Sajnos továbbra sem vagyok túl jól, nemcsak futás közben, napközben is feszültebb, fáradtabb, idegesebb vagyok és hogy az ilyenkor a rossz irányba induló gondolataim (picsogás és mérhetetlen önsajnálat) ne lépjenek át egy határt úgy döntöttem, hogy addig minden nap futok míg el nem múlik, így legalább minimalizálom a picsogás miatti nassolás által okozott károkat és esélyt adok az endorfinoknak az áramlásra.
Hát még az endorfinjaim is fáradtak, b*sztak elindulni, a tempóm az valahol a séta és a kocogás között volt, egy jó pont, hogy a pulzusom valamennyire elfogadható volt és a zenék amiket válogattam az elmúlt időszakban szolgálják azt a tevékenységet amit ma az utolsó 600 méteren lehetett futásnak nevezni csak, akkor ugyanis mérgemben végigvágtáztam a pályán a GPS szerint 4:10-es tempóban majd hazakocogtam.
Így 12 km-el járultam hozzá az éves adaghoz