Egy autonóm metronóm futás

Végre beállni látszanak a munkanapok, teendők, szóval megcsináltam a téli kis kilométergyűjtő beosztásom és a héten neki is vágtam. Kellett is, elég feszült vagyok / voltam az elmúlt napokban, sajnos nem alakulnak jól a dolgok a családban, mondhatni a baj nem jár egyedül.
Persze ettől a dolgok nem oldódtak meg, de kicsit kiszellőzött az agyam. Egyedül mentem a kis nyugodt tempómban, orron át lélegezve, fokozatosan vetkőzve („You can leave your hat on….” :)), odafelé pofaszéllel, visszafelé hátszéllel. Az utolsó 5 kilométerre bekapcsoltam a frissen beszerzett metronóm alkalmazást a telómon és megnéztem az eddigi tempóm mennyiben tér el az ajánlott 170-től. Nem sokban szerencsére, sőt, kb. 165-el mehettem eddig is. Nem mondom a végére már rohadtul idegesített a kattogás 🙂 de nagy levegő, ritmus igazít és gyí tovább. Eltelt ez picit több mint 17 km rendben, nyújtás, tus majd indulhat a meló.
Szép napot mindenkinek!