Mára egy ki rövidke verseny volt beiktatva, 14 km a kiírás szerint, ami mire célba értünk kiderült alig több mint 12. Mivel még a héten akartam hosszút futni, így kitaláltam vissza is futok a busz helyett. Ehhez sikerült társat is találni, együtt vágtunk neki a kétszer 12 km-nek. Odafelé nem akartuk elsietni, mert tudtuk visszafelé is kell kraft. Ehhez képest folyamatosan 6 perc körül mentünk, a vége felé be-be kukucskáltunk 6 perc alá is. A hivatalos idő szerint 1:10 perc alatt sikerült abszolválni a távot, korcsoport 26-ik lettem, de az eredmény mindegy is. Jó tempót mentünk, élveztük. Ott ettünk-ittunk kicsit és mivel az eredményhirdetés nem érintett minket visszaindultunk.

Visszafelé már lazább tempót irányoztam elő, 6:30 körül mentünk mikor mentünk, de volt szervíz szünet, pisi, ivás stb. Élveztük a futást. Kollégának ez volt az első 20km feletti futása és nagyon jól bírta, bár katona lévén elvárható valahol 🙂 A GPS megadta magát visszaúton, így pontosan nem tudtuk mennyi is van még hátra, én fejben nagyon elfáradtam, hosszúak voltak az elmúlt hetek, edzések is keményebbek mint szoktam, szóval vártam a végét.

Jó hír volt viszont, hogy csak müzli szelettel és 1 izóval csináltam meg a távot, semmi hydrogél nem volt. Egy szendvics is becsúszott féltávnál, hogy a sókat is pótoljam. Izmok működtek rendesen, nem volt fájdalom, fáradtság. Ki fogom próbálni ezt legközelebb is. Idénre még egy megmérettetés van hátra, egy bajai 6 órás, ott a maratont végre szeretném lefutni és ami a fölött van az mind nyereség 😉