Csepergett mikor elindulatam itthonról, így a Pirelli esőgumiját húztam a cipő talpára és óvatos tempóban mentem le a pályára a csoportunk közös edzésére. Szerencsére csak jobban rákezdett, így kicsit fázós volt az edzés, ami főként kényelmes, örömteli kocogással telt az elején kis futóiskolával. A vérnyomásom egész nap az egekben volt, jó volt kis levegő és azért a fokozókat rendesen megfutottam, hogy kikormoljam a rendszert.
A kocogást kihasználtam arra, hogy chiszoljam a technikát, főként arra mentem rá, hogy annyi időt ne töltsön egy lábam a földön, kicsit jobban kapkodtam, természetesebbnek hatott, nagyon jól esett (az eső is :)). A tempóról nem sok fogalmam volt, valahol 6:30-6:40 körül lehetett, tehát a jövő heti tervezett versenytempóm. Bíztató, hogy nagyon kényelmesnek éreztem, semmi sem fáj, légzés laza, orron át… még az is lehet, hogy sikerül? 😀