Az évzárást egy igazán szép távval szerettem volna megejteni, ráadásul első és egyetlen hivatalos maratonom eddig, gondoltam mennie kell rendben, szép lassan, okosan, beosztva az erőt. Ebben segítségemre volt az új pulzusmérő órám, amin szépen látszott mikor kezdem elhagyni a kényelmet és mikor kell lassítanom.

Fél hét körül indultunk, amihez 5:30-kor kellett kelnem, nem akarom mondani milyen volt 🙂 Odaértünk időben, regisztráltunk és átöltöztünk, mert kilenckor már rajt volt. Az idő nagyon kellemes volt 6-7 fok, eső nélkül, kétfajta körön kellett futni, hogy kijöjjenek a számok, ez kicsit furcsa volt először, de aztán menet közben kitisztult a kép. Egy 1.1 km-es körön kezdtünk, ez pont jó volt bemelegítésnek, majd áttértünk a 4.5km-esre. Sajnos nem lett lezárva a környék, így folyamatosan küzdeni kellett a biciklisekkel, autókkal, ráadásul egy darabon elég szűk szakaszon mentünk, ketten egymás mellett nem is fértünk el. Egyébként a szervezés teljesen jó volt, leszámítva ezt illetve, hogy a végén hiába neveztem előre, emléklap nem jutott 🙁 De a rajtszámom eltettem 😉

Mentük a tempót amit terveztünk, éppen csak alatt voltunk a 6:20-nak és nagyon jól esett, semmi bajom nem volt (sokáig), a pulzus 144-148 körül mozgott, éreztem, hogy jólesik a futás. Teltek a körök és még mindig tartottuk a tempót, a frissítés is ment rendesen, tudtam enni, inni, beleszerettem a narancsba futás közben, eddig is szerettem, de futás közben még nem próbáltam, jól esett a sok cukros cucc között. Sajnos a GPS-em bemondta az unalmast 18 km-nél, így a tempóról már nem volt pontos infóm, persze azt éreztem, hogy megy minden ahogy kell, aztán eljutottunk 34 km-ig, mikor is megállva a frissítéshez éreztem, hogy nem őszinte a gyomrom, kicsit hányingerem volt. Lehet a „sok” narancs vagy víz nem tudom, annyira nem zabáltam sokat, ettem amit tudtam és hajrá tovább. Persze itt már a pulzus szépen 150 körül mozgott, úgyhogy visszább vettem a tempóból, olyan gyorsgyaloglós, picsarázósra, de tudtam tartani, aminek örültem, így folytattam ameddig nem éreztem, hogy már futás közben is jelez a gyomrom. Kb. 6-7 km volt már csak hátra, jobbnak láttam ha picit sétálok, hátha helyrejön a dolog. A lábamban volt erő az éreztem, valahogy ez a gyomor probléma elterelte a koncentrációmat és persze egyre szaporodtak a séták. Ekkor már bevetettem egy új fegyverem, fülesem nem volt, de kihangosítva bekapcsoltam az 5 órás EPIC Film Music mixet, amitől néha spárta összes katonájának éreztem magam és lendületes lépésekkel haladtam, de a gyomor csak nem volt jó, az utolsó körön már a zene se érdekelt, eléggé el voltam csigázva, sétáltam, hogy jobban legyek, de nem lettem, így felváltva futottam, és sétáltam ahogy engedte az állapotom, amit egyébként csak az agyam befolyásolt, ha nem vagyok ilyen beszari simán végig tudom futni, de jobbnak láttam ha nem hányok. A sok sétától természetesen visszahűltem, ekkor már 2 órája esett, eléggé fáztam és azt is láttam, hogy én vagyok az utolsó. Különösebben nem zavart, mert közben lestem a stoppert és láttam, hogy 5 órán belül lehetek, még így sétálva, bénázva is.

A célegyenest természetesen végig nyomtam, célfotó meg érem, volt minden. Ekkorra már elkezdtem kiürülni, a lábaim fájtak mikor megálltam és a gyomrom se kerül jobb állapotba, kicsit émelyegtem, de a cukrosat nem kívántam. Összeszedtem a cókmókom a kocsiból és szerencsére lehetett egyet tusolni az Árpád fürdőben, mert iszonyatosan fáztam már, szó szerint vacogtak a fogaim. Persze a meleg víz az émelygést nem csökkenti, de hogy 20 percet bent voltam alatta az tuti. Azt kívántam, bárcsak sose kellene innen kiszállni 🙂

A hivatalos időeredményem: 4:45:28 (6:48 / km), ami új egyéni csúcs, amiért mentem – sikerült! Több mint 20 percet javítottam és viszonylag jó állapotban telt a futás, már persze a többihez képest 🙂 Idénre már csak az edzések maradtak, ez volt az utolsó verseny és elégedett vagyok vele!