Esti Mikulás csomag eltüntető futás

Egy nagyon kellemes kis esti kocogás volt ez részünkről Sanyival, én hallgattam míg ő hazudóversenyt tartott, közben a nagy 3 km-es körön köröztünk meg egyet levezettünk a pályán. Futva mentünk, így nekem 13.5 km gyűlt össze.
Most jöhet kis nasi a holnapi Mikulás csomagból 🙂
13,5 km | 1:17 | 5:43 / km
Posted in Futás | Esti Mikulás csomag eltüntető futás bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Trappoló lajhár meghalni

Hát igen, a crossfit nem a 100 kiló felettiek világa. A mai közös edzésen bemelegítés után 5 széria volt ebből: 400m futás (80%-on), 15 db 4ütemű fekvő, majd újabb 400m futás, utána 3x 10 másodperc térdemelés, 10 másodperc terpesz ugrás. Már első széria után halott voltam, a pulzusom szerintem mérni sem tudtam volna. 90 km nem fájt ennyire mint ez a mai 7,5… Lényeg a lényeg, legjobb tudásom szerint végigcsináltam, lassan végére érek az első nasimentes hétnek is, hát volt már jobb ötletem is mint ez, de muszáj 🙁

Posted in Futás | Trappoló lajhár meghalni bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

M&M teljesítménytúra – dupla nosztalgia

Nagyon kevés rendezvény van kis városunk környékén (azaz 2-3 összesen :D), így igyekszek eljutni mindre így volt ez most is, az őszi „terepfutó” versenyt Mártély és Mindszent között ma rendezték. Ez a mai nosztalgia első része, ugyanis ez volt életem első futóversenye amire 2 éve beneveztem, 4 hónap futó múlttal, pamut cuccban, meghalva-émelyegve-majdnem hányva, kidörzsölve, utolsóként beérve 3 óra 10 perces idővel 22 km-en. Maga volt a pokol az akkor, idén szerettem volna javítani.  Az időjárás félig volt kegyes hozzánk, egy héttel előtte még száraz, majdnem napos időt jósoltak, de aztán ez nem jött be, sőt egész héten mindig volt valami csapadék, még reggel is, szóval tudtam, ide jobb lesz a régi cipőbe menni. Igaz az is aszfaltos és már csak utcára használom, de nem sajnálom ha ki kell mosni.

Felöltöztem rendesen, még csak vittem egy széldzsekit is a 22 km-re, mert a pecsételős papírt nem tudtam volna hova rakni, meg mondom ki tudja, jól jöhet ha netán eleredne valami. Az útvonal végig a gáton vitt, elején betonos majd füves, puha átázott talaj, egyszer kellett lemenni egy tanyához pecsételni, kérdeztük milyenek a viszonyok arra, mondták, tök jól járható, keményre taposott földút, szóval nincs nagy dráma.

10-kor rajtoltunk, az elején mindenki együtt, családias volt a dolog, azért ez az idő sokakat elriasztott, kis csoportunkból is csak ketten voltunk Torta bácsi 15 km-en meg én 22-n, de ismerősök akadtak innen-onnan, aztán szépen elment az eleje, én próbáltam a magam elő tűzött 5:40-es tempót felvenni, de hiába a bemelegítés, csak sok a lábamnak és kicsit megmakacsolta magát, de én voltam az erősebb, mentem tovább, kis fűző igazítás a vizes fűben és nem sokkal később jött a második nosztalgia a mai napon, a januári Híd túl messze van: két fok, esős idő, vizes fű, beázott cipő, vizes zokni. Az volt az a verseny, ahol egy életre megtanultam, hogy ha felidegelem magam, akkor se szárad meg a cipőm, se a fű, csak szétesek fejben és picsogok. Ezt most teljesen ki tudtam zárni és mentem a magam kis tempójában, az elég nyilvánvaló volt hogy két órát nem fogok tudni futni ezen a terepen, én ugye ilyen helyen nem edzek és sokkal másabb ez a puha talaj, még a rekortánnál rosszabb. Az első ellenőrző ponthoz le kellett térni a gátról és jött a jól járható kemény földút: HAHAHA!!! Akkor dagonya volt, hogy nemhogy kocogni, sétálni is alig lehetett, igazi ragadós-csúszkálós sár, de hát benne van a pakliban, beevickéltem a tanyához, ott kis meleg tea, pecsételés, kivel mi újság majd irány vissza a töltésre kis pisi után, visszafelé már nem kellett ezt a részt abszolválni, itt már természetesen egyértelmű volt hogy kanyarba se lesz ez két óra, de amikor futottam igyekeztem tudásom legjavát hozni.

Egy szegedi URH-s kollégával beszélgettünk a mindszenti kompig erről-arról, az gyorsan eltelt, ott a pofánk leszakadt a leszakadt parttól, töpörtős kenyér, meleg tea, magnézium, pecsételés és irány vissza, végig a töltésen, letérés nélkül. Elkezdett csapkodni is valami, csak jól jött a kabát, mert a komfortérzetem mindennek volt nevezhető csak optimálisnak nem, kicsit fáztam, felhúztam a cipzárakat és elindultam vissza. Ekkor konstatáltam, hogy az első számú nosztalgia lecsapott újra: utolsó vagyok 😀 Kicsit elkámpicsorodtam, mert hát tök jól megy a futás, nem is vagyok lassú, alig volt séta, de hát nah, gyorsabbak vannak nálam. Fejben aztán összekaptam magam és felvettem az utazó tempót, kerülgettem a tócsákat és meglett az eredménye, a szegedi futót és társát sikerült utolérni egy cipőfűzésük miatt és sikerült megtartani az előnyöm, nem jöttek utána fel rám. Még messze távolban egy másik futót is láttam, gondoltam hátha utol tudnám érni, de mozgósítható erő már nem sok volt, ezt a vizes földes-füves témát egy élősködőhöz tudnám hasonlítani, nem tudom ki nézi a Csendes szörnyetegek sorozatot, ahol mindenféle undorító lárvák meg paraziták vernek le lábról hosszú hetek, hónapok alatt, itt a gát volt a csendes szörnyeteg. Igaz jól látható volt nem rejtőzködött és nem kellettek neki hetek, elég volt másfél óra és jól érezhetően szívta le a combomból az erőt, de nem akartam lassulni. Mantráztam magamban pár motivációs mondatot és mire újra felhúztam magam agyilag, utol is értem a futót, kérdeztem tőle minden oké-e és eltrappoltam mellette.

Visszaérve a betonra már elég jó előnyöm volt, tudtam utolsó nem leszek, a vizes cipő akadályt is sikerrel vettem, ezen pozitív gondolatok mentén értem vissza Mártély határába, ahol már csak az időeredményemre voltam kíváncsi, lévén jó ideje semmilyen órám nincs, de egy ismerősöm ismerősének hála talán ez a gondom is megoldódik pár héten belül. Fél egy előtt szerettem volna beérni, ami sikerült, 12:25-kor értem a Hullámtér vendéglőhöz, a bruttó időm így 2:20 perc lett (10:05-kor rajtoltunk), amiből ha leveszem a megállásokat, akkor kb. 5:45-as átlag jön ki, ami számomra több mint tökéletes tekintve a körülményeket. Kis gulyásleves, majd itthon a jól megérdemelt tusolás.

WP_20151128_13_25_20_Pro 1

Posted in Futás, Versenyek | M&M teljesítménytúra – dupla nosztalgia bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Esti edzés a csoporttal

A derekam és a térdeim se voltak jó állapotban egész nap, én nem értem, nagyon érzik már az év végét ők is nyilván és az se segített sokat mikor megtudtam a ma esti feladatot.5 km és 4 km egyben, időre. Nekem 5:20-ra kellett hozni a kilométereket. Itt az év végén újra elővettem a Chifutás könyvet és chipőforgatás részt igyekeztem fejben elsajátítani illetve a tükör előtt gyakorolni fürdés után, gondoltam itt rápróbálok. Amit észrevettem, hogy nőtt a lépéshossz és kisebb frekvencia is elég volt 5:10-5:15-ös tempóhoz, ezáltal a légzésem se volt durva, de persze ahogy fáradtam úgy lassultam és estem ki a koncentrációból, de nem rossz dolog, de sokat kell még gyakorolni. Végül sikerült végignyomni a kért időn belül az 5 km átlaga 5:14 , a 4 km-é 5:16 körül volt, hideg van nekem már ehhez, de kell 🙁
Sajnos az elmúlt napokban be kellett lássam a táplálkozási szokásaimnak is véget kell vetni és ha az idei újévi fogadalom a dohányzásról való leszokás sikerült, akkor legyen 15 kg minusz a következő, a cél: 90 kg. Kurva nehéz lesz.
Mai adag: 12.2 km

Posted in Futás | Esti edzés a csoporttal bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Túl vagyok rajta futás

Annyira most azért nem volt jó mint szokott, ez a hideg nem tetszik a lábaimnak, hiába a hosszabb bemelegítés, azért volt hogy úgy éreztem kifutnék a világból, de nem sokáig 🙂 Az utasítást betartva ha táv nem is sok, tempó legyen, próbáltam 5:40 körül menni, kellemes volt néha, mikor a lábambra nem jött rá a sztrájkolhatnék, na mondom akkor tartok egy kisszervízt is az egyik bokornál, itt sikerült is egy mozdulattal a gatyamadzagra 3 csomót rakni, így inkább visszatartottam míg bírtam, de aztán szembe kellett néznem a kihívással és kitartásom meghozta gyümölcsét, ezt is kitartást is a futásnak köszönhetem, úgyhogy csomózzatok ti is!
17.2 km | 1:40 | 5:48 / km

Posted in Futás | Túl vagyok rajta futás bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

2014-es időkapszula

Ezek voltak az idén januárban elásott dolgaim:
1. Többet futni a 2014-es 1555 km-nél
2. Végigcsinálni a felkészülést a 12 órás 100 km-hez és megpróbálni teljesíteni
3. Maraton 4:30-on belül
 
Érdekes, hogy nem rémlik az utolsó kettő, persze borzasztóan felejtős vagyok ez ettől van, cserébe valahol mélyen ott voltak, ugyanis majdnem sikerültek 🙂
1. Már megvagyok közel 2600 km-el idén, háromezret szerettem volna, de jól esik a kötetlen futás így az év végén, szóval abból már jó eséllyel nem lesz semmi, de nem bánom.
2. Végigcsináltam 🙂 igaz csak a felkészülést, a 100 km nem sikerült, de így is nagyon elégedett vagyok a 90-el, elsőre tökéletes menet volt.
3. Ezt pedig már májusban sikerült meglépni, igaz kicentiztem 4:29-el, de hova rohanjak ugye 🙂 Év végén még lesz egy szimpla maratoni versenyem, ott megpróbálok minél közelebb kerülni a 4 órához…
Ez tök jól esett ma, kiagyalom mi legyen jövőre 😉
Posted in Futás | 2014-es időkapszula bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

A bosszú napja

WP_20151119_19_53_37_Rich (2)

Muszáj volt a keddi nap miatt revansot venni. Végre visszakaptam a lábaim és jól esett a futás az esti edzésen. A feladat bemelegítés és futóiskola után 12x400m volt. Mondták, hogy mennyire fussam, de már nem emlékszem, szerettem volna egyenletes gyors tempót menni, amit végig bírok a 12 meneten. Ez maximálisan sikerült 3-4 másodperces szórással futottam őket, cirka 4:40 / km körüli tempóban, az utolsó ahogy kérték lett a leggyorsabb, de az se lett nagyon durva, annyira mentem hogy azért meg ne dögöljek. Tudom, edzésen meg kell dögleni, de nekem már év vége van 🙂 Jutalmul a kölkök nem ették meg a milánóit, rám maradt a két adag, amit szépen betermeltem, most mehetek újra futni 😉
Hogy miért nem fogyok, nem is értem 😀
9 km gyűlt összesen

Posted in Futás | A bosszú napja bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

Pfff….

Azt a hitvány mindenit, hát ezt hívják egy kalap szarnak 😀 Azért az jelent valamit ha háromszor gondolja meg magát az ember, hogy menjen-e vagy sem, végül csak mentem. A bemelegítő körön se ritmus, se tempó, se levegő, kb. mint C3PO úgy nézhettem ki, mintha hirtelen más testébe kerültem volna, mondom akkor a következő kör a futóiskoláé, melegítsünk be rendesen, sarokemelés, térdemelés, oldalazás, kis sprint, séta no és akkor csak essünk neki. A vasárnap éjjel elfeküdt derekam újra elkezdett fájni, a jobb vádlim alatti rész bedurrant, ha kimozgattam visszajött, próbáltam gyorsan futni, lassan futni, de igazából csak röhögni tudok azóta is magamon… azért beírtam, kerekítésnek jó lesz
5.2 km #szarfoshugyfutás

Posted in Futás | Pfff…. bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva