5 nap pihenőt bírtam ki a szombati 12 órás után, fejben már nagyon menni kellett, vágytam futni, már jó emlék volt az a 90 km és amint lesz lehetőségem újra menni fogok az biztos 🙂
Az edzővel megbeszéltük, hogy januártól szeretnék újra rendes munkát végezni, addig is marad a heti 2-3 futás, de minden kényszer nélkül, ahogy jólesik, most úgy igazán elégedett vagyok, nem vágyok további lehetetlenekre (szigorúan egyelőre) csak élvezni szeretném a futást.
Ebben a szellemben látogattam le a mai edzésre a csoporthoz, hogy az amúgy szerdára már tökéletes állapotban lévő lábaim egy picit átmozgassam. Sipka János István​ áldásos munkája érződött, semmi bajuk sem volt, kár hogy az agyam nem masszírozta ki, mert én hülye beálltam a többiekhez az edzést végigcsinálni kocogás helyett 🙂 Persze nem teljes erőbedobással, csak olyan 80%-osan, de a végére megérezték a lábaim:
3000m : 15:55
2000m : 10:30
1000m : 4:40
Összesen 10,3 km gyűlt az este folyamán, ezzel meg is van idénre 2500 km, amennyi még lesz annyi lesz, ezt a kényszerem is elengedtem, éljen a mosolyogva futás!