Nem kell mondjam mennyire ki voltam már éhezve egy hosszabb futásra és mivel a doktornőtől azt az utasítást kaptam terheljem, hogy lássuk hogy reagál, alig vártam a hétvégét.
Csajokkal vágtam neki a távnak, hamar elrepült ez a kicsivel több mint másfél óra, amíg másról beszéltünk nem is jelzett a lábam, mikor megkérdezték hogy vagyok, azonnal nyilallt egyet, hogy tudjam hol a helyem 🙂
Ezeken kívül szerencsére semmi probléma nem volt, jól esett a tempó, a kis eső is ami elkapott minket, a táv is pont elég volt most, az utcánkba fordulva még fel is pörgettem a tempót, jaj az de jól esett. Ha két nap alatt ennyit javított a kinezio szalag remélem jövő hét végére még jobb állapotba kerül a lábam, addig még kocogok két rövidet…
17.2 km | 1:49 | 6:20 / km

Egy kis bőrcsücsörítős szalag lett a vége a dolognak, egy kisebb gyulladást állapított meg a doki, azt mondta rendbe kell legyek a szalagtól és nyugodtan menjek, teszteljem. Csütörtökön rak fel újat, hogy kibírja a versenyt. Ha nem javulna, akkor kaptam gyulladás csökkentő gyógyszert, illetve ha úgy gondolom hogy kíváncsi vagyok hogy néz ki belülről, akkor egy röntgen beutalót is a verseny utánra.
Az első masszázst is felvettem, még két alkalom lesz jövő héten.

Ez a teljes futásmegvonás nem jött valami jókor, nem feltétlen a verseny miatt, hanem mint stresszlevezető cselekvés, hiánya idegrendszeri elváltozásokat idézett elő. Erre tett egy lapáttal a hétvégi SPAR, endorfin folyt a monitoromról a posztok olvasása közben én meg ülhettem a seggemen, bekent térddel, amiről azt se tudom javul-e vagy mi van.
Eddig ment, ma reggel muszáj volt rápróbálnom, mert hétköznap nem érzek semmit, nem fáj, semmi baja.
10 kör volt a cél a pályán, mégpedig a jövő heti verseny tempójában, ami 20 perc kocogás és 5 perc séta. Így úgy tűnik a káposzta is jóllakik meg a kecske is megmarad, a tempó több mint elég.
Mit ne mondjak, mintha valami thrillert néztem volna az arcom elé tett ujjaimon keresztül, minden pillanat arról szólt mikor kocogtam, jaj most fog jönni, tuti mindjárt benyilall, most bicsaklik meg a térdem, de a nagy dráma elmaradt. Nem mondom, hogy nincs semmi baja, hullámokban jött, volt hogy éreztem, de nem egy ponton mint a múltkor, hanem mindig máshol, majd teljesen elmúlt. Séta közben persze semmi baja sem volt, szóval a kenőcs marad, a nyújtás marad és majd hétvégén még egy tizest nyomok átmozgatás gyanánt.
10.3 km | 1:08 | 6:36 / km

Helyzet van kérném szépen, térd helyzet. Teljesen nyilvánvaló, hogy ha 24-én szeretnék valamit akkor itt most picit abba kell hagyni, hetek alatt jó eséllyel elmúlik a gyulladás, de észnél kell lenni, ezt a mai 16 km is bizonyította. 7-8 km között vált már fájdalmassá a dolog, sétálni is kellett, amitől viszont egy időre megint eltűnt. 11 km-ig elbotorkáltam, majd tovább nem láttam értelmét a folyamatos futásnak, így legalább muszájból kipróbáltam milyen az 5 perc séta 5 perc kocogás kombináció.
Végül is gyorsabb mint vártam, persze ehhez a séta se városnézős, hanem picit erőltetett menet, de ettől a másfajta mozgástól nem fáj a térdem, az 5 perc futás alatt meg nem jön elő. Mindez pozitívan hat még az átlag pulzusomra is, ami tekintve, hogy 12 órát kell hogy túléljek lábon, a spórolás létfontosságú.
Természetesen első a gyógyulás, így az elkövetkezendő két hétben rövidebb távok, azok is lassan, közben pedig kenőcs, nyújtás, masszírozás. Ha elmúlik, akkor örülünk, ha nem, akkor az 5-5 perces felállás lesz, majd látjuk 50-60 km után milyen lesz a séta és a kocogás, de ide most tanulni megyek, nem országos rekordot felállítani, a cél lábon kihordani a dolgot, ennyi idő alatt sok minden előjöhet.
Szóval csak előre! 🙂
16 km | 1:48 | 6:45 / km

A múlt héti teljesítményem egészen pontosan 0 km volt. Ebben volt egy egynapos vírusos dolog, térdfájdalom a legutolsó maraton után, meg rengeteg teendő egy 2,5 éve épülő autó körül így pihenésnek szenteltem a hetet. Az egészségügyi dolgok miatt mindenképp megérte, más miatt nem sajnos. Az autót a reklámfilm forgatásra készítettük fel, amikor is 1 méter után leégett a kuplung, szombaton rossz helyen sikerült megállnom, 10.000 Ft bírság, vasárnap délután pedig az új telefon akksija miután lehúztam a töltőről megdöglött. Szóval soha többet nem fogok futás nélküli hetet tartani, mert a vége maga volt a pokol. Persze a ma reggeli futás után ezeket már csak kellemetlenségnek nevezem, van remény erősebb alkatrészre, bírságról majd jön a csekk a telefon meg céges, cserélik egyszer, addig se zaklatnak.
Ettől függetlenül az edzés elég erőtlen volt. Nem tudtam a hétvége dühét tempóra váltani, mert nem is dühös voltam, hanem inkább elkeseredett és ez végig ott volt a fejemben. 30 perc bemelegítő után kellett volna 3 x 3 km 15 percen belülre majd 30 perc levezetés. Az eleje jó volt, sikerült 5 km-t menni 30 perc alatt, az első 3 km meglett 14:40 alatt, de nem volt az igazi, a második nagyon nemakarósan 14:45, míg a harmadikban 2 km után abbahagytam, nem volt se erő, se kitartás, a 2 km 10:04 lett pedig. A végét is ennek megfelelően lerövidítettem, csak 3 km volt a levezetés, igaz az 17:40 alatt, sok nyújtás után most azért jobb 😀 16 km gyűlt összesen…

Ugyan én nem indulok, de a csoportnak szerveztünk egy felkészítő futást a nagy eseményre, kinek milyen távra, a maximum 35 km volt. Az eredeti időpont szombat hajnal volt, de a szakadó eső miatt áttettük mára és milyen jól tettük, kicsit szeles, de ugyanakkor, napos kellemes idő volt.
Nekem a rajthoz való kocogással együtt 38 km LETT VOLNA a mai etap, de Klisics Sándor​ úgy belejött a futásba, hogy a hétfői élete első maratonja után meg akarta ismételni. Gyula Diószegi​ is betársult, hát pont én maradjak ki ebből? 🙂 A tempó a csoporttal végig 6:30 volt nettóban az órám szerint és sikerült is tartanunk miután a rövidebb távosok lecsatlakoztak. Első rendes tesztje volt ez a Sponser pornak is, ami kiválóan vizsgázott (kicsit kellemetlen az ízé, de majd keverek mellé valamit :)), sajnos rendszert nem vittem a frissítésbe, de így se voltak izom problémáim és a cukrom is rendben volt, erőteljes voltam végig, ízületi gondok viszont előjöttek, de egyelőre jelzés szintén, még várom elfajulnak-e. Szóval legyűrtük a 42,2-t így poénból, bár a vége felé kevesebbet nevettünk az tény, de életem második legjobb maratonja lett ez, 4 perccel rosszabb az egyéni legjobbamnál.
42,2 km | 4:34 | 6:30 / km

A hétvégén sajnos nem tudtam menni és hát nem is vagyok túl jó passzban az elmúlt napokban, gondoltam kikormolom a rendszert. A feladat 30 perc bemelegítő futás után 1 óra, 5:40-es átlaggal, nem elfutva az elejét 🙂
Hát én direkt elfutottam és tartottam is, mert egyéni legjobb 10 km-t akartam. Kb. tudtam hol vannak a kilométerek, hogy meddig kell menni, itthon meg utánamértem térképen. Az eredmény: siker 🙂
Új egyéni csúcs 10 km-en: 50 perc 40 másodperc, rövid fejszámolás után 🙂 5:04 / km 😉 Össz. táv mára: 17,2 km.

Kb. 300 kg-nak éreztem magam mikor indulni kellett, állapotom mutatta, hogy izót vittem meg müzliszeletet és kocsival mentem 1,5km-re. Semmi kedvem sem volt, fáradt voltam és nyűgös. Aztán persze a bemelegítő kör alatt alakult a dolog picit, bár a vádlim húzódott. Futóiskola, majd jött a feketeleves. 5 x 800m utána 200m kocogás, amit muszáj volt sétálni. 1000m-re vetítve írom az eredményeket, úgy olvashatóbb nekem is 🙂
1. 4:28, 2. 4:35, 3. 4:35, 4. 4:43, 5. 4:16 (itt összerogytam a végén).
Totál kimerülve ment még egy levezető kör, így gyűlt 8 km ma este.

Egy kis kilométer gyűjtés az esti edzés előtt, sallangmentesen, bár eléggé fáradtan, de letudva. Egy nénike felajánlotta még kifelé, hogy visszavisz a kosarában vásárhelyre, rövid gondolkodás után nemet mondtam 🙂
17.2 km | 1:45 | 6:08 / km