Négyen vágtunk neki a mártélyi kalandnak ma reggel, hétkor találkoztunk a Libásnál Gabival és Mártival, Endre a vámháznál csatlakozott hozzánk.
Ment a sztorizgatás végig, élménybeszámoló hegyek, én meg csak hallgattam ott őket 🙂 A vasúti átjáróig mentünk csak, addig frankón el is áztunk, ott ittunk, mert nem volt elég víz 🙂 aztán elindultunk visszafelé.
Út közben viszont sajnos Endre lába azt mondta még nem akar ennyit kocogni a Kinizsi után, szóval amíg kiért érte a felesége sétáltunk egy keveset, mert nem akart javulni. Innen is jobbulást kívánok!
Én a második papucs tesztre kerítettem sort, kicsit felelőtlenül megduplázva a csütörtöki távot, de semmi gondom nem volt még annyi se mint csütörtökön. Jó persze az achilles tompán, de jelzett, kifejezve elégedetlenségét, de azon kívül semmi. Nagyon jó tempót tudtam még hazafelé is kocogni, a combom semmit sem érzett meg a maiból, a vizes gumipapucs meg nagyon gyorsan szárad illetve a szellőzés is megfelelő, nem volt gondom a beázással. Jól haladok az összeszokással 🙂
20 km volt a mai nekem