Még nem voltam biztos benne, kell-e a lábamnak, mert tegnap is eléggé fájt, de úgy döntöttem egy 5km-es kocogást megérdemel. Öcsémmel és kollégámmal is meg volt beszélve, hogy jönnek, pletykálva kocogtunk volna, de nem jöttek. Így a picit szemerkélő esőben saját tempóban vágtam neki a dolognak, ami egyre gyorsult… Nem akartam széthajtani a lábam, de olyan jól ment, hagytam 🙂 Sikerült is 5 km-t teljesíteni, 5:37-es átlaggal ami bőven a megfelelő kategória nekem.

Igazán különleges futásra készültem a hétvégén, ugyanis mikor nekiindultam, a kilométer számlálóm 995km-t mutatott. Az idei évre egy nagyravágyó cél volt az 1000 km lefutása, januárban mikor eldöntöttem el se tudtam képzelni hogy lesz meg, főleg azért, mert januárban és februárban összesen valami 50 km futottam. Szorgosan gyűjtögettem hol hosszabb hol rövidebb távokat, lett félmaraton, majd két maratoni táv is, a legerősebb hónapomban közel 175 km-t futottam.

Itt álltam a kapuban és egy kényelmes, kellemes hosszú futással terveztem átszakítani a képzeletbeli 1000-es szalagot. Szombat délután tudtam csak menni, míg a család aludt egyet, utána vendégek jöttek, így az ünnepi maraton próba elmaradt, de egy 30-ast bevállaltam. Most annyira nem érdekelt az idő, szép nyugodtan készítettem el az italaimat a kutaknál, kényelmes tempóban futottam és egy picit más technikával ráadásul. Persze nem 30 km-es futással kell átállni és gyakorolni, de hát ha egyszer kíváncsi voltam 🙂 Persze meg is lett a böjtje, kikészítette a vádlimat, még most két nappal utána is érzem, túl lett erőltetve.

Tüdővel bírtam, tempó se volt rossz, ment minden a maga módján és meg is lett az 1000. km sikeresen, kellemesen szemerkélő esőben. Este volt kis ünneplés is részemről a haverokkal, nagyon fárasztó nap volt maradjunk ennyiben 😀

A kemény hétvége miatt adtam a lábaimnak egy plusz szabadnapot, rájuk fért, nagyon elfáradtak. Egy kellemes 5 km elég lett volna átmozgatni őket, de mivel a héten csak két futás van tervben, így résztávozást tartottam.

A menü:
4x500m = 2:05-2:15 között
4x200m = 40-42 másodperc között
4x100m = 17-19 másodperc között

Nagyon kikészített, de jól esett mikor abbahagytam 😀 Ezzel január óta megtettem 994,5 km-t amit nem gondoltam volna, a hétvégi hosszú futásom pedig méltó lesz remélem az 1000 km átlépéséhez!

Nem szoktam két egymást követő nap edzeni, hogy az izmok is jussanak kis levegőhöz és regenerálódhassanak. Ez a hétvége kivétel volt egy terep futó verseny miatt, ahol nem mertem 30 km-en elindulni, mert a terep sokat kivesz az emberből, így maradt a 12 km-es táv. Igen ám, de kellett hosszút is futni, így szombat hajnalban nekilódultam egy 30-asnak.

A héten sokat esett így beöltöztem rendesen, ami amiatt kár volt, hogy iszonyat magas volt a páratartalom. Így az izzadással nem volt gond, de valahogy a párás levegő jót tesz a teljesítményemnek. Indulás után már 4-5 km környékén 6 perc közeli kilométereket futottam így bevillant, hogy mi lenne ha csak egy félmaratont futnék, de akkor csúcstámadással. Aztán mondtam magamban kell a táv, hagyjuk, maradjon az eredeti terv. Kis idő elteltével viszont kombináltam a két dolgot és kitaláltam, hogy megpróbálom a 30-on belül teljesíteni a 21-et. Ez akkor jó ötletnek tűnt.

Nyomtam ahogy levegővel bírtam, a lábammal nem volt gond, be-be néztem 6 perc alá. A frissítők elkészítése, elfogyasztása igényelt vagy két percet, ezt még nagyon kell gyakorolni, mert az a rohadt gél nehezen csúszik. Mindszentről visszafordulva még 4 km várt rám, ment a tempó, de a végére kezdtem elfogyni. Lestem az időt, láttam nehezen lehet meg a dolog, így az utolsó kilométerre kicsit rákapcsoltam, ami a lábamból telt. 5:48-as kilométert mentem, ami jó jel, hogy 20 km után még ennyi erő volt bennem hajrázni, a rossz, hogy alighogy meglett a 21,1 km, meg kellett állnom, inni, sétálni, magamhoz térni, mert kihajtottam magam. Visszaértem Mártélyra és kerestem egy kutat, ahol tankolhatok.

Itt jött el a következő probléma, ugyanis két kútnál is megálltam, de egyik sem működött. Fejben nagyon rossz volt újra elindulni és reménykedni, hogy hátha az utolsó lehetőségnél működik. Szerencsére működött, ittam mint a teve és uzsgyi az utolsó 6 km-re.

A gondjaim fokozódtak, ugyanis túlterheltettem a térdem és elkezdett nyilallni, de úgy, hogy meg-meg bicsaklott a lábam így újból sétára kellett váltani és próbálgatni elmúlt-e. Addig bekevertem az izot a kulacsba és szerencsére elmúlt a térdfájás, így 6:30-6:40 körüli kilométerekkel trappoltam haza. Akkor már látszott, hogy ebből bizony legjobb 30 km lesz, de nem hajráztam, nagyon elfáradtak már a lábaim ekkorra.

Végül 3:13 lett a vége, ami közel 10 perces javulás még a problémák ellenére is és itthon derült ki, hogy 5 másodperccel megjavítottam a legjobb félmaratoni időmet is 🙂 Nagyon kemény volt, itthon küzdöttem a lábaimmal rendesen.

Vasárnapra az említett 12 km-es terep futó verseny volt betervezve. A sok eső miatt gondoltam, hogy nem lesz sétagalopp és hát ugye a 30 km se múlt el nyomtalanul. A szervezők nem voltak a helyzet magaslatán, volt aki 10 órát mondott a rajtra, volt aki 9-et. Frissítőpont nem volt, de erre volt aki nem készült fel és alig bírta végig, szerencsére vittem kulacsot. Végül 9 órakor volt, így sebtében bemelegítés, gél elfogyasztás, izo készítés majd uzsgyi. A GPS-em megkavarodott az erdőben így csak az időből tudtam kb. hogy hol járok. Az első 5 km-en elég durva részek voltak, agyagos-saras csúszós, nagyon figyelni kellett nehogy elessek vagy a bokám bánja. Nem futottam gyorsan be akartam érni, kellemes 7 perc alatti kilométerekkel meneteltem és próbáltam élvezni a friss levegőt és „gyönyörködni” a tájban. A mártélyi holtág ártere nagyon szép, volt fel a töltésre, le a töltésről (ezt a combjaim már nehezen viselték), volt kis aszfaltos szakasz is, itt képes voltam 6:18-ra is (ekkorra már helyreállt a GPS-em), mentem, de a végére már nagyon fájtak az izmaim. Feltűnt a cél, ahová nagyon kellemes tempóban értem be, nagy lökést adott a hangosbemondóban elhangzó nevem, a taps, a zene. 1:21-es idővel értem célba, tökéletes volt mára, nagyon elfáradtam, de frankó, hogy bírták a lábaim ezen a nehéz terepen, állítom felért egy 16-18km-es aszfaltos futással.

Megtetszett a dolog, lehet a következő szezonra beruházok terep futócipőre és hátizsákra, aztán körbejárom, egész más terhelést kapnak a lábak, ami azért jó ha nem mindig ugyanazt csinálják 😉

Ma ismét gyorsat futottam, de most tudtam, hogy gyorsat kell. Ez a legritkább esetben szokott sikerülni. Most is erőltetett szenvedős cucc volt, de meglett, 26:43-al, ami életem második 26-os 5 km-e. Szombaton reggel 35 felett szeretnék futni, vasárnap pedig 12 km-es terep futóverseny vár rám… Fincsi lesz

A mai nap gyorsító edzés volt, ennek lényege, hogy az izmokat kicsit kimozdítsam a hosszú monoton alacsony terheltségből, kapjon a tüdő is rendesen ezáltal rövidebb távot gyorsabban tudok futni, lassabban viszont messzebbre tudok futni.

1 km bemelegítő kör után 4x500m, 4x250m majd 4x100m sprint volt a mai adag. Közte séta vissza a rajthoz. A távokból látszik, hogy egyre kevesebb idő volt regenerálódni 😉

Ilyen se volt még, három egymást követő napon is voltam mozogni. Ma 6,2 km sikerült, beszélgetős, lazább 6:40-es tempóban. Ezzel az augusztust 174 km futással zárom, ami a legerősebb hónapom eddig 😉