1 hete nem voltam futni és nem a lustaság miatt. Múlt hét csütörtökön, hat héttel a cél előtt harmadik kisfiunk úgy döntött elég volt odabent és kijönne. Ennél jobb ötlete szerintem életében nem lesz, ugyanis így mentette meg a saját és anyukája életét. Egy félig levált méhlepény miatt sürgős lett az ellátás, de a fájások miatt addigra már kórházban voltunk, így időben jött a segítség. Hypoxiát így is kapott a pici, de két nap után levették a lélegeztetőről és úgy tűnik agyi károsodásai is egyelőre minimálisak. 2490grammig jutott és 47cm-ig 🙂 – ennek megfelelően hétvégén 47km a terv + egy pici! Anyuka tegnap óta itthon, vele minden ok, így szabályosan elzavart az utóbbi idők legjobb 10 kilométerére. Nem a tempó miatt, az érzés miatt 🙂 Mondjuk a vége jól is sikerült, szerencsére nem rozsdásodtam be nagyon (5:00, 5:33, 5:14) és endorfinnal telve értem haza.
#Bencéért – 10.6 km | 1:02