Útvonal: Fonyód – Szigliget, Táv: 52,9 km

Avagy amikor te sem hiszed el

Mit szépítsem a tegnapi napot azért kudarcnak éltem meg. Fájó talp, gyomornak lőttek, de reggel igyekeztem félretenni ezeket. Kicsit húzódó bal sarokkal és vádlival ébredtem, nem túl sok alvás után. A Band a kezemen volt éjjel is és végig figyelte az alvásom. Elég magas pulzussal feküdtem le (90) és a legalacsonyabb nyugalmi se ment 63 alá… mutatta mikor voltam fent, nagyon tetszik ez a része, igazából az egésze ennek a kütyünek.

Fél órával hamarabb rajtoltam, mindenkit szólítottak, voltunk sokan, zene, szurkolók, a Kilométergyűjtők pár tagja megtalált és sok sikert kívántak, jól esett még volt ált. iskolás osztálytársam is rámkiabált miután elrajtoltam 🙂 Jól esett nagyon. Az a helyzet, hogy itt a piros rajtszám (egyéniek) mágikus. Tök mindegy kinek a rokona áll az út szélén, megy a drukk, a nagyon szép, a kell-e valami és rohadt jó hangulata volt a mai napnak! A tegnapi kicsit antiszocilásan telt, úgy mindenki elvolt magába, ma annyi biztatást kaptunk nálunk gyorsabb futóktól, hogy ihaj. Ugye a váltósok elszaladnak, még úgyis hogy volt 4 km előnyünk, az egyéniek élmenői is hamar befogtak minket, nem mozgunk egy dimenzióban, de ez itt senkit sem érdekel. Egy hülyeség miatt vagytok itt, hogy minden nap szétüssük magunkat és kellemesen fájó tagokkal nyugovóra térjünk majd reggel új nap virrad. Nincs aki fenn hordaná az orrát, futók vagyunk mind és ez nagyon jó.

A rajt után gyorsan egymásra találtunk a tegnap a célig együtt bukdácsoló siófoki sráccal, nagyon visszafogva magunkat, 6:40-6:50 alatt mentünk és közben dumáltunk. Mindenről, ami éppen eszünkbe jutott. Tartottuk a tempót egész sokáig, aztán volt ahol én tovább frissítettem és előre ment. De mindig akad valaki aki a te tempóddal megy, így könnyű dumapartnert találni.

A frissítésekről: ma semmi bajom nem volt velük. Csak izot kértem, azt is keveset, pici magnéziumot, vajas kenyér sóval, mazsola, kóla, sok víz. Minden ponton ettem ittam, azért ott gyorsan telnek a percek, de utána gond nélkül fel tudtam venni az utazó tempót, ami persze egyre csökkent. No nem sokat, de ha sétáltam jobban fájt a combom, így inkább kocogtam 7:00-7:20 körüli időkkel. A Band megbízható volt ma is, tette a dolgát szépen, tegnap átállítottam kilométerenkénti jelzésre és bár néha a pulzussal eltévedt szerintem (alul hordom a kijelzőt, mert másképp szorít picit) alapvetően nagyon jól működött. Az látszik, hogy nem erre van kitalálva amit csinálok, mert most 45 km-nél merült le 100%-ról kb. 6 óra után végig GPS-el. Rövidebb távokhoz tökéletes.

Az egész nap arról szólt, hogy mentem. Mentem és mentem. A combjaimban fokozódó fájdalom se érdekelt, mert kezelhető volt, a talpam? mintha ott se lett volna. Valószínűleg a tegnapi zokni volt a ludas, pedig bejáratott, tényleg, valakit nem érdekel 46-os Nike kompressziós zokni? Nekem nem működik sajnos. Ami még azért a lábbal gond volt, hogy a jobb kislábujjam picit alá van fordulva a mellette lévőnek és minden lépésnél tapostam, ami nem fájt annyira, inkább csak érzékeny volt. Jah meg a Rocky Balboka kicsit fájdogált, de a végére elmúlt.

Az egész etap egy fantasztikus menet volt. Reggel nyoma sem ennek a teljesítménynek, sem fejben, sem lábban. Annyira feldobott, hogy tudok kocogni, még 50-51 körül is 7:14-7:20 tudtam menni (ekkor már a telón az Endomondo mondta a kilométereket). Zene szólt vagy 3-4 órát, nagyon jó techno set, adta az ütemet és kellően el tudtam vonatkoztatni minden másról.

A szumma 100 km-t elérni iszonyat jó volt, no nem csak azért mert onnan már csak 2 km, hanem hogy itt vagyok. 2 nap után, 100 km-t jöttem, jól vagyok és még tudok mindig kocogni. No nem sokáig, mert a célt feltették a Szigligeti vár tövébe ahova kaptató vitt fel. Ott séta jött. A combjaim már égtek, lépni alig bírtam, de fel kellett menni. Már szólt a hangosba a zene, a speaker. Jó 200m-nyi volt a durva rész, nem tudom pontosan, de 20-30% fok között ment fel az út, utána a célig pici lapos. Ott persze már kocogtam, integettek  kordon mögül vásárhelyi futó lányok akik holnaptól 2 napot mennek váltóban és kijöttek hozzám a célhoz, a már említett Kilométergyűjtők tagjai akik a rajtnál ott voltak, jól esett. Megkaptam a hivatalos időmet: 6 óra 50 perc. Ha nem kell 30 perccel indulnom, akkor is befértem volna, de így nem volt nyomás, fantasztikus volt.

Indultunk a szállásra vissza (nagyon szép a hotel, a kaja nem olyan mint tegnap, kicsit kevesebb a választék, de friss finom), a kocsiba úgy lemerevedtek a lábaim, hogy a kiszállás igen nagy erőfeszítésembe került és akkor még hol volt a szálloda ahová 6 lépcsőfok vitt fel. Felmálházva nem volt egyszerű megcsinálni, minden fok előtt pihenni kellett és megtervezni a következő lépést… Gyors tusolás majd irány a masszázs, ahol közöltem, hogy nagyon gáz a combom. Persze nekiestek én meg nem győztem mit csinálni, de muszáj volt, különben nem tudok holnap felkelni. Azt mondta a fickó, kemény a combom mint a vídia, estére Bengay kenés, reggel Bengay kenés, ha belefér este még akkor forró áztatás.

Ez  nap helyre rakott. Tegnap megtanultam a leckét és ma ötösre feleltem belőle. Holnapról nem beszélünk, mert új nap, bármi lehet, kicsivel több mint 43 km vár ránk és nagyon kellemes tempó is elég hozzá, ha nem sikerül a hivatalos szintidőn belül az se érdekel, 30 percet kaptam holnap is.

52,9 km | 6:50 | 7:42 / km