Na végre ideértem a gépemhez a futás másnapján, reggel kilenckor indultam a nappaliból, most 10:30 van 🙂

Arról már számtalanszor írtam, mennyire nincs fókuszban nálam a futás, eljárogatok a többiekkel ha úgy adódik, padozok is néha de annak nagy része csak emelkedős séta sorozat nézéssel egybekötve, tudatos munkát nem végzek, sok más dolog köti le az energiáim, amik most fontosabbak mint X km-t Y idő alatt lefutni és fosra tenni magam edzéseken… Ezzel nincs bajom, továbbra is szeretek kocogni, nagyon jól kikapcsol és kipucol, jókat tudunk közben röhögni, beszélgetni, jó a társaság és legalább nem pusztul le az kevés állóképességem amit lassan 10 éve kapargatok össze.

A U.R.H. hat órására akkor is eljönnék ha csak sétálni tudnék annyira szeretem ezt a versenyt és szerencsére mások is szeretik, idén is nagyon sokan voltunk – talán a legtöbben – de sajnos a házi sütik elkerülték a figyelmem, ami furcsa lehet első hallásra az én számból, de tegnap valami olyan történt amit nem nagyon értek hogy milyen bolygó együttálllás eredménye volt a teljesítményem. Nyilván másokéhoz képest eltörpül, de magamhoz képest ez egy egyáltalán nem volt várható.

Sokat küzdöttem korábbi versenyeken a frissítéssel, a végén mindig azt éreztem hogy a lábaim el se fáradtak annyira, milyen kár hogy nem tudtam magam kifutni, de a fejem nem engedte vagy a gyomrom, erőtlen voltam és kedvetlen az esetek többségében. Persze ahhoz hogy ezek kiderüljenek el kellene járjak hétvégente 30-40 km-es futásokra, próbálkozni ezzel-azzal, de mivel azokra nem járok így maradtak a versenyek mint tesztelés. Egyik közös futás alkalmával beszélgettünk és Jani említette hogy a doki a gyomor nyűgjére ORS port írt fel, ezt hányós, fosós, magas lázas betegeknek írják fel hogy gyorsan helyreálljon a szervezet elektrolit háztartása. Hát mondom annyira mindegy, kipróbálom ezt is sok bajom nem lesz tőle azok alapján ami benne van. Ennyi volt a terv az egész versenyre, amivel előre készültem. Fejben sejtettem, hogy majd megint valami félremegy aztán jön a kínlódós séta, de hát mindegy, kb. semmit nem teszek azért hogy jobb legyek, miért is várhatnék el valami jobbat. Nem futottam idén havi 100 km-t, 810 km-el jöttem a versenyre, ez fingilingi egy 6 órás végig futásához.

Miközben öltözködtem találtam ki hogy hogy fogok frissíteni, eddig mindig csínján bántam a folyadékkal, hogy ne terheljem le a gyomrom, ne lötyögjön, futás közben az emésztés amúgy is háttérbe szorul van jobb dolga is a szervezetnek. Na mondom magamnak szarok rá, 1 kör az 1100 méter, 3 körönként megállok inni. 2 pohár víz meg 1 pohár kóla. Ez kb. 3 deci folyadék és kis cukor is van benne. Ha lötyög akkor lötyög semmi nem múlik rajta. Az időjárás tökéletes volt, 12 fok, párás, ködös idő, a rajtban fáztam ami jó ilyenkor, rövidben álltam oda, két karvédőt húztam fel, azokat gyorsan le tudom dobni ha túl meleg lenne bennük. Ennyi folyadékot nyáron se iszok meg (a gyomrom miatt), mondom tuti sok lesz.

9:00-kor elindult a verseny és hamar 6 perc eleji tempónál találtam magam, de nagyon komfortos volt, montam magamnak akkor csináljuk ezt, menjünk ahogy jól esik, nem kell itt óvatoskodni, faszt érdekli, erő beosztás meg pulzus jajj ne menj 145 fölé, savasodás, mittomén csináljuk, rakjuk magunkat fosra mihamarabb oszt legalább mentünk egy becsületöst. Legyen az 10 vagy 15 kilométer. A maradékkal majd lesz valami.

Hát 1 óra után kezdtem gyanút fogni hogy valami nem stimmel. A frissítést betartva, 9 körnél jártam, már egy liter folyadék volt bennem, korábban menet közben megálmodtam, hogy akkor minden 9 kör után leülök (tudom ez nem jó, de a derekam igényli), iszok az ORS-ből pótolni a sókat, meg odasétálok és eszek szilárd kaját. Ez egy kis szelet zsíros kenyér volt, ráraktam egy szelet csemege uborkát meg egy kevés lilahagymát majszoltam hozzá. Legurítottam egy pohár kólával és visszaálltam sétálva a mezőnybe, pár perc után elkezdtem kocogni, de megint hamar ott voltam hogy tartom a 6 perc elejét…

És ez így volt a második órában is, 2:15 körüli félmaratonom volt, a frissítést továbbra is körre pontosan tartottam, nem elsietve és mentem tovább. Mellém szegődött egy ismerősöm aki érdeklődött mi ez a szandál mánia nálam, mert évek óta csak ebben lát, mitől működik ez, hát mondom pont hiányzott hogy még beszéltessenek is, de akkor már 5:50 körüli tempóban poroltam körbe körbe. Mindig visszavettem 6:10 környékére, de utána mindig visszagyorsultam, nem is tudom már melyik de volt 5:46-os átlagú kilométerem és kibaszottul élveztem. Fejben tökéletesen tudtam figyelni mindenre, úgy teltek el körök hogy észre sem vettem, a szervezetemmel minden rendben volt amire nem is tudom mikor volt példa utoljára.

Jó ez teljesen nem igaz, mert teljesen érhetetlen módon a bal bokám elkezdett szúrni már az első óra után, de ezt egy kicsit másfajta landolással sikerült kompenzálni, tudtam hogy a végén szar lesz, de nem kellett lassítsak, mert nem fájt.

A pulzusom 160 alatt alig volt, de a gyomrom dolgozott, savasodni se akartam, sőt legnagyobb meglepetésemre a félmaraton után pisi inger jeleit véltem felfedezni magamon. Mondom ne már, hát ilyen 9 órányi baszódás után szokott ez jönni, most meg máris? Irány a budi, hoppá itt más is lesz, szartam egy jót és teljesen megkönnyebbülve állta vissza a versenybe. A 30 km-t 3 óra 20 perc után értem el, amit el se hittem, hogy én frissítéssel együtt tudok 30 km-t menni bőven 7 percen belüli átlaggal. Itt már úgy voltam vele, tök mindegy mi lesz, ez betyáros volt. Persze elindult a számolgatás fejben, mennyi idő van még és milyen köröket tudok menni, 2 óra 40 percem volt 20 kilométerre és akkor elérem az 50 km-t, ami teljesen felfoghatatlan volt akkor.

Sajnos maradt is az, mert elkezdett a tempóm bezuhanni, de végre nagyon is pontosan tudtam mi az oka! Igen, az a kevés edzés ennyire volt most elég, de szerintem tuti valami olyan bolygó együttállás is volt ami kihozta ezt belőlem, idejét nem tudom mikor volt egy ilyen hosszú futás ennyire jóleső. Innen már tudtam hogy a maraton biztos meglesz, kényelmesen, az 50-et el kell engedni, a 45-öt is tudom hozni talán, de sok ülés nem fér bele, mert addigra 7:40-8:30 között tudtam csak futómozgást imitálni, sőt bele-bele is kellett sétáljak azokba a körökbe. A frissítésem se követtem már, de jól voltam fejben, nem voltam kedvetlen, csináltam a dolgom, persze ittam ettem, mikor mit és hogy, kis szőlőcukor kúrával próbáltam erőt csiholni combjaim kohójába, de nagyon el voltak nehezülve a lábaim. Ekkor már jóideje teljes zsibbadás állt beléjük, fájdalmat sem éreztem, állandósult az állapot és nem sikerült kimozdulni belőle. Nagyon lassan telt az idő, 10 perc alatt mentem egy kört, konstans állapotban, kicsit fentebb öltöztem mert már így lassan menve hideg volt, először csak egy sapka meg kesztyű került fel, később már egy pulcsi is, így legalább nem fáztam és mentem körről körre, nem kerestem kifogást miért ne menjek és üljek le inkább pihenni, ez is ritka nálam 🙂

Végül 41 kört sikerült összegyűjteni, ami felszorozva 47.6 km összesen és kurva jó volt végre abbahagyni az egészet és úgy leülni, hogy onnan már nem kell futás miatt felállni… Persze a kocsiig el kellett sétálni valahogy, gyorsan megszabadultam a vizes cuccok egy részétől, Máté felesége segített a lábamra húzni a melegítőt mert nem tudtam odáig elérni ülve sem. A lépésben haladtam új értelmet nyert annyira elkészültek a lábaim az erejükkel 😀 és ez még se sokkal jobb, a bokám persze fáj, térgyeim, combom kuka, achilles offon. Viszont ezek az igazi nagyon jó fájdalmak, amiket mindig is imádtam mikor nem azon ment el egy verseny, hogy fejben szétestem. Az alvás borzasztó volt (ahogy az X-Faktor is), de hátha ma már sikerül pihenni rendesen, mert össze kell kapjam magam a következő időszakra, elég érdekesnek ígérkezik, de erről úgyis hallani fogtok amint beszélhetek róla.

Szellemi takarításnak fejben tökéletes volt a tegnap és végre jelét adta a szervezetem annak, hogy annyira nem épült le az elmúlt több mint egy évben!