Ma a szokásos esti hét órás edzést ejtettük meg a csoporttal, de ezúttal meglepő volt, hogy hazafelé kocogva volt igazán komfortos a futás, egyszerűen fáztam edzés közben. Igaz nekünk akik hétvégén hosszút mennek kicsit könnyített edzésünk volt, csak 4×2000 méter és nem kellett közben csillagugrás meg ilyesmi, de 12 perces indulás volt ha pihenni is akartunk kellett kicsit gyorsabban menni. 5:30-as tempót lőttünk be és megbeszéltük a hétvégi eseményt ki merre és mi hogy, aztán végül a fokozatosan sikerült gyorsulni, no nem sokat persze, de 11 perc alá hoztuk a végét.

Ez az időjárás rengeteget jelent nekem, ami a szegedi maratonon 6:30-as tempónál volt 155-ös pulzus, az most 5:30-asnál volt, ami nagyon tetszik és mellette tudtunk dumálni, jól éreztük magunkat. Nekem – a 100 kilón túliak világában élőnek – ez nagyon nagy eredmény és tök fasza nah 🙂

Itthon aztán isteni kacsazsíros kenyér, töpörtyű, lilahagyma és csalamádé várt, utána kis puncspudingos tejbegrízzel… muszáj a raktáraimat feltölteni szombatra 😀 😀

Volt azonban egy futás szempontjából fontosabb esemény is ma, ami tök véletlen jött szembe velem – véletlenek pedig nincsenek 🙂 – a kedvenc görög hosszútávfutómról egy egyórás dokumentumfilm, amiben ő mesél az életéről, a kezdetekről, felvételek versenyekről. Hatalmas alázat van benne a futás iránt és olyan elképesztő a fizikuma és annyira szimpatikus a hozzáállása, hogy gyakran fogom ezt a filmet újranézni, az tuti… Ha tudjátok ne hagyjátok ki!

U.I.: úton van a szandálom, nem akarom elmondani mennyire várom már az első mezítlábas futást benne, szerencsére jövő héten napközben még jó idő lesz 😉