Edzésen beszéltük meg a csoport pár tagjával, hogy a hétvégén elébe menve picit a melegnek kocogunk egy jót. Félmaraton volt kitűzve, 5:30-as indulással. Egész sokan jelezték, hogy jönnek, voltunk is szép számmal. Mikor 4:30-kor csörgött az óra, akkor azért erősen elgondolkodtam, hogy most inkább visszafekszem, de mivel már dőlt be a meleg az ablakon, úgyse tudtam volna jót pihenni, felkeltem, kicsit rendbe szedtem magam és lekocogtunk a Libás lányhoz. Ildi itt lakik 2 utcányira, vele együtt. Ott aztán csatlakoztak a többiek és  hangulatban, abszolút zsírégetős tempóban céloztuk meg a Bodzásin keresztül a gátat majd onnan Körtvélyesnél le és a földúton vissza, Vámház majd újra Libás lány.

A földúton volt gyerekkorom kedvenc csatornája, ahová sokszor kijártunk vasárnaponként horgászni vacsorára egy kis kárászt 🙂 Megálltam, szétnéztem, de már eléggé el van mocsarasodva sajnos, így nosztalgikus hangulatban eredtem a csoport után.

Nem fáztunk most sem, már kora reggel, fél hét táján volt ereje a napnak, gyakorlatilag mindenki csurom vizes volt röviddel az indulás után. Mire a család épp felkelt, már itthon is voltam, szóval van előnye ezeknek a hajnali futásoknak.

23 km a hétvégére