Hét indító reggeli futás. A cél a ChiFutásból eddig elolvasott és nem elfelejtett részek gyakorlása. Így nyilván nem a gyors futás volt a cél, de meglepő eredmény született.
Az edzés első részében próbáltam a teli talpra érkezést megvalósítani, előredőlni és odafigyelni, hogy a vádli és boka laza legyen, ne feszüljön, ne rugaszkodjak el róluk, hanem csak hagyjam megtörténni a dolgokat és „felső combból” futni Valami nem állhat még jól a struktúrában, mert a derekamat éreztem, hogy fájdogál (vagy eddig volt rossz és a rosszhoz idomult hozzá?).
A második részben, már mellévettem a légzést is. Csak orron át vettem levegőt, ami a hát ugye a hideg levegő miatt, tudjátok, szóval voltak akadályozó tényezők, de megszabadulva tőlük ment rendesen a dolog. Bőven elég volt a levegő a 3 km-en keresztül, figyeltem a ritmusra illetve, hogy „hasba” lélegezzek, ezzel is pumpálva ki-be a levegőt. Persze néha túl sok lett a figyelnivaló, akkor kicsit szétesett a dolog, de összeszedtem magam, laza vádli, gurul a láb, mozog a has és mégy még egy kört.
A telemetriai rendszer folyamatos figyelése mellett eltelt az idő gyorsan, 7.21 km-t mentem 42:36 alatt, ami 6 percen belüli átlag, orrlégzéssel… Abszolút nem volt megerőltető a futás, mikor előzni kellett, csak jobban megdőltem és vitt Newton előre. Tetszik a dolog, de még nagyon messze a cél.