Tudnék csúnyábban is fogalmazni a cím kapcsán, talán akkor jobban kijönne a lényeg 🙂 De nem fogok és próbálok egy kellemes beszámolót adni a mai futásról.

Szóval ha nem lenne elég a táv, menj terepre, végy egy csipet esőt a megelőző napokban, rengeteg szúnyogot és a tetejére amolyan koktélcseresznye jelleggel vedd fel a szétkopott talpú papucsod! Azt hiszem kimaxoltam a dolgot, talán ha egyik lábam hiányozna és ugrálva kellett volna menni az még plusz lenne, de az meg nem futás ugye.

Eredeti kiírás szerint július 16-án lett volna a verseny, ám előző este akkora vihar volt, hogy le kellett fújni. Így került át július 30-ra, ami miatt sajnos sokaknak nem volt jó 🙁 közte a futó csoportbeli társamnak Endrének sem, de Máténak meg így lett jó, így volt ismerős.  A verseny egy 7 kilométeres körön zajlott aminek fele az ártérben 2 kilométeren tanösvény, 1.7 km-en pedig erdész út összetételű volt, a fordulónál frissítőpont majd egyenesen fel a gátra és kb. 2 km-en beton majd 1.7 km-en murva. Látható, hogy simára kopott, kb. 2 mm vastag talppal rendelkező Crocs-ra mindent lehet mondani, de hogy idevaló lenne azt nem.  Persze minek jöttem akkor benne ugye? Mert messze a legkényelmesebb eddigi lábbelim és úgy voltam vele, kipróbálom milyen lesz. Szerettem volna venni egy újat, de 45-ösben hiánycikk, emiatt írtam is a Tesco-nak, a talpvastagság miatt jobb lett volna.

Megérkeztem időben a helyszínre és akkor tudatosult bennem, hogy az addig olvasott aszfalt-murva a gát kapcsán az nem arra vonatkozott, hogy aszfaltos a gát és murván kell lejönni a gátról, hanem hosszú a murvás rész. Kipróbáltam rajta bemelegítésképp a futást: akár mezítláb lettem volna. Persze ezért hordom, de ez így nem lesz jó, kénytelen voltam a szélén a bukszusba menni, ami bokáig ért, tehát 2-3x nehezebb volt futni benne 😀 Jól van Csicsó, ülj le, egyes! A kavicson futásról ez a dal jutott eszembe:

https://www.youtube.com/watch?v=s1dFwh8Mmnc

Kipakoltam a frissítőket, két körönként terveztem hosszabb szervizt, magnéziummal, sótablettával, kajával, közte mindenhol víz, kóla és kis perec vagy szőlőcukor. Most először vittem 2x25ml L-Carnitine-t a savasodás elkerülése végett, egyiket fél órával előtte toltam be, másikat meg a negyedik kör után, tették a dolgukat szépen, fogom használni a jövőben is.

9:00-kor elrajtoltunk, nagyon kíváncsi voltam a pályára végig, hogy mi vár rám, 7 körön keresztül. Pár kép a pályáról, a legbelső bukszusról nincs kép, pedig megérne egy misét az is 🙂

Hát eléggé betojtam az az igazság, a tanösvény nagyon jól futható volt, kellemes csak vizes föld, persze mindenhol fatörmelék, de nem bántotta a talpam, utána jött a kellemetlenje, az erdész utak, kevesebbszer járnak rajta, tócsák, csúszós sár. Kétszer majdnem sikerült perecelni egy istenest, de igazából a cipősök is csúszkáltak, szóval nem volt gáz, csak a rohadt sok szúnyog meg bögölylégy, de ekkor mér képben voltam agyilag, nem zavartak, meg ha futottam nem tudtak landolni. A levegőt az erdőben ahhoz tudom hasonlítani, mintha a szelektív kukát megpakolod félig zöld cuccal, fűvel, dinnyével stb. kint hagyod a napon két napig majd felnyitod és szippantasz egy mélyet. Ha nem ilyen volt, akkor viszont egy tisztáson voltál ahová tűzött a nap. Egy kis patakon is át kellett kelni, két lépcső is volt: egy csúszós meg egy nagyon csúszós. Gondoltam ez majd 47 km-el a lábamban biztos nagy élmény lesz lelépcsőzni meg fel 😀

A fordító pontnál már ittam vizet 3.5 km után, brutális pára volt és meleg, aztán jött a másik kedvencem, egyenesen fel a gátra.. persze első körben nem gond felsétálni. Ott jött egy kis kavicsos beton majd egy tök sima rész, háh mondom ez az én terepem, mégsem végig murvás, ahogy azt addig hittem, toljuk neki. Pulzuskontrollról nem nagyon volt értelme beszélni, az erdőben 6:40-es tempónál a 150 felső felét verdeste, a gátra kiérve a napsütésben meg elértem a 160-at is, igaz ott legalább ment a 6 perces ezer, amíg beton volt 😀 Itt tolhattam el a dolgot, mert vissza kellett volna venni. Egyrészt a puha talaj meg a növényzetben kommandózás jobban szívja a lábat, a gáton meg felesleges volt olyan gyorsan futni, a legjobb 50 km-es időmet egyértelmű volt, hogy nem itt fogom megdönteni, de hát ki kellett maxolni a szivatást ugye.

A murvás rész maga volt a pokol (persze úgy kell neki, tudom), esélytelen volt futni rajta, mint egy rögtönzött akupunktúra kezelés olyan érzés volt minden lépés, úgyhogy tuti minden belső szervem kapott kezelést 🙂 így inkább kimentem a fűbe (gazba), ami meg rohadt nehéz volt… a harmadik körben vettem észre, hogy mellette megy egy műút, ami jobban futható, így alig maradt a végén egy kis murvás szakasz és egy nagyon frankó kút is volt rajta, hideg vízzel!

Amit tudtam ettem, de szilárdat alig bírtam magamhoz venni, próbáltam amennyit lehet inni, de az meg nem volt jó a gyomornak futás közben, így vittem magammal minden ponttól egy két decis ásványvizet, ami 2 percig volt hűvös, ebből kellett magamat locsolni meg inni, igazából elég volt.

Teltek a körök, minimális lassulással megvolt 4.5 kör, aztán kezdett fogyni a cukor. Az elején a felesleges erőlködés kezdett kiütközni, a locsolás miatt mindenem csurom víz volt, a zoknim is a gumipapucsban (cipőben is az lett volna nyugi) és a felázott talpam is kezdett szólni, hé, ez már lassan fáj. Egyre többször kellett kicsikét belesétálni és a fejem is kezdett húzni, de menni kellett, mert sose lesz vége. Ahogy tudtam haladtam, korcsolyáztam a pocsolyákon, tipegtem a betonon és egyre több időt töltöttem frissítéssel. Persze senki se volt a helyzet magaslatán, mindenkit megviselt a meleg. Az utolsó kör, borzasztó volt már. Igazából csak a talpamnak, mert a lábaim – comb-vádli- rendben voltak, nem görcsöltem, lett volna erő, de a cukorhiány és felázott bőr kellemetlen volt nagyon.

Alighogy elindultam a körön, két akkora robbanás volt, hogy soha nem hallottam még ekkorát, hallgattam is, hogy jön-e sikítozás vagy bármi utána, de aztán kiderült mi okozta, ettől megnyugodtam, manapság sajnos nem lehet tudni.

Az erdőben egyre többet sétáltam és mivel egyedüli futó voltam ekkor már a pályán, ezt a szúnyogok is látták, szabályos támadást indítottak ellenem és a széteső elmém is túl sokat foglalkozott a zümmögéssel, ettől meg jobban nem lettem ugye fejben… végre elértem a fordítót, mondom, már csak 3.5 kilométer, nagy része beton, menjünk legyen már vége, a szervezők is bontották a sátraikat, de nem ment. Nem is akartam hogy menjen, csoszogtam ott mint nagyapó a WC felé mamuszban a hajópadlón és ott akkor belemicsodáltam az egészbe. Még kérdezték kérek-e valamit, de csak be akartam érni. Néztem az időmet, katasztrófális, addig röhögtem a verseny közepe felé, hogy 7 óra alatt szeretném megcsinálni, hogy valósággá vált.

Egy utolsó kutas frissítés után végre megláttam a célt! Már csak sétáltam szédelegve, egyik szervező aranyos volt, elémjött, nehogymár 7 órán kívül legyen, de akkor én már kifejezetten szerettem volna hogy kívül legyek 😀

Sikerült: 7 óra és 4 másodperc alatt tudtam le az órám szerint 51.3 km-es távot. Azonnal nyomtam egy kis cukrosat és leültem. El nem tudom mondani milyen jó érzés leülni 7 órányi talpalás után és persze gyorsan helyre is jöttem ahogy a cukrom helyreállt. Akárki akármit mond: akkor is a papucs miatti más futótechnikának köszönhető, hogy most is a combjaim rendben vannak és simán keltem fel ülésből vagy guggolásból, izomfájdalom nélkül. Gond nélkül szálltam ki a kocsiból, kádból és amikor a talpam is megszáradt, majdnem tünetmentes lettem 🙂

Pár kép a befutóról és a befutóéremről illetve az eredmény hirdetésről, ugyanis a második helyet szereztem meg a férfiak között!

U.I.: A Facebookon említettem, hogy a második hely elérésében van egy kis csavar: ketten voltunk a férfiak között Mátéval, de ehhez végig kellett menni 🙂 Neki nagyon gratulálok, 5 óra 33 percet jött és ő se volt boldog, pedig bírja a meleget 😀