A megszólítást a nejemtől vettem, ugyanis az avató futáshoz a szandál mellé felvettem a kompressziós száram is, hogy segítse kipucolni a salakanyagot és azt mondta úgy nézek ki, mint egy (elhízott) spártai katona. Saru, mezítláb és lábszárvédő 😀
A próba menetre elcsórtam a kiskölköt az anyjától, így babakocsival eredtem neki, a ki tudja mennyinek, 5 km-t terveztem, de 10 lett belőle 🙂
Lementem a pályára és hát persze a szandál össze-vissza mászkált a lábamon, de mivel gondosan bemagoltam a hogyan állítsuk be a szandit, a negyedik próbálkozásra tök frankó lett, nem mászott el, nem szorított, nem dörzsölt, hozta amit vártam tőle, sőt.
A talp keménysége megfelelő ahhoz, hogy a talpam tudjon dolgozni, de egy kavicsot csak enyhe nyomásként érzékel nem szúró fájdalomként.
A futótempóm kocsival tök meglepő  lett, 6 perces volt, nem is megerőltetően, rosszabbra számítottam, imádtam minden percét!