Ma reggelre közös futást beszéltünk meg, mégpedig hogy befutjuk a nagy csudakört, ami kb. 36-38 km hosszú, az eleje egyezik a kis csudakörrel, így olyanok is jöttek, akik csak addig tervezték. Az útvonal a Libás lánytól az algyői Tisza hídig majd ott a gáton mentünk végig, ki a Bodzási útig ki Mártélyig és úgy haza.
A reggel igaz hűvös volt, de a kis fázás igazán megérte, mert később gyönyörű napsütésben futottunk, a szél is mérsékelt volt, igazi tavaszias idő volt.
Az előző napok esőzései sajnos nem múltak el nyom nélkül a gáton, csak a szélén lehetett a fűben osonni, de mivel futókirándulásnak terveztük nem versenynek, így a tempó huszadrangú volt. A társaság végig jól érezte magát a kicsi nehézség ellenére is, bár a cipők egyre nehezedtek, majd egy határozott lendítéstől újra elkönnyültek 🙂 Egyes helyeken viszont lehetett a homokosabb részeken futni, a szél szárított rajta annyit.
A természet viszont fantasztikus volt, iszonyat dús és méregzöld volt a növényzet végig az ártéren, jó volt ránézni, a levegő szenzációs volt, siklott át felettünk gólya, szürke gém, jöttek őzek, vadnyulak illetve egy szép nagy szürke marha gulya mellett is elhaladtunk, ott jól meg is néztünk magunkat egymásnak, marhák a marhákat (itt csak már hárman voltunk Endrével és Sanyival, azért merek marházni :D)
Magam részéről a délelőtt nagyon jól telt, a múlt heti gyulai fiaskó után ugyanabban a cipőben indultam, de annyira nem fájt a lábam, erőnlétileg nem volt gondom, aminek örültem, végül nem tartottam Sanyiékkal, akik megcsinálták a maratont, 39 km-el zártam a napot, elég volt már és vártak is ebédre, a fájó talpam nem akartam tovább kínozni.
