Idén már harmadik alkalommal gyűltünk össze páran, hogy a nemzeti ünnepen egy kis kocogással tegyünk az egészségünkért. A cél csakis bulifutás lehetett, a SPAR parkolójában egy 400 méteres körön nincs értelme komolyan venni dolgokat 🙂 Vagy de?

Akik 10-kor rajtoltak 🙂

A rajt 10 órára volt hirdetve, vittem le egy kis vizet, kólát, banánt meg szőlőcukrot, nem volt teljes a létszám, volt aki csak később tudott jönni, a nap folyamán olyan 12-15 futó körözgetett a parkolóban, ki-ki párokban vagy nagyobb csoportban, beszélgetve, jó hangulatban és ez is volt a célja ennek az egésznek. Így nem is volt annyira unalmas a körözgetés 🙂

Az elején az először velünk futó Sárival mentünk Endrével és próbáltuk benne tartani a lelket, hogy bírja ki azt a 13 kört amire vállalkozott és nem volt hiábavaló, mert eddigi legjobb idejét futotta még úgy is, hogy a Fordok között sétálni kellett a vége felé 😀 Innen is gratula a cipőbe tett 100. kilométernek. Utána Endivel ketten maradtunk és kis politizálás közepette fokoztunk a vérnyomásunk, amit emeltebb tempóval tartottunk kordában, jó megoldás nem született, de teltek a körök, frissítettünk, 10 km-nél és elindultunk szembe, hogy egyformán kopjanak a lábaink. Frissítésként Sponser Long Energy-t vittem, gondoltam itt eldől mit tud a lé, nagyon elégedett voltam vele, ilyen probléma mentes futásom nem volt még, csak van valami ezekben a műkajákban és ennek legalább az íze sem annyira rossz, az állaga meg olyan amilyennek szeretnéd, csak javasolni tudom mindenkinek. Így hogy nem is ittam belőle annyit mint amit számoltunk, így is végig volt erő, fejben és gyomorban toppon voltam, egy banánt még benyomtam hogy legyen szilárd is a bélbe.

Hajni tűnt fel nem is olyan sokára, aki mutatta, hogy éppen itt fogja befejezni élete második félmaratonját, még két kilométere volt hátra, Endrével segédkeztünk, hogy biztos ne álljon meg 🙂 Miután sikerült neki Endre is végzett, ma csak 21 km-re volt kimenője, sajnáltam a dolgot, jó kis futás lehetett volna végig, de első a család 🙂 Ekkor voltam én féltávnál és beálltam Sanyiékhoz dumálgatni, mint kiderült Heni is élete második félmaratonját futja épp, pedig nem így tervezte, de Sanyi addig tartotta szóval (igazából végig), hogy elfelejtett megállni s ha már ott volt végigmegy. Egy félmaratonhoz 53 kört kellett teljesíteni, ami beszélgetés mellett is kiszedi az embert a komfortzónából kicsit, de valahol ez is picit a célja, hogy az unalmas futást még unalmasabbá tegyük 🙂

Heni végzett, Sanyival folytattuk, de már nem volt az igazi, elég lassú tempót mentünk és látszott Sanyin, hogy ez nem az ő napja most. Óvatosan -mert nem akartam megbántani sem- kérdeztem, hogy jó ez-e így hogy 7:40 körül csoszogunk, mert van kimenőnk elég, de ha elfárad az ember akkor elfárad és a lábát amúgy is kímélni kellene. Szerencsére nem akart túl kemény lenni -mint Tarzan sarka vagy mint Jane hajába a taft- így (neki) 25-nél megállt és felajánlotta, hogy marad és segít frissíteni, picit gyakorlunk a szombati 6 órásra. Volt száraz rucija, átvedlett és pedig egyedül folytattam a körözgetést.

30 km-nél voltam ekkor és próbáltam számomra kényelmeset menni, de nem is túlspórolva a témát, kicsit ekkorra 75 kör után már nyomasztott az egyedüllét, sajnos MP3 lejátszó nem volt nálam, hideg szél is fújt néhol szembe, már egy kis dzsekit is fel kellett kapjak, tudom nem szabad, de számolgattam, hogy a hátralévő táv hány kör még. Persze nem segített, mert lassan teltek, 1 kilométerhez 2,5 kört kellett menni, de a frissítés pazar volt. Sanyi serényen kérdezgette mire van szükségem, de csak a Sponsert és vizet kértem kb. 2-3 kilométerenként. A tempómat magam sem hittem, mert 5:20-5:30 közé esett, gondoltam biztos csal ilyen kis helyen a GPS, de csináltam a dolgom egyedül a kihalt parkolóba. Szerencsére végig tudtam tartani és bár a lábaim már picit elsavasodtak a végére, az erőt a tempóhoz éreztem végig, ami nagyon jó kis tapasztalás volt, kezdtem éhes is lenni, ami nem szokásom, eddigre általában már kimegy belőlem a lélek és leesett cukorral kóválygok és próbálom befejezni amit elkezdtem. Most erről szó sem volt, fejben is tudtam tolni, jó volt végre.

A fejem ha tudja hogy lassan itt a vége, egyre jobban arra vágyik, nem volt ez most sem másképp, az utolsó 3 kört már nem kívántam, de nem kellett sétálva befejeznem. Sanyi hozta elém az innivalókat és pici nyújtás után már ment is a kaja, jó kedvem volt, igazából tökre feldobott a vége, elpakoltunk és itthon a forró fürdő nagyon jól esett.

4:25-öt mentem ami életem második legjobbja (a legjobb is innen van tavalyról 4:22-vel, de akkor komolyan vettem ez meg csak buli volt), nagyon jó ómen a szombati hatórásra, ahol szeretném megfutni a 60 km-t. Mivel ott is Sanyi fog segíteni, nincs kétségem felőle 😀

105,5 kör

Már szárazban a végén