Már induláskor éreztem hogy nem az igazi, a reggeli dolog lenyomott rendesen, úgy látszik a sok jó futás után jön egy kis lejtő… de nem baj, legalább a 12 órásra megint toppon leszek 🙂 Nem is csináltam végig az edzést, nem erőltettem…

Egy 8-ast azért összebicegtem

Igazi hideg takony idő volt, csapkodó esővel, széllel, azon vettem észre magam, hogy téli szerkót kell húzzak, átmeneti nem nagyon volt 🙂 Lehet ettől, de sokan nem is voltunk edzésen, Sanyi, akinek a vádlija miatt idő előtt haza kellett menni, Kriszta, Robi meg én. Mivel esett, így visszakerült a papucs, nem volt rossz, bár a feladatról ezt nem lehetett elmondani.

Bemelegítés után 7 x 1000m, sajnos bemelegítés alatt éreztem a bal vádlim én is a keddi után, de nem volt vészes, úgy voltam vele, hogy ha rosszabbodik akkor kiállok. 6 percre kellett indulnunk Krisztával és tök jól sikerültek, meglepődtem rajta én is picit, 4:26-al nyitottam és 4:42 volt a legrosszabb, a többi mind 4:40-en belül, az utolsó három már eléggé izzadtságszagú volt a savasodó lábaim miatt, de igyekeztem az álmomra gondolni és nem a lábaimon aggódni 🙂 Közel se volt fejben ez a mai olyan jó mint a keddi, nyilván a fáradtság miatt, de a vádlim bírta sőt el is múlt a végére.

Sajnos a súly nem hajlandó megmozdulni, 108-ra van ragasztva az a kurva mérleg, de hátha sikerülne a télen 5-6 kilótól megszabadulni.

11.1 km-t szaladgáltam össze ma

Úgy alakult, hogy ma munka után tudtam megoldani a hétvégi hosszút, szerettem is volna egy igazán hosszút, elő is készültem, még kölcsön fejlámpám is volt, a terv: két mártélyi kör. Próba  szandálnak, próba a lábamnak, azonban az első kör vége felé már éreztem, hogy nem szabad erőltetni a másodikat. Egyrészt a lábam nincs még hozzászokva teljesen a szandálhoz, a jobb vádlim alatti lábikra rész már fájt, na meg a tegnapi edzés sem múlt még el, arról nem is beszélve, hogy a tempóm se volt éppen a maratoni.
Persze az első körben, 8-10 km környékén, mikor könnyedén lépkedtem a felhőkön elhatároztam: rámegyek a legjobb maratoni időmre, bruttóban nagyon jól álltam, zsákból frissítettem így csak sétálnom kellett nem pedig megállni, néha néha kellett csak az elején igazítani a szandin, 5 km után tökéletes volt végig, szóval jónak tűnt minden, de az utolsó 3 km-en nagyon leromlottam, tartottam a 6 körüli időket, de már összeszorított szájjal és nem kockáztatva egy esetleges lábsérülést úgy döntöttem megállok és a hétvégét a pihenésnek szánom.
22 km összegyűlt azért, 2:13-as bruttó idővel, ami 6:04-es ezreket jelent, elégedett vagyok vele és jól is döntöttem, nincs tüske. Idei legerősebb hónapom 280 kilométerrel.
https://connect.garmin.com/modern/activity/1385281945

A megszólítást a nejemtől vettem, ugyanis az avató futáshoz a szandál mellé felvettem a kompressziós száram is, hogy segítse kipucolni a salakanyagot és azt mondta úgy nézek ki, mint egy (elhízott) spártai katona. Saru, mezítláb és lábszárvédő 😀
A próba menetre elcsórtam a kiskölköt az anyjától, így babakocsival eredtem neki, a ki tudja mennyinek, 5 km-t terveztem, de 10 lett belőle 🙂
Lementem a pályára és hát persze a szandál össze-vissza mászkált a lábamon, de mivel gondosan bemagoltam a hogyan állítsuk be a szandit, a negyedik próbálkozásra tök frankó lett, nem mászott el, nem szorított, nem dörzsölt, hozta amit vártam tőle, sőt.
A talp keménysége megfelelő ahhoz, hogy a talpam tudjon dolgozni, de egy kavicsot csak enyhe nyomásként érzékel nem szúró fájdalomként.
A futótempóm kocsival tök meglepő  lett, 6 perces volt, nem is megerőltetően, rosszabbra számítottam, imádtam minden percét!