Útvonal: Siófok – Fonyód, Táv: 48,2 km

Avagy amitől nem félsz attól rettegj…

4:35… csipog az óra… uhhh, ez a hat óra alvás már most kevés és most jön 4,5 óra autókázás, Pesten átvenni a Microsoft Bandet amit négy napig tesztelek, majd irány Siófok.
Egyre nőtt bennem a feszültség, volt mikor majdnem komolyan gondoltam, hogy menjünk haza… Be voltam sz*rva, ez van 🙂 Pedig ez volt az a szakasz, amit gondoltam meglesz rendesen…nem féltem.

Odaértünk szerencsésen, rajtcsomag átvétel majd öltözés, még egy óra volt a rajtig. Nem csökkent a feszültség, beszélgettünk, felapplikáltam a rajtszámokat, dugóka (nem olyan….rosszak vagytok :)) az ujjra, pár fotó a rajtban, egy két ismerős üdvözlése majd melegítés. Közben feltűnt Kovács Koko István (nem direkt de mellőle rajtoltam :)) és Lubics Szilvi aki nem sokkal később elrobogott a messzi távolba.

Gyönyörű idő volt, talán kicsit meleg is, pedig nagyon nem is öltöztem fel, 13 fok, napsütés és 1 méterre a Balaton. Türkiz-kékes-zöldes vizével, a nejem meg fog ölni ezért…

Végre 11 óra, RAJT! Persze csak lépésben, kb. 600 futó rajtolt volt helyezkedés. Próbáltam a saját tempómban menni, mint utólag kiderült nem sikerült, mert mérföldre volt még állítva a Band és kalkulálni nem kalkuláltam át a 9-10 perces időket, pedig talán jó lett volna. Mentem 5:51-et is a 3. kilométeren 🙁 Pedig nagyon kényelmes volt futni, jó volt a tempó, összeakadtam egy 81-ben Németországba szakadt úriemberrel, vele egy tempót mentünk, beszélgettünk. Ismeretlenül, csak a futás kötött össze minket, szintén először próbálkozik. Félmaratonig együtt róttuk a kilométereket, közben az én kedves segítőm Torta bácsi rendületlenül hozta a megbeszélt helyekre a frissítőket, fotózott, hajtott.

Azt hiszem Balatonbogláron egy nyaraló építkezéséről Zengő Zoltán lépett ki, a Zengő Motorsport vezetője, Michelisz Norbi főnöke. Összenéztük, mondom de ismerős, elfutok mellette, hopp vissza egy kiáltással: „Zengő Zoli te vagy az??” Mintha ezer éve nem találkoztunk volna 😀 Gyors odaszaladtam, tisztáztam, hogy hajrá és gratulálok és csak így tovább és kézofigás, aztán egy „Ti se vagytok normálisak, négy nap alatt körbefutni?”-val elköszönt én meg egy Hajrá Norbit eleresztve telitorokból tovalépdeltem.

Mentem is, olyan 30 km után jött a fal. Hát igen, addigra begyűrűzött az eddigi tempó előny és valószínűleg sok volt a frissítő is így gyomor baj is volt, a talpam konstans fájt szinte az elejétől, pedig „pihentettem”. Kezdtem elhagyni magam, a frissítő állomásokon már többet időztem, bele-bele sétáltam, jött amit már tudtam, innen kemény lesz, ez volt 37-nél. Torta bácsival találka, nem kell gél, nem kell izo, vizet csak, magnéziumot se, majd lesz a hátralévő 11-el valami. Az okosórám tette a dolgát szépen, fix volt a GPS jel, unalmamban már volt hogy mérföldet számoltam meg időt. A mérete M-es, pont jó a csuklómra, nem lötyögött, talán jó lenne ha mutatná mindig a tempót, mert az utolsót csak felvillantja egy diszkrét rezgéssel jelezve. Sajnos viszont nem tudtuk feltölteni teljesen, így 80%-al kezdtem és le is merült 44 közelében.

Addigra már csak a tűzoltás maradt, záróbusz előtt beérni. Talp fáj, gyomor szar, kiszáradtam, sokat nem ihatok mert lötyög, utolsó frissítő 5 km-el a vége előtt, 20 perc előnnyel a záráshoz képest. Ennek akkor nem tudtam örülni, mert nem a MÉG??? futott át az agyamon, hanem a CSAK??? 37-től volt nálam füles, szült a ThunderDome XV album, az néha erőt adott, de egy sráccal felváltva futottunk, sétáltunk, így mindig utolérte valaki a másikat, dumáltunk, másodjára van, tavaly is full szar volt az első napja, de a másodiktól nem volt baja. Mondom ámen, ez nekem is jó lenne. Séta, kocogás, séta, még 3 km, sose lesz vége.

Combommal, vádlimmal nem volt baj, talpam fájt, mondta a srác mikor mi jön onnan még mennyi, elhagytam, futva érünk célt. Még 1 kilométer, nagyon hosszú volt az is, Torta már jött elém azt hitte gáz van, ott a cél, bemondják a nevem, 5 óra 55 perc után vége. Vége. Vizet, dzsekit, fázok, remegek, nyújtok, holnap automatikusan fél órával hamarabb indulok, nem baj, kérni is akartam, menjünk masszíroztatni.

Hotel, szoba fel, lepakol, fürdés, meleg víz nincs csak hideg meg nem annyira hideg, mindegy. Túl vagyok rajta, gyúrás következik… Szólok előre: csikis a talpam, óvatosan 🙂 Ezen jót elröhögünk, nagyon jól esett, bár a fitt-től messze van a lábam. A sarkamnak, talpamnak nagyon jó volt, vacsora dögivel, ilyenkor nem tudok eleget enni, de most sikerül 😀 3 fogás + 22 desszert, a Band szerint 44 km-ig 5200 kalória ment el, 144-es átlagpulzussal… pff. Kb. amit számoltam otthon.

Itt sikerült feltölteni a kütyüt, telóra automatikusan tolta az adatokat, ott láttam a tempóimat, térképet, sebességeket, szintet, mindent, Nagyon jól néz ki a cucc, mindent tud ami kell neki. Sajnos a hotel wifije netezésen kívül másra sem jó, így azon nem tudom megnézni az adatokat, pedig betettem volna egy-két képet róla, merthogy a laptop is Windows 8.1 😉 Szépen összehozták tetszik. (Szponzorált bejegyzésünket olvashatták :D)

Most megyek, kiteregetem a cuccaim, hátha megszáradnak és alvás. Holnap ugyan 52 km vár rám, de másik nap és nem gondolkodok rajta. Nincs értelme, ami lesz annak örülünk és mielőtt bárki is sajnálni kezdene, meg nesze neki minek megy oda: ezért is. Ez is benne van és ez nem fáj, csak másképp jó 😀

És kibéreltem magamnak az utolsó helyet a korosztályomban 😀

48,2 km | 5:55:30 | 7:19