Úgy alakult, hogy ma munka után tudtam megoldani a hétvégi hosszút, szerettem is volna egy igazán hosszút, elő is készültem, még kölcsön fejlámpám is volt, a terv: két mártélyi kör. Próba  szandálnak, próba a lábamnak, azonban az első kör vége felé már éreztem, hogy nem szabad erőltetni a másodikat. Egyrészt a lábam nincs még hozzászokva teljesen a szandálhoz, a jobb vádlim alatti lábikra rész már fájt, na meg a tegnapi edzés sem múlt még el, arról nem is beszélve, hogy a tempóm se volt éppen a maratoni.
Persze az első körben, 8-10 km környékén, mikor könnyedén lépkedtem a felhőkön elhatároztam: rámegyek a legjobb maratoni időmre, bruttóban nagyon jól álltam, zsákból frissítettem így csak sétálnom kellett nem pedig megállni, néha néha kellett csak az elején igazítani a szandin, 5 km után tökéletes volt végig, szóval jónak tűnt minden, de az utolsó 3 km-en nagyon leromlottam, tartottam a 6 körüli időket, de már összeszorított szájjal és nem kockáztatva egy esetleges lábsérülést úgy döntöttem megállok és a hétvégét a pihenésnek szánom.
22 km összegyűlt azért, 2:13-as bruttó idővel, ami 6:04-es ezreket jelent, elégedett vagyok vele és jól is döntöttem, nincs tüske. Idei legerősebb hónapom 280 kilométerrel.
https://connect.garmin.com/modern/activity/1385281945