Ma nem volt olyan szar mint kedden, gyakorolgattam a chipőforgatást futás közben, mikor összejött sokkal könnyedebb lett a mozgás és maradt a tempó, de aztán belegabalyodtam magamba és szétestem. Gyaloglással kell kezdeni meg főként itthon gyakorolni, de tetszik… egyre jobban mászok bele ebbe a chifutásba és bár ugyanúgy leizzadok meg elfáradok, de mivel nem fáj semmi és hatékonyabb vagyok kevesebb energiámba kerül ugyanaz a tempó. Mikor szépen összeáll a mozgás és még nem vagyok fáradt 6-8 km-től van hogy úgy érzem magam, mint mikor videón nézem az élmenő maratonisták futásait, pörögnek a lábak, szépen minden a helyén és csak megy a dolog magától. Persze nem azzal a tempóval 🙂
Este edzés, ezért csak laza 9.4 km | 57:57 | 6:10 / km

– Tegnapi borzasztó napot elfelejteni próbálós
– Reggelre kisebbik belázasodós, szerencsére anyós elvállalós így mégis futós
– Fejben egyszer sem ottlevős
– Elején lábfájós, milegyen, semmi kedvem, mégis menős
– Alig haladós, nagyon meleg, majdnem visszafordulós
– Mire teljesen elkeseredős, nagyon messzire kerülős, mégiscsak visszaindulós
– Totál szétesős, végig kutat keresős, sírás határán levős
– Belesétálós, sokat ivós, kurva meleg, valahogy befejezős (aligvárós), nem jobban levős mintha semmit sem csinálós 🙁
– Ja meg reggel óta derékfájós

Talán egy hangyabokányi pozitív dolog a napon eltöltött majd 3 óráról: elkezdtem összebarnítani az eddig kitakart részeket, városon kívül póló le, tapadós gatya feltűr… ezen kívül semmi.

A cég ahol szoftverfejlesztőként dolgozom lassan befejezi az M43 autópálya befejező szakaszát ami Makótól a határig tart. 23 km. Mivel egy fontos átadáshoz érkezik a projekt hamarosan így a dolgozókat meghívták egy biciklitúrára, oda-vissza, az összesen 46 km. Természetesen nekem futnom kellett (így megvolt a hétvégi hosszú edzésem is) 🙂 Az úton 3 frissítő pontot is felállítottak, ahol leginkább víz volt ami engem érdekelhetett, de meglepetésként egy helyen fagyit is adtak kérésre 😉 Így tudtam, hogy a legjobb ha viszem magammal az összes frissítőmet, ami a következőkből állt: szőlőcukor, asz(f)alt áfonya, sajtos pogácsa és a hátizsák tartályába izo-t töltöttem nameg magnézium, sótabletta. Kicsit aggódtam az időjárás miatt korábban, de ekkora mázlim nem lehet, tökéletes (ezt értsd úgy, hogy tökéletes) futóidő volt. 17-19 fok végig felhős, egy percre sem sütött ki a nap, a határ felé kicsit szemerkélt az eső az kimondottan jól esett 🙂

A terv az volt, hogy fél óránként iszok pár kortyot majd óránként eszek mindegyikből, tartom a 7 perces kilométereket és így öt és fél órát szántam a sztorira. A többiek 10-kor rajtoltak, én már korábban nekivágtam, fél kilenckor rajtoltam a „csupa érdekességet tartogató” futásra. Ez utóbbit nem véletlen tettem idézőjelek közé, itt az Alföldön rettentő sok látványosság van, tudtam,  dögunalom lesz az egész, de nem baj, fejben is erősnek kell lenni, jó kis edzés lesz arra is. Zenét vittem volna, legalábbis a nejem hozta volna utánam ha nem adja oda valakinek akiről nem tudtam kicsoda, így magamba való beszélgetéssel és videók készítésével töltöttem az időt 🙂 Sajnos a frissítők elfogyasztása elég sok időt vett igénybe, de addig is sétáltam, kicsit kizökkentem a monotonitásból.

Rajt

Kollegám versenybringával ejtette meg edzését szintén, ő oda-vissza kóringyált, összetekert valami 170 km-t 🙂 Ami színt vitt a monoton utazásba zaok a munkások, akik dolgoztak még ezen-azon a pályán, szerintem azóta is azon agyalnak mi a francért fut valaki az autópályán, mert úgy néztek rám mintha minimum pucér lennék vagy valami földönkívüli, kaptam beszólásokat meg volt szurkolás is. Sikerült tartani a tervet, nagyon jól mentem, de direkt visszafogtam magam a tempóban, mert 1 óra után már kellően bemelegedett minden és toltam volna, de időm volt dögivel, nézelődtem és továbbra se láttam semmit, kicsit videóztam, kommentárral, ezt megtaláljátok majd alul összerakva 🙂

Íme pár tök izgalmas kép:

Igazából gyorsabban telt mint amire számítottam az elején, mikor már éreztem, hogy kezd elég lenni, akkor láttam az órámon, hogy kajaidő van, a szőlőcukor gyorsan helyretett, az áfonya hosszabb távon adott egy kis kraftot a sajtos pogi meg végre sós volt és volt mit emészteni a gyomromnak. Tudtam tartani a tempót és terv szerint teljesítettem a 46km-t 5 óra 30 perc alatt. Nagyon elégedett vagyok magammal, semmi erőlködés, szétesés (jó persze mert nem sütött a nap), fejben képben voltam, nem zavart hogy nem volt zene, visszaúton a bringásoktól jól esett a hajrá meg legalább történt valami, de 90%-ban egyedül voltam. Sajnos a cipőm teljesen tropa, de végre az a hír, hogy jövő hét hétfő vagy kedd már érkezik az utód. Annyi kilométert futottam amekkora lesz 🙂

Itt pedig egy kis összevágott videó a legizgalmasabb részekről, popcorn-t elő 😉

Este megejtettük közös edzésünket kis csoportunkkal. Ma a nagyobbik fiam is lejött (6 éves) és mivel holnap nekem igazán különleges futásom lesz így vele mentem, nem sietve, nem sokat, csak átmozgatás jelleggel. Egy km bemelegítés, futóiskola a hülye járások minisztériuma jegyében majd 500 méter az új pályarészen, dombot megfutva. Ezután a csöppség leült, persze nyújtott is én még sedertem kb. 5 perces kilométert.
Így 2.5 gyűlt ma, furcsa volt ilyen hamar végezni grin hangulatjel Na de holnap nem lesz így… de erről majd ha túl leszek rajta

Hát ezt jól benéztem 🙂 No nem mintha ártottam volna ezzel, csak amit ma csináltam jövő hétre volt betervezve, összekevertem a heteket.
Másfél óra futás helyett két óra lett majdnem, ismét a mártélyi vasúti átjáró volt a fordító.
Odáig a jövő heti feladatnak megfelelően lassabb futás: 8.6 km | 53:17 | 6:12 / km
Visszafelé tempósabb 1 óra, de még kerülővel se lett meg, másfelé kellett hazajönnöm, mert eboltás van, nem akartam rikító cuccban 40-50 kutya  mellett pont emelt tempóban „elsüvíteni”, de ez az útvonal meg csak 100 méterrel lett hosszabb, mindegy, ha már hazaértem nem variáltam, elvégre munkaidő van 🙂
Tempósabb: 8.7 km | 47:58 | 5:31 / km
Azért ebben a melegben ami a második részre megjött megmondom őszintén elég volt…

Megvolt a hétvégi hosszúm, ahogy látom jó ötlet volt megcsinálni még hajnalban. 5-kor indultam, kellemes hűvös vagy inkább enyhe hideg időben, fáztam is egész sokáig… Mindszent volt a fordulópont, amit odáig a tegnap elfogyasztott 70 dekányi borsó segítségével szelek szárnyán tettem meg, aztán jött aminek jönnie kell. Elkezdett iszonyat facsarni a belem (persze megérdemlem), szerencsére sógoromék a táv 2/3-ánál laknak így felébresztve a családot megszabadulhattam higiénikus körülmények között fájó terhemtől 🙂
Volt egy kis társam is a futásban, de nem írhatom le mi, az utolsó 12 km-t együtt tettük meg, a bejegyzésem címe pedig a tempómra utal, ahogy szerettem volna, talán picit gyorsabban:
32.2 km | 3:38:20 | 6:47 / km

Nem lesz egyszerű hozzászoknom a napi 2x edzéshez csütörtökönként, de a terv a terv, azért van, hogy teljesítsük. Lekocogtam edzésre, ez volt 1.7km. Ott egy bemelegítő kör, ez 1.5 km, majd jött a feketeleves. 2000 méter a következő variációban: 100m lassú, 100m 70-80% tempóban… alig fújtuk ki magunkat, mikor elkezdődött az edzés: 4 kör, startnál 6 ütemű fekvő, 500m-nél 5 gugolás. Minden körben. Mivel reggel is voltam, háromnál többet nem bírtam, de az utolsó 500m-t meghúztam. Majd hazakocogtam, az megint 1.7 km, aminek a vége megint jó tempós lett. Most kis munka, alvással nem lesz gond…

… innentől két dologra koncentrálok, a szülinapi ultrámra illetve az aug. 15-i Desedára (amire nem is tudom eljutok-e), így ma az edzéstervnek megfelelő 1 óra „laza” kocogás, amire nem emlékeztem, így erősebb lett a tempó mint kellett volna. Immáron az új összesen 1,5 km hosszú rekotrán pályánkon köröztem, amiben van egy dombocska is, a felfeléket megnyomtam, lefelé meg óvatosan jöttem, mert elég meredek.
Fülledt, szar, vihar utáni, meleg idő volt végig, pulzusomon éreztem is, bár az óra szerint a tempóm se lett olyan tré:
58:58:16 | 10 km | 5:54 / km

És este még edzés 😀

Hát úgy néz ki a nyáron lekopnak a csöcseim. Eddig ilyen távon nem volt ekkora gondom még… hazafelé már éreztem, hogy chípi, de hogy ennyire kikezdje… No mindegy. Pár szót a futásról is:
Szokásos reggeli 17.2 km az edzéstervnek megfelelően. kifelé még a hűvössel az elejére betéve 1x5000m „résztáv”, 27:30, nem valami erős, de kicsit megdobogtattam a szívem, az első fele 48:00 lett, 5:39 / km. Utána kellett kis víz, mert kisütött a nap, ömlött rólam az izzadtság, el is döntöttem, hogy hazafelé nem kínzom magam, értelme semmi, kényelmes 6:20-6:30-al hazazötykölődtem, ez meg 53:24 lett. Folytatás csütörtökön.

Már tavaly beneveztem erre a versenyre, valamikor a békéscsabai maratonom után, akciós is volt a nevezés, meg tudtam, hogy kellenek az ilyen hosszú versenyek is. Akkor még nem gondoltam, hogy közben behúzom a BSZM-et és már május elején ezen a versenyen lépem át az idei 1000 km-es határt. Sokat futottam idén na és reméltem, hogy lesz eredménye ennek a rengeteg futásnak. Ha más nem az, hogy vidáman, kényelmesen teljesítem második hivatalos maratonomat, a szintidő hat óra volt, azt már szerencsére álmomból fekeltve is.

Öten mentünk a csoportunkból, hárman félmaratonon ketten maratonon mentünk, de vittem zenét, mert a srác más dimenzió, tudtam egyedül leszek. A csoport edzőjével az edzésterv összeállításakor belevettük, hogy jó lesz hétvégi hosszú edzésnek is, de azért annyit mondott, hogy a 4:30 benne van a buliban. Az előző legjobbam 4:45 volt és igazából azóta csak maratoni versenyen nem voltam. Nem ígértem neki semmit, de persze ez elég volt, hogy a bogarat elültesse a fülembe. Számolgattam, hogy 6:20 körül kellene menni, mindezt bruttóban, mert a frissítések miatt lassítani kell, futás, kocogás közben se inni se rágni nem tudok. Eldöntöttem, rámegyek, idő dögivel, ha beüt a krach (ami beütött, de erről később) akkor is tudom teljesíteni, max. nem sikerül az időt megdönteni.

A rajtcsomag felvétele közben szóltak, hogy a rendőröknek mutassam be a személyimet vagy az útlevelem, ugyanis átment az útvonal Romániába (sose voltam még ott, a franc se gondolta, hogy szó szerint egyszer csak kiszaladok szétnézni :)). Na mivel semmit sem vittem magammal, kis gondolkodás után arra jutott a szervezőség, hogy szarjam le, a lényeg hogy az a rajtszám ami kiment vissza is jöjjön. Gondoltam ebben nem lesz hiba.

10 perccel hamarabb rajtolt az igen szegényes maratoni mezőny, kaptunk szurkolást és már tekertem is fel a hangerőt a ThunderDome 13-as albumára, hogy kellően ellazuljak 🙂 Azt elfelejtettem, hogy reggel óta folyamatosan szitált az eső és ez jó darabig nem is változott, már gyakorlatilag vizes cipőben álltam rajthoz, de a Híd túl messze van túrán megtanultam, hogy ha ideges leszek emiatt, attól nem szárad meg és az eső sem áll el, szóval keep calm and run.

A tervezett tempóm ugye 6:20 környéke volt, pulzusom figyeltem, kb. 150-155 körül kellett legyen. Persze gyorsabban kezdtem, no nem sokkal és a pulzus is jót mutatott, így nyugodt voltam, de láttam, hogy kerek 6 perc környékét megyek. Tudtam ezzel nincs is most gond, reméltem később sem lesz, szóval hagytam. Amin meglepődtem, hogy mintha valami félmaratoni mezőnyben találtam volna magam, nem gyorsan, de határozottan mentek el mellettem a futók… hmmm… nézem az órát, 6 perc, még egy futó, csak nem vagyok hülye, szintidő bőven megvan, megyek így és kész. Egyszercsak finom duruzsolásra lettem figyelmes mögöttem, hát egy kísérő rendőrautó volt, majdnem intettem neki, hogy menjen nyugodtan, nem zavar, de akkor jöttem rá, hogy utolsó vagyok 😀 😀 7 km környékén jártunk és már mindenki előttem volt, én továbbra is 6 perc körül mentem, frissítettem, banán, szőlőcukor, víz (más nagyon nem is volt) hát mondom fasza, de igazából kitüntesének fogtam fel, ebben a mezőnyben még az élbolynak se volt kísérete, bezzeg nekem! Nem frusztrált, hogy utolsó vagyok, titkon bíztam benne, hogy eljön még az én időm. Nagyon lassan nyúltak el tőlem, nem mentek sokkal gyorsabban.

Az eső továbbra is esett, hol erősebben, hol gyengébben, de nem fáztam, igazából pont jó volt, a szél alig fújt, szépen elértük a határt, ahol a rendőrautó is lecsatlakozott mögülem. Nem hazudok, ahogy átértünk, a szél felerősödött és oldalról csapta az esőt, ami még jobban rázendített, már a telóm miatt kezdtem aggódni, bár lassan csere érett, de azért jó lett volna ha bírja végig -így is lett, kibírta. Csurom víz volt már mindenem, a zoknimon is éreztem, hogy vizes, de a már említett túrán ennél sokkal durvább volt és nem lett baja a lábamnak, így emiatt nem kellett aggódnom.

Félmaratonnál volt a forduló és addigra már egy hölgyet sikerült magam mögé utasítanom, tempót nem váltottam, ő lassult picit, be is villant amit az elején gondoltam: eljött az én időm. Frissítőnél bekaptam a sótablettát, egy magnézium, víz, szőlőcukor, eső és akkor lássuk miből élünk. Kellett kicsit emelnem a tempón, ugyanis olyan 6:20 környékére lassultam vissza, ami ugyan jó lett volna, de pici vérszemet kaptam és hiába fújt totál szembe a szél visszafelé és zuhogott az eső, nagyon jó állapotban voltam, kicsit fájó térgyeim miatt változtattam egy keveset a stíluson és 155-ös pulzuson elkezdtem levadászni az emberkéket előttem. Sokat kellett menni, mert már nagyon elnyúlt a mezőny, de olyan erősnek éreztem magam (így is volt!) és fejben is totál koncentrált voltam, próbáljuk meg azt az 4:30-at, tudom a végére elfogyok picit, így jól jött, hogy itt tudtam egy kis előnyt összeszedni. Itt tök büszke voltam magamra, milyen okos versenyzéssel, milyen jó állapotban vagyok 28-30 km-nél, ettől persze még jobban éreztem magam 😉 A hidratálásom is rendben lehetett, mert meg kellett állnom pisilni, pedig erre ritkán van szükség, általában elviszem a célig.

Visszaértünk Magyarországra és jött aminek nem kellett volna: 34-36 km környékén elállt az eső és elkezdett kikandikálni a napocska. Mivel annyira hideg nem volt, párolgott még az úristen is, a tökéletes hacukám rám fülledt, a sótabletta hatása kifogyhatott (mert cukrot ettem eleget más meg nem lehetett), a gyomrom lassan de biztosan jelzett, hogy valami nincs rendben. Jött aminek jönnie kellett: 38 km-nél elkezdtem fejben is szétesni. Tudjátok, mikor: „Leszarom, sétálok egy picit”. Néztem az órát, már csak 7 perces kilométerekkel számoltam, háát, új csúcs meglesz 4:32-4:35 környékén, de ezt nem így akartam. Elmentünk valami telep mellett ahol az ázott széna meg trágya párolgott és olyan gyomorforgató tömény bűzt árasztott, hogy azonnal bőrlégzésre váltottam volna, mert szájon át meg az ízét is éreztem. Ott gondoltam gyorsan taccsolok inkább, legyünk túl rajta, majd lesz utána valahogy. Szerencsére nagyon utálok hányni, így inkább összeszorítottam amit kellett és átvészeltem ezt a szakaszt, de természetesen egyre inkább fogytam el. Szaporodtak a séták, az, hogy két kilométer van hátra nem jóérzéssel, hanem pánikkal töltött el, nem lehet igaz, itt lett volna egy tök jó esély és valamit ki kellene találni, mert így csak legjobb idő beállítása lehet a legreálisabb cél. A balcsiról tudtam, hogy még ha lassan is kocogok, gyorsabb mint sétálni így fingom sincs milyen tempóval, de próbáltam kocogni. Már a zene is zavart, kivettem, nagyon a végét jártam.

Visszaérve Gyulára se egy rendező, se egy felfestés, szalagozás, néhol úgy kellett kérdezősködni, ez elég slendrián volt, de feltűnt a Várfürdő parkja, pár száz méter már csak, persze itt már gyorsultam picit, néztem az órát, kurva jó vagy csávó, 4:28:30 és már látod a célt, befutó, fotó, érem, óra megállít: 4:29:12. Hát, hogy hogy lett ennyi nem tudom, 6:22-es átlag, tekintve a végét elég jó előnyt szedtem össze az első 34 kilométeren így belefért az is, bánja kánya, irány a kremál 😀

Kicsit kiáztattam magam a többiekkel, akik addigra már úszóhártyát növesztettek mire beértem, de mindenki vigyorgott mint a tejbetök. Elképesztő idők születtek, mindenki 9-10 percet javított legjobb félmaratoni idején, a másik maratonista srác 3:50-es célidejéből 3:38 lett, szóval mindenkinek összeállt a mai nap, fel is sorolom a többieket, nagyon ügyesek voltak:

Dr. Láda Jolán – 21.1 km – 1:45
Kovács Gabriella – 21.1 km – 1:49
Diószegi Gyula – 21.1 km – 1:49
Patkós Gábor – 42.2 km – 3:38

Most jó ideig nincs újabb verseny, jönnek a hétvégi hosszú 40 km feletti edzések, a szülinapi ultrafutásom illetve május 15-én vár rám egy igazán különleges futás, de erről majd akkor 😉