Esti edzés zilacival a kis csoportunknak. Ez most tartalmasabb dolog volt, mint a múlt heti, rendesen meg lettünk dolgoztatva:
– 1 km bemelegítő laza futás, majd futóiskola (gyakorolva az előre dőlést futás közben, talajfogást)
– 3 x 1 km egyre fokozódó tempóban (lassú-közepes-90%), a körök között 10-15 másodperc szünet, itt az utolsó finomra sikerült, kár, hogy nem mértem mennyi volt
– 1 km lassú, pulzus helyreállító
– kis pihi után 3-4 fős csoportokra osztott minket és kijelölt egy kb. 50-60m hosszú szakaszt. A csoport egy tagja elment a végére és teligázon kellett odafutni, pacsi, váltás, majd kollega ment vissza teligázon és így tovább 5 percen át… hát a végére fújtattam mint egy gőzös, de az utolsó szakaszt is sikerült megnyomni, egy csoporttárssal ráadásul párban kellett nyomjuk húzva egymást, kemény tempót mentünk, Usain Bolt a kanyarba se volt:D

Sajnos napok óta nem vagyok jó passzban. Ez minden évben előjön, ahogy közeledik az év vége. Alapjában véve jól viselem a stresszt, tudok koncentrált maradni nyomás alatt is úgy, hogy ennek látható jelét nem adom, de ilyenkor a szervezetem megelégeli, látja a végét, hogy jön egy kis pihenés és az egész éves visszatartott feszültséget szépen elkezdi leadni. Ez zajlik már napok óta, a család is észrevette, hogy nem vagyok kóser. Ezért is vártam a mai futást, bár sajnos sokat nem volt szabad a vasárnapi évzáró miatt, ezért minden haragom beletettem a 4. körbe. A tüdőkapacitásom kevés ehhez, ingázó volt a sebesség a körön belül, de egy 4:30 csak összejött, természetesen oxigénsátorral a végén, majd nyomtam egy levezető PICSARÁZÓS 🙂 7 percest. Most étcsokis kesudió és mogyoró kíséretében élvezem az endorfin jótékony hatását az idegrendszeremre.

Az teljesen normális nem, hogy ahhoz, hogy elinduljak 6 fokban, szemerkélő esőben futni, ahhoz a frissen mosott technikai felsőt és zoknit hajszárítóval megszárítom előtte… mert hát későn került a gépbe. Aztán jól el is kapott körözés közben a zápor, adtam neki 4 km-t, hogy lássa, engem nem fog meghatni, eshet akárhogy (bár eléggé lehűltem, nem volt jó) én tolom tovább, de aztán csak győzött a hideg, elindultam haza, erre nem abbahagyta? No mindegy, kb. ennyit akartam, az idő még mindig frenetikus, utolsó rendes futásom a jövő vasárnapi maraton előtt, jövő héten csak tingli-tangli lesz.
12 km, 1:08, 5:42 / km

Kis csoportunk közös edzése alkalmával 5 km a pályán – k….. hidegben.
1 kör bemelegítés über tempóban, mert 3 percet késtem és a többiek után eredtem 🙂 Utána futóiskola, majd 3 csoportra szedtek minket. A feladat, hogy a csoport elkezd kocogni és az utolsó mindig előre fut és visszalassít. Na ez ment két kilométeren át, majd egy levezető kör. Jó volt!

Bizony. Ma átléptem az 1400. kilométeremet. Az egyik Facebook csoportban év elején volt lehetőség eltenni egy időkapszulát, amibe én azt írtam, hogy 1000 kilométert fogok futni. Elképzelésem sem volt hogyan fogom tudni megcsinálni olyan rengetegnek tűnt akkor. Most meg ha minden jól megy az 1500 is meglesz idén… Egy gyors 10 kilométerrel ünnepeltem ma a futópályán, 54:01-es idővel, ami elég közel van a szombati legjobbamhoz, örültem neki, hogy az erőltetett menet után sikerült újfent…

Nem is tudom hol kezdjem. Talán ott, hogy múlt hét szombaton volt egy olyan futásom egyedül, ami teljesen álomszerű volt, még másnap sem hittem, hogy megtörtént, de az előző posztomban már ömlengtem eleget róla 🙂

Ezen a hétvégén egy jótékonysági futás várt rám Mórahalmon a Rotary Club szervezésében. Félmaraton távon akartam indulni, gondoltam egy jóleső futás, kellemes tempóban teljesen jó lesz. De! Mert mindig van de! Valahol motoszkált bennem, hogy azért basszus csak meg kellene nézni vajon újra sikerülhet-e a múlt heti tempó. Egész héten rá se gondoltam, elég lesz kellemesen lefutni. Ez tartott egészen tegnap estig, mikor is megérdeklődtem, hogy akikkel megyünk ki milyen tempót akar menni és gáz lenne-e ha nem együtt teljesítenénk, hanem mindenki megy ahogy tud / akar. Nem volt belőle gond, akkor eldőlt: odamész és megfutod újra. Legalábbis megpróbálod. Azt tudtam, hogy sógornőm kb. hasonló tempóra képes, na mondom majd osonok mellette.

Odaértünk időben, neveztünk és vártunk, mert még több mint egy óra volt a rajtig. Ahogy közeledett a rajt úgy csendesültünk el, kezdtünk bemelegíteni, kezdett az adrenalin szaporodni a szervezetben. Ekkor jelentették be, hogy 45 percet csúszik a dolog… nem esett jól mit nem mondjak, de a rengeteg jelentkező miatt érthető volt, persze kellemesen visszahűltem, újrakezdtem a bemelegítést és eljött a pillanat. Beálltunk a rajtba, középtájon foglaltunk helyet, szóltam, hogy nem leszek jó társaság, e mellett a tempó mellett nem fogok csacsogni. Visszaszámlálás és RAJT!

Az útvonal úgy nézett ki, hogy bicikli úton elfutunk 5 km-re majd vissza, ez 10,5 és mehet egy újabb kör. Elindultunk és pár sarok után ráfordultunk a bicikli útra, ami majdhogynem egy 4 km-es tök egyenes rész volt a rohadt látványos Alföldön 🙂 No nem mintha lett volna energiám a nevezetességeket lesni, de iszonyat monoton volt. Az Endomondo-t direkt lehalkítottam, nem érdekel az idő, megyek ahogy tudok. Az első kilométer után tudtam, ez nem lesz egyszerű, rákacsintottam a telóra, 5:26 az első kilométer… Na mondom király, ha ezt végigcsinálod meghívlak valamire. Visszatoltam a hangerőt, kíváncsi voltam mi a tempó és bár ki volt táblázva végig hol tartunk, az időket jó volt hallgatni. Főleg mikor 5:18-ról meg 5:17-ről kezdett karattyolni! Nagyon jól esett az első 10 km, volt ritmusa a futásnak, rendes ritmusa, figyeltem a levegővételt, tartottam a tempót, 5km-es fordulóig nem is ittam. Ott egy fél pohár víz és uzsgyi tovább, ugyanezt akartam visszaérve a leendő célhoz, de ott nem láttam, mindegy, regisztráltam a dugókával aztán hajrá, 12-nél lesz víz. Eléggé kitikkadtam addigra, ott lement másfél pohár, de sajna sok volt picit, lötyögött a hasamban ami nem volt jó érzés, volt egy kis tüdő szúrás is, de hamar elmúlt, kezdett visszaállni a normál állapot.

A 15 km-es fordulót alig vártam már, a lábaim elkezdtek kikészülni, ott kicsit több időt voltam, sógornőm akivel addig együtt mentünk el is hagyott olyan 15-20 méterre, mentem utána figyelve, hogy ne lassuljak. Mentünk a mezőnnyel és a legrosszabb, mikor utolérsz valakit mondjuk 2-3 kilométer alatt, mert alig vagy gyorsabb és meg kellene előzni, de ha ritmust váltasz lehet jobban kikészülsz és a végén nem marad erő. Kihúzódtam, majd most, mentünk együtt vagy 2-300 métert, nem megy, vissza mögé. Lábak egyre rosszabb állapotban, még 4 kilométer, még mindig tartom az 5:30 körüli időket, de egyre rosszabb. Messiásként várom az Endomondo bejelentkezését, már csak három, idő nagyon jó, itt nem szabad most sírni, menni kell, a két órás meglesz, de meglehet az új egyéni csúcs is. Csak azt mantráztam, hogy meg tudod csinálni. Ez elterelte a figyelmem valamelyest az egyre inkább fájó combomról, 18.5-nél volt újra frissítőpont, nagyon kellett az a pár méter séta, egy korty, menni tovább.

19 kilométernél aztán a fájdalom erősebb lett a mantrázásnál. Éreztem, ha most nem sétálok picit nem fogom tudni befejezni. Két kilométerre voltam a céltól és visszagondolva jó döntés volt az a 30-40 méter séta, kicsit a lábaim megpihentek, gyomromnak is kellett egy kis zötykölődés mentes időszak, már láttam a települést, onnan csak az a pár sarok, egy regisztrálás ott megint lehet sétálni párat, fussunk. Azt hittem sokkal lassabb vagyok, de sikerült 5:40 körül maradni a végén is, az utolsó kb. 70 méteren pedig még volt erőm egy minimális hajrára.

Beértél, megcsináltad, végső regisztráció a dugókával, Endomondo leállítása, de rá se tudtam nézni annyira elkészültem az erőmmel. Sétáltam egy-két kisebb kört hogy lenyugodjak, mert nem voltam jó bőrben. Akkor néztem a telóra: 21.12 km, 1:55:29 😀 😀 Hát mondom ilyen nincs, hát csak megy ez a két órás dolog egy hétre rá is, mit megy, új egyéni csúcssal! Leadtam a dugókát, jött a papír a hivatalos eredményről: 1:55:41. Akkor csak igaz, megvan újra 🙂

Messze más volt ez mint a múlt heti. Nem volt az a kitörő öröm, persze mosolyogtam mint a tejbetök, de valahol inkább megnyugvás volt, hogy egy két órás félmaraton reális elvárás magammal szemben. Talán ha nem jött volna össze kicsit csalódott is lettem volna, de nem ez történt 🙂 Kíváncsiságból ránéztem az Endora, mik lett a legjobb idők. Ez a látvány sokkolt nem kicsit:

Az 1 kilométeres tempó nem releváns, mert elkeveredett a GPS egy picit 10 km-nél és volt egy 6:40-es kilométerem meg lett ez a 4:19-es, ott kompenzált a drága. A leggyorsabb kilométerem 5:13 volt, de a többit mindet sikerült megdönteni, olyan számok ezek, hogy hihetetlen!

Az idei év lezárásaként még december 7-én vár rám egy maratoni táv Békéscsabán. Most még elvárások nélkül megyek neki, talán nem is kellene erőltetni semmit, de ha 34-36km-ig sikerülne egy 6:20-as tempót menni elégedett lennék. (Még) nem cél a legjobb maratoni idő megdöntése, de ez még változhat előző estig mint most is 😀

Kiírták a 2015-ös UltraBalatont 🙂 Ez rendesen meg is mozgatta a fantáziámat, de természetesen jövőre még képtelen lennék egyéniben végigcsinálni, ezért megkérdeztem az edzéseket tartó Kisházi Lacit, hogy mennyire reális egy 2016-os indulás egyéniben. Első blikkre szerinte egy 12-16 hetes edzéstervvel el tudnék jövőre jutni egy 12 óra körüli 100km-hez és arra alapozva már bátran neki lehet vágni rá következő évben az UltraBalatonnak.

így meg is van a futáshoz a cél jövő évre: 100km 12 óra alatt! Széééép lesz

Még egy kis esti kocogás a közös edzés alkalmával. Ez volt a nagyobbik fiam első edzése, egész héten számolni kellett, hogy mennyit kell még aludni, futócipőben kellett játszani stb. Nagyon ügyes volt, a csoporttagok külön meg is tapsolták!
1 km bemelegítő kocogás után futóiskola volt zilaci vezetésével, amit ügyesen végigcsinált majd egy újabb kilométer levezetésnek. Tetszett neki, bár az még új volt a cipő így picit panaszkodott, de majd hozzáigazodik.

Semmi komoly, csak egy kis kilométer gyűjtés, hagy szaporodjon. Megint 29-es 5 km és órán belüli 10 km sikerült, pedig direkt nem akartam sietni, csak menni ami jólesik, úgy látszik jobb lesz hozzászoknom ezekhez a számokhoz

Egy szombati napra emlékezős, még mindig elnemhivős, fázósesős, zokniavatós (új Nike kompresszionárius), dehidegvaneléglesznyolcis ma reggel. Küzdöttem a tegnapi jó hagymás carbonara-val, de közbe megint csak lett tempó, amit csak nem értek de mindegy. Az utolsó kilométer okés, ott trappoltam, de a többit ki futotta?

8,24 km 5:45-ös átlaggal