Kis csoportunknak közös hosszú futást szerveztünk mára. Többen kiléptek komfort zónájukból és az eddigi leghosszabb távjukra vállalkoztak.
Hogy miért Delta? Mert valami apropót csak kellett találnom és ezen a napon indult útjára annak idején a Delta tudományos híradó Kudlikkal 😀
Egy órakor találkoztunk a futópályánál a hosszabbat futókkal majd a város határában csatlakoztak hozzánk a kicsit rövidebbet futók. Mártélyra futottunk át, ott az üdülőterületen egy kis kör majd irány vissza. A tempó kényelmes beszélgetősre lett belőve, megvártunk mindenkit, a teljesítés volt a cél, nem a rekordok felállítása. Gyönyörű napsütéses időnk volt, ideális!
Két kollegina hamarabb visszafordult, nekik a 12-13 km (nem tudom mennyi lett pontosan) is bőven felette volt az eddigi leghosszabbjuknak, mi pedig mentünk tovább a két önjelölt félmaratonista első bálozóval. Ezúton is gratulálok Kandó Tamásnak, aki ugyan a végén azt mondta menjünk nyugodtan, ő lesétálja a végét, de csak megcsinálta 2:24 alatt 😉
A hölgy aki szintén élete elsőjét teljesítette, 24-ig meg se állt, nagyon jól bírta, mi meg picsogtunk, az az igazság, elfáradtam én legalábbis, a tegnapi pici borozás nem múlt el nyomtalanul, főként szomjas voltam. A végén jól esett a kóla. Mivel én a rajthoz is futva érkeztem, így közel 26 km gyűlt nekem, 6:30-as átlaggal és ezzel a kis kísérő futással életem legerősebb hónapját zárom, nem értem hogy lett ennyi, de 273 km-t futottam januárban, majdnem 100-al többet, mint az eddigi 😀