Nem is tudom hol kezdjem, olyan fantasztikus volt a mai nap. Tavaly életem első maratoni távjával ünnepeltem a születésnapomat, sivatagi forróságban ugyan, de ha egyszer aznap van akkor aznap van, meg kell próbálni. Akkor sikerült, meglett a táv maradjunk ennyiben, mai fejjel totál hülyeséget csináltam, csoda, hogy meglett.

Idénre mást szerettem volna, már hétvégi hosszú futásaim része a 40-44 km szerettem volna minden eddigi távomat felülmúlni, ami a Híd túl messze van túra 54 kilométere volt. Ehhez persze a számmisztikát hívtam segítségül, valahogy ki kellett találni a távot. 34 éves lettem, a 34 kilométer (bocsánat) snassz. Nem kihívás már szerencsére, kell egy keményebb cél. Mivel két éve futok kb., így mondom szorozzuk össze őket, legyen 68 kilométer. Ez egy darabig maradt is, aztán bevillant, hogy a születési évem utolsó két számjegye még vonzóbb, még betegebb, 81 kilométer.

Menjünk rá, írjuk össze, tervezzük meg, soha nem jártam 53-54 fölött, minél többet kocogok felette annál több tapasztalatot sikerül szerezni. Papíron 10,5 óra alatt meglett volna 😀 A hétre szabadságot vettem ki, mindent alárendeltem a fejben való felkészülésnek, megvettem a frissítőket, elintéztem mindent. Mivel egyedül terveztem, így, hogy elérhető közelségbe legyen a frissítés városunk frankó rekortán pályáját jelöltem ki helyszínnek. Van a közelben WC, kút, egy része árnyékos (mondjuk ami nem az durva), padok ahová letettem a szatyrom.

A frissítőim a következőből álltak: szőlőcukor, mazsola, sós vajaskenyér, víz (később kaptam kólát is), aminosav és sótabletta, magnézium. Egy nagy kör a pályán 1530 méter, ebből kellett volna 53-at teljesíteni, tekintettel a melegre minden körben ivás, 4 körönként (6 km) nagy frissítés, akkor ettem mindegyikből és papírra vetettem hol tartok. Négy kört még furcsa elmeállapotban is meg tudok jegyezni, ezzel nem is volt gond. Vittem vazelint is ha beüt a gyomor krach újra tudjam kenni a súrlódó részeket 🙂 Ebből a szatyorból volt összesen három, ha ellopnák a padról csak szólok öcsémnek, hogy hozzon le egy újat, ezen ne bukjon el a sztori, szerencsére nem bántották.

Szintén a meleg miatt hajnal ötre tettem a rajt időpontját. 4-kor keltem, vazelinezés, kis reggeli, öltözés és séta le a pályára. A városban senki, de senki, totál kihalt volt, na mondom jó kis poszt-apokaliptikus kép és én meg megyek szétütni magam elsőfokú hőségriasztásban. Leértem a pályára, hát egy futó már tölti az üvegjeit… mikor megláttam kicsoda, na micsoda véletlen (nem volt az :)) Kis Jani futótársunk aki nemrég teljesítette a 7 nap 6 maraton versenyt a sivatagban 12 kilós hátizsákkal. Mondta lejött megnézni mi újság, ekkora hülyeségben (mondja ő) még úgyse vett részt, az elejére elkísér. Van közös ismerős, mondom biztos hallott róla mire készülök.

Öt előtt pár perccel rajtoltunk egy harkály kopogtatására, a céltempó 7 perc volt. Kellemes hűvös volt még, jól esett a futás, bár izzadtam rendesen és a pályára is szállingóztak a futók hat körül, mi róttuk a köröket, beszélgettünk, hallgattam az elképesztő történeteit a futásairól, déli sarkotól kezdve a különböző maratonokig, a sivatagi versenyen át… szaladtak a körök, ittunk, röhögtünk, majd 6-7 között 3 csoporttársam jelent meg a pályán, gondoltam meló előtt kicsit kocognak (ekkor még galád tervük rejtve maradt előttem :)), aranyosak voltak, velük is ment a trécselés, majd kb. egy óra után ők megálltak, majd újabb csoporttárs, mondom most mi lesz, mindenki megjelenik itt óránként? 🙂

Ezek összefogtak a hátam mögött és beosztották ki mikor jön nekem segíteni, egy-egy órára, pár körre, hoz friss vizet, kérdi kell-e valami. Kaptam kólát, csokit, még szőlőcukrot stb. és nagyon örültem, hogy kis csoportunk ilyen dologgal kedveskedett nekem. Bár azt megjegyeztem viccesen, hogy leszervezem a napot, hogy egyedül lehessek a kedvenc hobbimmal, zenét hallgatva, csendben (ahogy melegedett az idő azért már a beszéden is spóroltam, mert vitte a pulzusom) erre jönnek és szóval tartanak 😀 Persze ezen nem múlott semmi és igazán kedves gesztus volt a részükről és ez csak a kezdet volt.

Teltek a körök, én mindig csak 4 körben, egy frissítési ciklusban gondolkodtam, nem akartam belegondolni mennyi van hátra. Fél négyig volt a terv, már három(!) órája kocogtunk és még csak reggel nyolc volt. Ezek a négy körök jól számon tarthatóak voltak és ha vége volt volt egy nagyobb szünet, kaja stb. De jött a meleg…

Az a meleg, ami nem a barátom, sosem bírtam, a 15 kiló túlsúly, amúgy is izzadékony vagyok, itt meg már a hűvössel csurom víz volt a pólóm és kikezdte a csöcsömet, a pólót le kellett venni. Ezt később felkötöttem a fejemre így védve voltam a nap elől. Nagyon féltem tőle, de tényleg, olyan gyomoridegem volt már két nappal a futás előtt, hogy enyhe hasmenéssel küzdöttem, a vicc, hogy három(!) kilométer után már mennem kellett WC-re 🙂 Ugye milyen jó, hogy volt nálam vazelin 🙂 Ez az esemény még a maratoni táv után megismétlődött, aztán nem volt gond vele. Szóval szó szerint fosás volt a naptól így egy nagyon jó cikkben olvasott javasolt frissítési metodikát vetettem be, 10 percenként (kb. körönként) 1,5-2 dl víz. A hatás elképesztő volt, de tényleg, az első pisilési inger után olyan boldog voltam, és most bocsánat, de ez vele jár, a színe is rendben volt nem volt nyoma kiszáradásnak. Szerencsére aztán az ingerek szaporodtak, szóval tudtam, ezzel nincs gond. tudtam enni is mindent minden frissítésnél, éreztem is hogy kicsit feltöltött, aztán a 3-4 körben ahogy haladtam előre a távval egyre hamarabb ürültek. A negyedik kör végére már megváltás volt egy kis pihi, kaja. Persze egyre nyúltak az ivások, a hűtés, az evés, így szép lassan elnyúltam a tervezettől, de nem ma volt a napja annak a „tempónak”.

Nem is csináltam ebből gondot, egyedül kb. 1 órát voltam persze ebéd után 🙂 Itt zenével toltam, jöttek a balatoni emlékek a szupermaratonról és lassan ugyan de haladtam előre. Addigra már pont nem érdekelt, hogy milyen iszonyat monoton egy körpályán körözni, mindegy volt az elmémnek, próbáltam kikapcsolni agyban. Aztán jöttek az újabb csoporttársak, zene ki, beszélgetés. A pulzust végig néztem, a kiszáradás jele ha felmegy a pulzus, nagyon jó érzés volt, hogy sikerült 145 körül tartani, a 8 perces etapnál egész 130-135-ig ment le.

Teltek a körök, már 8 órája voltam napon, fejben jól voltam, comb, vádli rendben, talpam nagyon éreztem, a kislábujjam megint széttapostam, ez fájt. Az Ildi-Zsuzsi páros következett és 62 kilométernél eldöntöttem, nincs értelme végigcsinálni. Még négy kört bevállaltam, már jó ha 8:30 körül mentem kilométerenként, csak vonszoltam magam, érjünk a végére, az agyam is átkapcsolt és egyre rosszabb volt ahogy fogytak a körök. Mikor látom a végét, tudom, hogy mindjárt itt van, nagyon beesik a koncentrációm. A pályán van egy kis dombocska, ezt a legelső körtől elsétáltam felfelé és lefelé is, mondtam a lányoknak, utolsó kör, most a kis kört sétáljuk, dombot futjuk 😀 Fel is mentünk, de éppen-éppen, még 500 méter és 9 óra 43 perc után leállítottam a stoppert és elterültem a pályán. Nem érdekelt hogy állok fel, csak ne kelljen állni a talpamon. Nem voltam rosszul, minden rendben volt, szép lassan összeszedtem magam és hazavittek…

… ahol gyorsan le kellett tusolnom, mert a csoport még egy kis összejövetelt rendezett a pálya melletti játszótéren, a gyerek játszottak mi pedig üdítőztünk, volt aki sörözött, kis jégkrém torta, stb.

Annyiszor megköszöntem nekik, de nem lehet elégszer, úgyhogy álljon itt is: Köszönöm a Vásárhelyi Futópálya Szorgos Népének az egész napos pesztrát, az összejövetelt! De ugyanekkora ha nem nagyobb köszönet illeti a családomat, hogy lehetővé tették a mai napot és nem kellett foglalkoznom nap közben semmivel, még elmentünk vacsizni, fagyizni egyet este.

Mit mondjak leégtem, piros vagyok, de (ez most nagyképű dolog lesz) bemutattam a középső ujjam a hőségriadónak és sikerült teljesíteni az elsőként kitűzött tervet. Tudom ez másképp is elsülhetett volna, de nem így történt, a nagy fokú félelem tiszteletet parancsolt a meleg iránt és megfelelő frissítéssel sikerült magamat totálisan felülmúlni, szóval a foglalkozás elérte célját mindenféle heroikus küzdelem nélkül. Jó állapotban vagyok 7 órával az esemény után, a talpam érzékeny, de nincs egyéb gond a lábaimmal. A cipő fantasztikus volt, nincs vízhólyagom és végig kényelmes volt. Jó, rekortánon könnyű volt neki 😀

Pár számadat a végére:
Teljesített táv: 68 km
Össz idő, frissítéssel mindennel: 9 óra 43 perc
Tempó: 8:43 / km, ami jórészt a végén nőtt meg 🙂
Kalória: 7300
Zsír: kb. 70 deka
Folyadék bevitel: nem számoltam pontosan, valahol 12-16 liter között
Hőmérséklet: kb. 35-37 fok árnyékban.
Endorfin szint: minden felett 😀

Megpróbálok valamit, ami kb. akkora hülyeség, mint amikor tavaly rápróbáltam a maratonra. Ott a felkészülés kicsi hiánya illetve az iszonyat meleg készített ki, most úgy gondolom jobban felkészültem a holnapira mint tavaly, de most se fogok fázni. Úgy látszik, ezek a szülinapi futások már csak ilyenek lesznek. Szerencsére a pálya inkább árnyékos, de ami napos az durva… nem tudom mi lesz, hülyeséget nem fogok csinálni az biztos, de vágyom a távra 🙂 Reggel ötkor indulok és elvileg fél négykor végzek, ma már votl gyomorideg, enyhe hasmenés, ami kell. Mindent előkészítettem, frissítőkből van tartalék is ha ellopnák a padról a szatyrom, bár biztos ami biztos nyomtattam rá egy lapot, hogy ne babrálják.

34 év | 10,5 óra | 81 km

Holnap kiderül hogy sikerül…

Eljött hát a hét amire olyan régóta készülök, szabadságon is vagyok végig, hogy tudjak pihenni, elintézni mindent, bevásárolni a frissítőket és csak erre figyeljek.
Ma 1 óra laza kocogás volt előírva, ezt felhasználtam arra, hogy megnézzem mi mennyi idő a pályán ahol futni fogok pénteken.
A terv: 7:06-os átlag az 1530 méteren úgy, hogy minden kör végén megállok inni 2-3 kortyot (nem akarok magamon kulacsot, semmit). Muszáj a nagy meleg miatt, nem akarok kockáztatni egy kiszáradásos sztorit, inkább rászánom az időt a wc-re. 4 kör után pedig egy nagy frissítés, erre 3 perc van szánva az előzetes tervek alapján, ebben benne van az evés, magnézium illetve ha el kell menni feltölteni a flaskát vízzel.
A pályán lévő dombot az első körtől kezdve elsétálom, nincs értelme semmi plusz kalória égetésnek.
No így vágtam neki a mainak és nézegettem közben az órát, de nem számoltam túl magamban a dolgot, gondoltam itthon majd leellenőrzöm. Hát a meleg jócskán jelen volt már reggel nyolckor, a pulzusom magasabb is volt mint szeretném, de minden rendben ment, mindent terv szerint csináltam, még a kútig is elsétáltam lemérve az időt, bele fogok férni.
Az eredmény: 7.65 km | 57:19 | 7:30 / km (ebből ha leveszem a 3 perces szünetet: 7:06 / km). Na milyen vagyok? Másodpercre megfutottam a tervet, ilyen se volt még sokszor grin hangulatjel Péntekig még egy kis átmozgató 2-3 km-es edzés lesz, aztán jöjjön aminek jönnie kell.

Szervezhetem itt, hogy végre ne egyedül kelljen kellemes lassú beszélgetős tempóban futnom a hétvégén, mindenki lemondja (biztos büdös vagyok :)) így egyedül kellett megejtenem az utolsó közepes távot a jövő heti előtt. A fél tizenkettes hazaérkezés a műhelyből nem tett jót a hat órás kelésnek, de egy szundi után kirugdostam magam és amint megláttam, hogy az új cipőmben futhatok egyből megjött a kedvem 🙂
Nem kellett csalódnom benne, nagyon kényelmes volt minden lépés még az elsietett bemelegítés ellenére is. 13 km után, mikor már végre hazafelé haladok, egyszercsak két, a futóalkatúak törzsébe tartozó alakot véltem felfedezni a horizonton. Nem voltak mások mint Joli és Gyula, ekkor már biztosra vettem, hogy büdös vagyok és azért nem szóltak, de belerondítottam a számításaikba, mert visszafordultam, és boldogítottam őket 🙂 Bár az ő tempójuk más volt, de valahol jól esett a kocogás után, meg közben tudtunk ha lihegve is, de beszélgetni. Hazafelé kb. 6:00-6:10-es tempót jöttünk, de becsúszott egy 5:45-ös kilométer is, kutaknál frissítés, majd hazaérkezés. Hát így lett a közepes 22-es tervből egy majndem hosszú 27 km ma reggelre.
27 km | 2:58:16 | 6:36 / km

A jövő heti ultra próbám miatt csak csökkentett módban mozogtam, így a nagyfiammal róttuk a kilométereket. Mind a 3,5-et smile hangulatjel
Ebben azért volt egy kipufogó égető, gyors menetben cipőt tesztelő 1 km, 4:30 alatt, fincsa volt.
A cipő, az A cipő. Sajnos már nem emlékszem a Pega anno milyen volt, meg azóta változtott a futóstílusom is, de ez a Lunar talp a Flyknit felsővel tökéletes kombináció. Nagyon könnyű a cipő, mintha semmi sem lenne a lábamon, a talp kellemesen, de „keményen” puha, kavicsok, kis gallyak, semmi sem érződik, nem labilis a lábamnak, tökéletesen támaszt, a felsőrész pedig egy második zokni szó szerint, mind betonon mind rekortánon elképeszőten kényelmes. Sehol sem nyomott, nem fájt, elsőre fasza lett, mintha rá öntötték volna… Nem olcsó, de megéri az árát!

A reggeli agybaj elleni után este még edzés várt rám, de előtte se volt túl sok kedvem lemenni. Nekivágtam, mert tudtam jobb lesz utána 🙂
1 km bemelegítés után futóiskola, majd jött a lényeg:
5x1500m, benne 500m pihenő (60% tempó) a kiskörön. A kör többi része tempós futás (80% tempó). Az első körön megjelent az alpolgármester és mivel régóta várjuk, hogy elmondhassuk észrevételeink a pályáról így megálltam megbeszélni vele a dolgokat, így egy kör kiesett, de utána felvettem a ritmust és megint nagyon jó fizikális állapotban 8:30 körül hoztam az 1500 métereket, ez 5:36-os átlag, de ugye ebből 500 méter kocogós, 6:30 feletti volt, így a tempós rész 5:00 vagy alatta volt, majd 1 km levezetés következett.
Ezzel gyűlt még 8.2 km mára összesen, így már most életem legerősebb hónapjánál tartok, de egy hétvégi huszas még hátravan, azzal 300 felett lesz a május 😉 Jó éjt!

Sajnos nem kutyáktól, hanem úgy a világtól, anyagiaktól, másfél hónapja megrendelt és még mindig sehol cipőtől, munkától, mindentől. Ritkán vagyok lent, de most úgy igazándiból. Olyannyira, hogy a keddi edzést el is hagytam, se motivációm, se erőm nem volt, pihentem inkább, bár csak fizikálisan.
Ma reggel is már az ovis fuvar előtt oda volt az egész jövő heti türelmem, futó cuccom sehol, úgy volt hagyom a picsába a mait is. Aztán persze 8. helyen meglett, így csak felöltöztem, tudom milyen jó utána, gondoltam hátha segít. Két óra futás volt az előírás mára, mert este még edzés is lesz közösen, de mivel kedden kihagytam, gondoltam kifutom magamból a bajom. 17,2 km az össztáv mára, a következő bontásban:
Otthon-Mártély: 8.6 km | 49:07 | 5:43 / km (benne az első 5 km: 5:30 / km)
Mártély-Otthon: 8.6 km | 48:12 | 5:36 / km (benne 3 km: 5:00 / km)
Meglátszott a kihagyott edzés, jó állapotban voltam fizikálisan végig.

Most így közvetlen utána azt mondom jobb a dolog, de ez is olyan mint a piálás, magát a problémát nem szünteti meg, csak addig se agyalok rajta 🙂
Mondjuk találtam itthon Nutellát, meg a nap is kisütött, ki tudja milyen nap lesz ez…

Hajnal öt, már megint úton vagyok. Köd van, elég nagy, a gyönyörűen izgalmas alföldi tájból semmit sem látok, ez elszomorít, de feldob a helyi rádió hallgathatatlan műsora illetve az érzés 15 km környékén, hogy mindjárt bef*sok… Mire kinéztem valami kellően eldugott helyet, amihez persze árkon-bokron át, összesarazva mindenem vezetett az út a büszkeségem megállt parancsolt a felvonult seregeknek és kibírtam mire visszatértem a biztonságot és kellő intimitást nyújtó klotyóra.
A második körre már felszállt a köd, szép idő volt, persze addigra csurom víz voltam, szerencsére nem öltöztem túl a dolgot, bár a vizes póló miatt megint a jobb csecsem bánta a mait, de oda se neki. A végére kikandikáló napocska nem dobta fel a hangulatom, kicsit kevés volt a frissítés, kifogytam a végére, de bruttóban így is elég jól sikerült (csak a kényszerszünetnél állt az óra).
44.0 km | 5:13:33 | 7:08 / km

Ma is rengetegen voltunk, tök jó volt látni, hogy egy kis zápor nem riasztott el senkit, bár igazából az érdemi résznél az eső volt a legkisebb bajunk 🙂
Szintén a nagyfiammal voltam, de most csinálnom kellett a dolgom, amíg tudott jött velem, utána sétált, majd mikor visszafelé tartottam újra becsatlakozott, tök jól érezte magát, volt hogy beállt másik csoporttaghoz kocogni egy kört, énekelt az esőben, élvezte, 4 km-t gyűjtött kb. és nagyon büszke vagyok rá! Semmi nyafogás.
Nekem ugye ma reggelre is volt 1 óra kocogás, de éreztem, hogy ez az esti lesz az igazi. Nem is tévedtem. 1 km bemelegítés majd futóiskola után 3000, 2000, 1000, 500 volt a menü. Közte két perc (vagy néha kicsit több pihivel :))
3000 méter: 16 perc (2000 méter még 10:16 volt, az utolsó kilométerre elfogytam, bele kellett sétálnom)
2000 méter: 10:26 (végig egyenletes tempóban, fasza volt)
1000 méter: 4:20 (ez kemény volt)
500 méter: igazából 450 méter lett, majdnem behánytam, mire besétáltam 2:20 lett a vége
Visszafelé lassú kocogás volt, de az utolsó 200-at becsületből odatettem. Nem tudom az időt, kb. 4 perces tempó lehetett, ennyit még kibírtam 🙂
Nem kell altatni ma este az tuti