Kezdem a végéről: SIKERÜLT! Sikeresen teljesítettem a vállalt 15 km-t a versenyen, nagyon büszke voltam, főleg, hogy egy Spártai Hős akasztotta a nyakamba az érmet 🙂 Mutatom is, nem hazudok:
Mellette a jutalom kesudió már itthon, alatta törökmogyoró 🙂
Na de nem „csak” ennyi volt ez, ugyanis mivel a közelben volt a verseny, nekem meg kellene hosszúakat futni és el is engedtek (amit ez úton is köszönök Marikám :D) így akkor legyen az, hogy kikocogok reggel, ott megyek 15 km-t majd haza. Ez cirka 50 km. Idejét nem tudom megmondani mikor futottam ennyit „edzésként”, a tavalyi SPAR maraton talán de az végig aszfalt volt, a versenyen viszont a 15 km az ártérben zajlik és mivel jó idő volt, olvadt sár fogadott minket, engem és a szétkoptatott aszfalt cipőmet 😀 Amúgy az 5 km-es kör kb. 90%-a volt földút, ebből 80%-ot lehetett futni ilyen tré felszereléssel is…
Reggelre jelentkezett Endi, hogy elkísér egy darabon, aztán siet a lányok szülinapjára haza, remélem minden elkészült amit vállalt 😀 7:45-kor találka a vámháznál és mentünk is kifelé. Nálam Sponser por volt dögivel, müzli szeletek hogy legyen mit emészteni, ott ugye volt víz, tea, mandarin, banán. Pénzt is vittem a nevezésre és kis tartalék, mit lehet tudni és milyen jó, hogy volt nálam 😉
A tervem az volt, hogy nettóban meglegyen 6 óra alatt a dolog, mivel Endire is vártam meg ott a nevezés, aztán a frissítőim bekeverése is idő, bruttóban erős vállalás lett volna most… kényelmes 6:20-6:30 körül mentünk ki, odaértem és mivel folyamatos indulás volt így senki sem volt (futó) a „rajtnál”, megkérdeztem merre kell menni és uzsgyi. Első körben csak ismerkedtem a pályával, meg egy kutyával, na mondom akkor amíg sétálok a kutya miatt megeszek egy müzli szeletet. Legelőn, földúton, sártengeren át, fel a töltésre, le a kompnál majd be a dzsindzsásba. Ott ha füves volt az út akkor jól lehetett futni, ha széttaposták akkor csúszott mint a fene. Ahol tudtam mentem, 6:00-os tempó körül tök jóleső volt a dolog, de tudtam legbelül, Csicsó-Csicsó ne baszakodjál, a saras talaj úgy szívja a combodból a delejt, hogy fogsz így hazamenni. Na de Tarzan erős, fúr másikat gondoltam magamban, amíg bírom megyek így, nem totyogok, max. hazavisz valaki. Persze sokszor sétálni kellett akkora volt a sár vagy a dzsungel meg volt ami frissen lett kiirtva, ott nem akartam semmiben felbukni és elesni, lesérülni (csak az utolsó körben sikerült majdnem kétszer perecelni :D). Kiérve a dzsungelből Olasz Robi vadászott elgyötört fejekre, egy komplett Mariana árok terült el előttem, de átugrottam, sőt átrepültem rajta, majd kiérve az erdőből elindultam balra, mert messzibe láttam, hogy egy futó kapaszkodik fel a műúton. Na nem arra kellett volna menni 😀 Hanem egyesen fel a gátra. Itt kerültem egy pár száz métert, de elraktároztam az infót, amúgy kurva gyengén mászok felfelé a fenébe is… A következő két kör már ismerős terepen zajlott ugye, tök jól mentem, meg előkerültek más futók is, volt ki után menni, a sár szopogatta a combomból szorgosan továbbra is a tartalékokat, de nyomtam a Sponsert terv szerint és erőnléti bajom nem is volt. Beértem (1:45 lett bruttóban a 15 km), dugóka lead, gyors koktél keverés, WC, miegymás (jah, érem átvétel), indulás haza…
Bvááá, de mivel, úgy beálltak a lábaim meg a derekam, ott röhögtek alul, hát komám, te nem fogsz itt hazafutni ahogy tervezted, ezen jól felhúztam magam és próbáltam fokozatosan adagolni a pofájuknak a tempót, 33 km-nél jártam, 17 volt hazáig. Néztem az órát, hogy nettóban jó vagyok-e egyáltalán, de nem nagyon tetszett amit láttam az „Eltelt idő” felirat alatt, én úgy tudtam az megáll ha megállítom a mérést. Számolgattam, hogy ez pont annyit mutat, mint amióta egyébként elindultam itthonról… de nem esett le hogy rossz adatot nézek (másik nem volt kitéve), ezen jól felbasztam magam oszt mán kedvem se volt, pedig tök büszke voltam a versenyen mutatott tempómra magam előtt.
Elkezdtem csoszogni haza, de nem akaródzott menni sehogy se, felgyorsultam én 6:10-6:30-ra egy idő után, nem is erőnléti bajom volt, valahogy olyan bleee volt az egész. MP3 itthon maradt, pedig nagyon jól jött volna ha valami eltereli a figyelmem. Kurvárva nem fogytak a kilométerek, bele-bele sétáltam, hisztiztem, de még volt reális esély a 6 órás 50-re, számolgattam ott, de nem akarta kiadni valahogy ott akkor, hogy 2-3 km-t menjek egyben. Mártélyra visszaérve egy kútnál leguggoltam, hogy nyújtsam kicsit a derekam, ezúton is köszönöm Forgó Zoliéknak, hogy megálltak kocsival hazafelé menet, hogy minden oké-e, de épp jógázni próbáltam még ha nem is ez látszott, mert amúgy nem is tudom hogy kell, szóval kicsit ott kuporogtam, persze megint kopogtattak alul, na meg ez is, máskor egy hét alatt nem kell ennyiszer, ma indulás előtt meg ott is kellett a versenyen (szerencsére volt WC) és akkor hazafelé megint… mondtam hogy senki nem nézelődik, mindenki marad a helyén, indulunk haza, üljetek vissza!
Nem javult sajnos sokat a dolog, a tempóm meglett volna, de nem eresztett ki a mélypont, már láttam az órán 47 km-nél, hogy a 6 óra se lesz meg, na ott bassza meg mondom, mindegy már csak érjünk haza, erre mellettem megállt kosaras cimborám, vele dumáltam 5-6 percet behajolva a kocsiba, ez rohadt jó volt a derekamnak, lábamnak nem hiába mozgattam, már csak 3 szaros kilométer, de jött a hegy tetején a körforgalom meg a bicikliút-csúcs, azt ott jól megsétáltam keményen és végre engedelmeskedtek a dolgok alul és 6:09-es kilométerrel zártam a kalandom… mit ad Isten, pont a Szeri Esztiék melletti bolt előtt álltam meg, a plusz lóvéből azonnal vettem egy kólát, szegény nő szerintem azóta szellőztet vagy keresi a döglött patkányt a boltban. Nem szédültem vagy ilyesmi, jól voltam fejben, de olyan kurva jól esett hogy ihaj. Hazasétáltam és 1500 liter forró vízben veregettem a vállam, ugyanis megállítva az órát megmutatta a kis hamis a nettó időmet, ami 5 óra 38 perc lett, eddigi legjobbam 😉 Amúgy a bruttó idő kakával mindennel is 6 óra 9 perc, szóval nagy király voltam ma 😀