Bevetettem a titkos fegyvert magammal szemben: sót vittem egy kis gyógyszeres fiolában. Kolléga is akadt a hosszú futáshoz, akit alig bírtam visszafogni mert élete leghosszabb futására készült és megy mint a golyó. Elfutottam érte, aztán együtt mentünk tovább a szomszédos településre majd vissza.
Óriási volt, komolyan, ahhoz képest, hogy szerintem távra az egyik legerősebb hetem lett, megreggeliztem, egy hydrozselé, egy iso meg só. 20-22 km körül kb. úgy éreztem mintha csak 10-et futottam volna, ezek szerint csak van jó hatása a sónak, nem fájt, nem görcsölt, tempó is volt, mert végig 6:20-6:30 körül mentünk, a vége felé volt hogy lenéztünk 6 perc környékére de csak 1-1 km erejéig 🙂 Hazaérve láttam, hogy sajnos a csöcsöm nem úszta meg a kalandot, pedig ilyen gondom nem szokott lenni (vegyek sportmelltartót?), de kibírtam a tusolást és alig vártam, hogy egyek! Ilyen is ritkán van, általában nem kívánom a kaját, de most bevertem két nagy tányér rakott tésztát.
A GPS-em elment valamerre, így sikerült 1:54-es meg 31 perc kilométert is futni, még jó hogy kollégánál is volt, tőle tudom mennyit mentünk, 26 kilométert 😉