Nem is tudom hol kezdjem, olyan fantasztikus volt a mai nap. Tavaly életem első maratoni távjával ünnepeltem a születésnapomat, sivatagi forróságban ugyan, de ha egyszer aznap van akkor aznap van, meg kell próbálni. Akkor sikerült, meglett a táv maradjunk ennyiben, mai fejjel totál hülyeséget csináltam, csoda, hogy meglett.

Idénre mást szerettem volna, már hétvégi hosszú futásaim része a 40-44 km szerettem volna minden eddigi távomat felülmúlni, ami a Híd túl messze van túra 54 kilométere volt. Ehhez persze a számmisztikát hívtam segítségül, valahogy ki kellett találni a távot. 34 éves lettem, a 34 kilométer (bocsánat) snassz. Nem kihívás már szerencsére, kell egy keményebb cél. Mivel két éve futok kb., így mondom szorozzuk össze őket, legyen 68 kilométer. Ez egy darabig maradt is, aztán bevillant, hogy a születési évem utolsó két számjegye még vonzóbb, még betegebb, 81 kilométer.

Menjünk rá, írjuk össze, tervezzük meg, soha nem jártam 53-54 fölött, minél többet kocogok felette annál több tapasztalatot sikerül szerezni. Papíron 10,5 óra alatt meglett volna 😀 A hétre szabadságot vettem ki, mindent alárendeltem a fejben való felkészülésnek, megvettem a frissítőket, elintéztem mindent. Mivel egyedül terveztem, így, hogy elérhető közelségbe legyen a frissítés városunk frankó rekortán pályáját jelöltem ki helyszínnek. Van a közelben WC, kút, egy része árnyékos (mondjuk ami nem az durva), padok ahová letettem a szatyrom.

A frissítőim a következőből álltak: szőlőcukor, mazsola, sós vajaskenyér, víz (később kaptam kólát is), aminosav és sótabletta, magnézium. Egy nagy kör a pályán 1530 méter, ebből kellett volna 53-at teljesíteni, tekintettel a melegre minden körben ivás, 4 körönként (6 km) nagy frissítés, akkor ettem mindegyikből és papírra vetettem hol tartok. Négy kört még furcsa elmeállapotban is meg tudok jegyezni, ezzel nem is volt gond. Vittem vazelint is ha beüt a gyomor krach újra tudjam kenni a súrlódó részeket 🙂 Ebből a szatyorból volt összesen három, ha ellopnák a padról csak szólok öcsémnek, hogy hozzon le egy újat, ezen ne bukjon el a sztori, szerencsére nem bántották.

Szintén a meleg miatt hajnal ötre tettem a rajt időpontját. 4-kor keltem, vazelinezés, kis reggeli, öltözés és séta le a pályára. A városban senki, de senki, totál kihalt volt, na mondom jó kis poszt-apokaliptikus kép és én meg megyek szétütni magam elsőfokú hőségriasztásban. Leértem a pályára, hát egy futó már tölti az üvegjeit… mikor megláttam kicsoda, na micsoda véletlen (nem volt az :)) Kis Jani futótársunk aki nemrég teljesítette a 7 nap 6 maraton versenyt a sivatagban 12 kilós hátizsákkal. Mondta lejött megnézni mi újság, ekkora hülyeségben (mondja ő) még úgyse vett részt, az elejére elkísér. Van közös ismerős, mondom biztos hallott róla mire készülök.

Öt előtt pár perccel rajtoltunk egy harkály kopogtatására, a céltempó 7 perc volt. Kellemes hűvös volt még, jól esett a futás, bár izzadtam rendesen és a pályára is szállingóztak a futók hat körül, mi róttuk a köröket, beszélgettünk, hallgattam az elképesztő történeteit a futásairól, déli sarkotól kezdve a különböző maratonokig, a sivatagi versenyen át… szaladtak a körök, ittunk, röhögtünk, majd 6-7 között 3 csoporttársam jelent meg a pályán, gondoltam meló előtt kicsit kocognak (ekkor még galád tervük rejtve maradt előttem :)), aranyosak voltak, velük is ment a trécselés, majd kb. egy óra után ők megálltak, majd újabb csoporttárs, mondom most mi lesz, mindenki megjelenik itt óránként? 🙂

Ezek összefogtak a hátam mögött és beosztották ki mikor jön nekem segíteni, egy-egy órára, pár körre, hoz friss vizet, kérdi kell-e valami. Kaptam kólát, csokit, még szőlőcukrot stb. és nagyon örültem, hogy kis csoportunk ilyen dologgal kedveskedett nekem. Bár azt megjegyeztem viccesen, hogy leszervezem a napot, hogy egyedül lehessek a kedvenc hobbimmal, zenét hallgatva, csendben (ahogy melegedett az idő azért már a beszéden is spóroltam, mert vitte a pulzusom) erre jönnek és szóval tartanak 😀 Persze ezen nem múlott semmi és igazán kedves gesztus volt a részükről és ez csak a kezdet volt.

Teltek a körök, én mindig csak 4 körben, egy frissítési ciklusban gondolkodtam, nem akartam belegondolni mennyi van hátra. Fél négyig volt a terv, már három(!) órája kocogtunk és még csak reggel nyolc volt. Ezek a négy körök jól számon tarthatóak voltak és ha vége volt volt egy nagyobb szünet, kaja stb. De jött a meleg…

Az a meleg, ami nem a barátom, sosem bírtam, a 15 kiló túlsúly, amúgy is izzadékony vagyok, itt meg már a hűvössel csurom víz volt a pólóm és kikezdte a csöcsömet, a pólót le kellett venni. Ezt később felkötöttem a fejemre így védve voltam a nap elől. Nagyon féltem tőle, de tényleg, olyan gyomoridegem volt már két nappal a futás előtt, hogy enyhe hasmenéssel küzdöttem, a vicc, hogy három(!) kilométer után már mennem kellett WC-re 🙂 Ugye milyen jó, hogy volt nálam vazelin 🙂 Ez az esemény még a maratoni táv után megismétlődött, aztán nem volt gond vele. Szóval szó szerint fosás volt a naptól így egy nagyon jó cikkben olvasott javasolt frissítési metodikát vetettem be, 10 percenként (kb. körönként) 1,5-2 dl víz. A hatás elképesztő volt, de tényleg, az első pisilési inger után olyan boldog voltam, és most bocsánat, de ez vele jár, a színe is rendben volt nem volt nyoma kiszáradásnak. Szerencsére aztán az ingerek szaporodtak, szóval tudtam, ezzel nincs gond. tudtam enni is mindent minden frissítésnél, éreztem is hogy kicsit feltöltött, aztán a 3-4 körben ahogy haladtam előre a távval egyre hamarabb ürültek. A negyedik kör végére már megváltás volt egy kis pihi, kaja. Persze egyre nyúltak az ivások, a hűtés, az evés, így szép lassan elnyúltam a tervezettől, de nem ma volt a napja annak a „tempónak”.

Nem is csináltam ebből gondot, egyedül kb. 1 órát voltam persze ebéd után 🙂 Itt zenével toltam, jöttek a balatoni emlékek a szupermaratonról és lassan ugyan de haladtam előre. Addigra már pont nem érdekelt, hogy milyen iszonyat monoton egy körpályán körözni, mindegy volt az elmémnek, próbáltam kikapcsolni agyban. Aztán jöttek az újabb csoporttársak, zene ki, beszélgetés. A pulzust végig néztem, a kiszáradás jele ha felmegy a pulzus, nagyon jó érzés volt, hogy sikerült 145 körül tartani, a 8 perces etapnál egész 130-135-ig ment le.

Teltek a körök, már 8 órája voltam napon, fejben jól voltam, comb, vádli rendben, talpam nagyon éreztem, a kislábujjam megint széttapostam, ez fájt. Az Ildi-Zsuzsi páros következett és 62 kilométernél eldöntöttem, nincs értelme végigcsinálni. Még négy kört bevállaltam, már jó ha 8:30 körül mentem kilométerenként, csak vonszoltam magam, érjünk a végére, az agyam is átkapcsolt és egyre rosszabb volt ahogy fogytak a körök. Mikor látom a végét, tudom, hogy mindjárt itt van, nagyon beesik a koncentrációm. A pályán van egy kis dombocska, ezt a legelső körtől elsétáltam felfelé és lefelé is, mondtam a lányoknak, utolsó kör, most a kis kört sétáljuk, dombot futjuk 😀 Fel is mentünk, de éppen-éppen, még 500 méter és 9 óra 43 perc után leállítottam a stoppert és elterültem a pályán. Nem érdekelt hogy állok fel, csak ne kelljen állni a talpamon. Nem voltam rosszul, minden rendben volt, szép lassan összeszedtem magam és hazavittek…

… ahol gyorsan le kellett tusolnom, mert a csoport még egy kis összejövetelt rendezett a pálya melletti játszótéren, a gyerek játszottak mi pedig üdítőztünk, volt aki sörözött, kis jégkrém torta, stb.

Annyiszor megköszöntem nekik, de nem lehet elégszer, úgyhogy álljon itt is: Köszönöm a Vásárhelyi Futópálya Szorgos Népének az egész napos pesztrát, az összejövetelt! De ugyanekkora ha nem nagyobb köszönet illeti a családomat, hogy lehetővé tették a mai napot és nem kellett foglalkoznom nap közben semmivel, még elmentünk vacsizni, fagyizni egyet este.

Mit mondjak leégtem, piros vagyok, de (ez most nagyképű dolog lesz) bemutattam a középső ujjam a hőségriadónak és sikerült teljesíteni az elsőként kitűzött tervet. Tudom ez másképp is elsülhetett volna, de nem így történt, a nagy fokú félelem tiszteletet parancsolt a meleg iránt és megfelelő frissítéssel sikerült magamat totálisan felülmúlni, szóval a foglalkozás elérte célját mindenféle heroikus küzdelem nélkül. Jó állapotban vagyok 7 órával az esemény után, a talpam érzékeny, de nincs egyéb gond a lábaimmal. A cipő fantasztikus volt, nincs vízhólyagom és végig kényelmes volt. Jó, rekortánon könnyű volt neki 😀

Pár számadat a végére:
Teljesített táv: 68 km
Össz idő, frissítéssel mindennel: 9 óra 43 perc
Tempó: 8:43 / km, ami jórészt a végén nőtt meg 🙂
Kalória: 7300
Zsír: kb. 70 deka
Folyadék bevitel: nem számoltam pontosan, valahol 12-16 liter között
Hőmérséklet: kb. 35-37 fok árnyékban.
Endorfin szint: minden felett 😀