Felébredt ma basszus.

Egy 10 km-es kocogás várt rám még a hétvégén, aztán jövő héttől megint durr bele bumm. Le is mentünk (most anyuka is jött velem kocogni) és bemelegítés után nekivágtam. Olyan jó haladós tempóban, nem is akartam sietni. A nem akarásnak egy 6 perces első kilométer lett a vége, ekkor borult el az agyam és elkezdtem gyorsítani. Sajna a telefon nem volt a helyzet magaslatán, de a szervezetem igen. Toltam ami kifért a csövön (az előző napi borozás azért hagyott nyomot) és bár 3,5 km körül jobb oldalt a tüdőm elkezdett szúrni ami nem csillapodott, igyekeztem nem lassulni. Végül nem sokkal maradtam el az egyéni legjobbamtól 5 km-en, 27:25-öt mentem ami 5:29-es átlag! Kis levegő kapkodás meg hányinger, de aztán még egy utolsó kört kocogtunk anyukával immáron az ő tempójában.