kor indultam el, háh mondom meglesz hát 9 perc alatt tudok menni most egy kilométert, ja bazmeg tudsz, de egy kör több mint egy kilométer. A kör kb. 2/3-adánál hallottam hogy még 2,5 perc van hátra, ó ne már bazmeg ez még kurva messze van, de mindegy, nyomjuk meg, bementem 6 perces tempó alá és 16 másodperccel sikerült…………..kicsúszni az időből 😀 Nyilván mindegy volt hogy 38 vagy 39 kört megyek és hogy X. vagy X+1. vagyok csak nah, jó lett volna.
Az órát 45.43 km-nél állítottam le és bár tényleg nem számított és nem is számít most se hogy mennyi lett, de közben ott jó volt elhinni az 50-et a felénél és jó volt megcsinálni a 45-öt a végén, még ha ezek futás szempontjából nem komoly számok.
A szervezés ismét tökéletes volt, isteni sütikkel, amiket a sétának hála meg is tudtam kóstolni, közben kilátogattak cimborámék is, pont jókor, mert a sétában el tudtak kísérni egy darabon így nem volt annyira egyhangú, nekik is pacsi érte.
Most helyrerakom a talpam, hogy ne fájjon és az edzések ugyan maradnak, de verseny nélkül, előre a STE4LTH sikeréért!
Ja és a 100+ kg-os dobogó, hát srácok, ha nem látom a saját szememmel nem hiszem el. Az első 3 órában mentem a 6:20-6:40-es tempómat, mikor mellettem egy nálam nagyobb darab – főleg hasban – fickó elkocogott. De olyna 6-os ezrekkel kb. Nézem a rajtszámát, piros, egyéni. Kizárt, hát ne viccelj már, ekkora béllel még egy óra és úgy kell újraéleszteni ha így megy. De csak jött megint, lekörözött, újra, és újra, mondom tuti váltó tag csak nem kaptak zöld rajtszámot, ezt így nem lehet már három órája csinálni. De lehetett, Lukács Krisztiánnak hívják és 58(!!!) km-t futott le. A végén csak megkérdeztem már hogy milyen X-men ő, mert ilyen mutációval én is kibékülnék. Tavasszal nyomott 62 km-es hat órást, páros UB-t csinált idén, nem hittem a szememnek. Úgyhogy haver, ha olvasod, innen is pacsi újra, brutál vagy!