A cég ahol szoftverfejlesztőként dolgozom lassan befejezi az M43 autópálya befejező szakaszát ami Makótól a határig tart. 23 km. Mivel egy fontos átadáshoz érkezik a projekt hamarosan így a dolgozókat meghívták egy biciklitúrára, oda-vissza, az összesen 46 km. Természetesen nekem futnom kellett (így megvolt a hétvégi hosszú edzésem is) 🙂 Az úton 3 frissítő pontot is felállítottak, ahol leginkább víz volt ami engem érdekelhetett, de meglepetésként egy helyen fagyit is adtak kérésre 😉 Így tudtam, hogy a legjobb ha viszem magammal az összes frissítőmet, ami a következőkből állt: szőlőcukor, asz(f)alt áfonya, sajtos pogácsa és a hátizsák tartályába izo-t töltöttem nameg magnézium, sótabletta. Kicsit aggódtam az időjárás miatt korábban, de ekkora mázlim nem lehet, tökéletes (ezt értsd úgy, hogy tökéletes) futóidő volt. 17-19 fok végig felhős, egy percre sem sütött ki a nap, a határ felé kicsit szemerkélt az eső az kimondottan jól esett 🙂

A terv az volt, hogy fél óránként iszok pár kortyot majd óránként eszek mindegyikből, tartom a 7 perces kilométereket és így öt és fél órát szántam a sztorira. A többiek 10-kor rajtoltak, én már korábban nekivágtam, fél kilenckor rajtoltam a „csupa érdekességet tartogató” futásra. Ez utóbbit nem véletlen tettem idézőjelek közé, itt az Alföldön rettentő sok látványosság van, tudtam,  dögunalom lesz az egész, de nem baj, fejben is erősnek kell lenni, jó kis edzés lesz arra is. Zenét vittem volna, legalábbis a nejem hozta volna utánam ha nem adja oda valakinek akiről nem tudtam kicsoda, így magamba való beszélgetéssel és videók készítésével töltöttem az időt 🙂 Sajnos a frissítők elfogyasztása elég sok időt vett igénybe, de addig is sétáltam, kicsit kizökkentem a monotonitásból.

Rajt

Kollegám versenybringával ejtette meg edzését szintén, ő oda-vissza kóringyált, összetekert valami 170 km-t 🙂 Ami színt vitt a monoton utazásba zaok a munkások, akik dolgoztak még ezen-azon a pályán, szerintem azóta is azon agyalnak mi a francért fut valaki az autópályán, mert úgy néztek rám mintha minimum pucér lennék vagy valami földönkívüli, kaptam beszólásokat meg volt szurkolás is. Sikerült tartani a tervet, nagyon jól mentem, de direkt visszafogtam magam a tempóban, mert 1 óra után már kellően bemelegedett minden és toltam volna, de időm volt dögivel, nézelődtem és továbbra se láttam semmit, kicsit videóztam, kommentárral, ezt megtaláljátok majd alul összerakva 🙂

Íme pár tök izgalmas kép:

Igazából gyorsabban telt mint amire számítottam az elején, mikor már éreztem, hogy kezd elég lenni, akkor láttam az órámon, hogy kajaidő van, a szőlőcukor gyorsan helyretett, az áfonya hosszabb távon adott egy kis kraftot a sajtos pogi meg végre sós volt és volt mit emészteni a gyomromnak. Tudtam tartani a tempót és terv szerint teljesítettem a 46km-t 5 óra 30 perc alatt. Nagyon elégedett vagyok magammal, semmi erőlködés, szétesés (jó persze mert nem sütött a nap), fejben képben voltam, nem zavart hogy nem volt zene, visszaúton a bringásoktól jól esett a hajrá meg legalább történt valami, de 90%-ban egyedül voltam. Sajnos a cipőm teljesen tropa, de végre az a hír, hogy jövő hét hétfő vagy kedd már érkezik az utód. Annyi kilométert futottam amekkora lesz 🙂

Itt pedig egy kis összevágott videó a legizgalmasabb részekről, popcorn-t elő 😉