Kis esti kocogásnak indult – vaksötétben tempózó, lámpával kalimpáló futás lett belőle 🙂 Én még sose futottam mozgó fénynél és sokkal jobb mint vártam! Sanyiék már túl voltak vagy 11 km-en mire csatlakozni tudtam, ahogy sötétedett úgy lett egyre jobb idő a futáshoz és ezt nem csak a bőrömön éreztem.
A tempó a hétvégi volt, de ellenben nem 155-158-as pulzussal dübörgött a ketyegő, hanem csak 141-145 között aminek roppant mód örültem! Kövérek, itt a mi időnk!
A kép rólunk készült a szegedi úton! Jó pihenést!