Ez a teljes futásmegvonás nem jött valami jókor, nem feltétlen a verseny miatt, hanem mint stresszlevezető cselekvés, hiánya idegrendszeri elváltozásokat idézett elő. Erre tett egy lapáttal a hétvégi SPAR, endorfin folyt a monitoromról a posztok olvasása közben én meg ülhettem a seggemen, bekent térddel, amiről azt se tudom javul-e vagy mi van.
Eddig ment, ma reggel muszáj volt rápróbálnom, mert hétköznap nem érzek semmit, nem fáj, semmi baja.
10 kör volt a cél a pályán, mégpedig a jövő heti verseny tempójában, ami 20 perc kocogás és 5 perc séta. Így úgy tűnik a káposzta is jóllakik meg a kecske is megmarad, a tempó több mint elég.
Mit ne mondjak, mintha valami thrillert néztem volna az arcom elé tett ujjaimon keresztül, minden pillanat arról szólt mikor kocogtam, jaj most fog jönni, tuti mindjárt benyilall, most bicsaklik meg a térdem, de a nagy dráma elmaradt. Nem mondom, hogy nincs semmi baja, hullámokban jött, volt hogy éreztem, de nem egy ponton mint a múltkor, hanem mindig máshol, majd teljesen elmúlt. Séta közben persze semmi baja sem volt, szóval a kenőcs marad, a nyújtás marad és majd hétvégén még egy tizest nyomok átmozgatás gyanánt.
10.3 km | 1:08 | 6:36 / km