Egy nagyon merész és magam számára is csak tudat alattiba megbúvó eseményre sikerül eljutnom március 19-22-ig. Ez a 8. Spuri Balaton SzuperMaraton. A táv 195,4 km, amit 4 nap alatt kell teljesíteni. Ezért is kapott külön oldalt ez az esemény, hogy részletesebben is be tudjak majd számolni, illetve itt egy helyen lesz mindegyik nap végi beszámoló, képek.

Hárman terveztünk elindulni rajta csapatban, a munkahelyünk támogatásával, de egyik kolléga sajnos lesérült a másik pedig kevés szabadságra illetve a felkészültség hiányára hivatkozva lemondta, így egyedül maradtam. Valamiért egy percig nem volt kérdéses magam felé, hogy ennek ellenére nekivágok-e. Nem tudom miért, ez sokkal keményebb, mint amit eddig bármikor is próbáltam. 4 nap futás, napi közel 50 km. Ilyen és ehhez hasonló távot volt szerencsém már teljesíteni, hőségben és esős télben, sárban, de csak egyszer… és nem sok mosolyogni való volt egyik végén sem 🙂 Mégis most meg sem fordult a fejemben, hogy ne induljak. Család részéről persze jött az aggódás, de nem sokkal nagyobb hülyeség ez, mint amikor az első maratonnak eredtem neki.

A munkahelyem támogatása így megmaradt és nekiláttam a szervezésnek. Befizettem a nevezési díjat, a szállást és nekiláttam kísérőt keresni, ami nem egy hálás feladat. Mármint nem a keresés, hanem a kísérés. Egy 33 éves nyafogó-picsogó, kimerül férfi elég gáz 5 óra kíséret után és még azután jön az este ami nem buli és szórakozás, hanem fekvés időben és reggel kezdődik előről mindez 🙂 Sok verzió után öcsém elvállalta. Igaz nem biciklivel fog jönni, hogy megússza a nyafogást, kocsival előremegy a megbeszélt frissítő pontokra és ott átadja a felírt cuccokat, nem hagyja, hogy valamit visszautasítsak, seggberúg hogy haladjak és megy a következőre. Nap végén illetve reggel furikáz a szállásra-szálllástól a rajthoz. Az ellátásunk szerencsére maximális, nem lesz gondunk semmire.

Az eseményre természetesen készül póló is, amin az összes támogatóm meg fog jelenni. Egy nagyon kedves ismerősömön keresztül sikerült az útiköltségre, technikai jellegű frissítőkre (ezek fele is felajánlás a Gatorade forgalmazója részéről), ruházatra is támogatót találni, amit innen is köszönök! Az egész dolog valahogy annyira jól összeállt így egy hónappal az esemény előtt, amire nem is számítottam. Nem mondom, hogy a teljesítés is garantált – mert bármi közbejöhet, sérülés, rosszul lét stb. – de szerencsére ha egy nap nincs meg szintidőre a táv, másnap újból rajthoz állhatok.

Ma a nagyobbik gyerek farsangján beugrott egy ötlet, hogy talán segíthetnék is azzal, hogy futok. Találkoztam már olyannal, hogy valaki egy nagyobb futásának kilométereit felajánlja ún. örökbefogadásra. Az örökbefogadás díját a kijelölt szervezet kapja meg. Gondoltam mivel itt akad elég sok kilométer, tehetnék egy próbát vele. Egyik ismerősöm egy gyermekétkeztetési alapítványnál dolgozik és megkérdeztem örülne-e neki – persze nem csak az ismerősöm miatt kapják ők, hanem a cél is közel áll hozzám. Természetesen igent mondott, hamarosan kidolgozzuk a részleteket és közzé teszem itt az oldalon, hogyan lehet örökbefogadni a 195 kilométer egyikét.